Vegyünk sorra tehát, és vizsgáljunk meg néhány ilyen tévhitet:
A kamaszkor mindössze néhány év a tízes évek közepén.
A valóság az, hogy a serdülők testi érése a fejlett társadalmakban egyre korábban következik be.
Így bár jogi értelemben nálunk 18 évesen felnőtté válik a fiatal, pszichológiai értelemben még jó néhány évre szüksége lehet az érettséghez. A kamaszkor így akár több mint tíz évig is eltarthat.
Kamaszkorban a szülő-gyermek kapcsolat a legtöbb esetben megromlik.
A kamaszkor másfajta lelki igényekkel és szükségletekkel jár együtt, mint az identitáskeresés vagy a leválás. Ha ezekre a megváltozott igényekre a szülő nem reagál adekvátan, a kapcsolatuk valóban elmérgesedhet. A serdülőknek erős és biztonságos, szeretetteljes kapcsolatra van szükségük a szüleikkel akkor is, ha ezt nem sikerül megfelelően kommunikálniuk.
A kamaszkori lázadás leginkább a felnőttek ellen irányul.
G. Neufeld, a világhírű Neufeld Intézet vezetője szerint a kamasz lázad mindenféle kényszer(ítés) ellen, akár a felnőttek, akár a kortársak részéről jön. Ha a kamaszt a kortársak felé gyakran a behódolás jellemzi, akkor a lázadást inkább a kortársorientáció számlájára írjuk. Ez utóbbi nem segíti az autonóm, felnőtt én kialakulását, csak a kötődés iránya más lesz.
A serdülők pimaszok és tiszteletlenek, feleselnek és folyton provokálnak és keresik a konfliktust.
A valóság ezzel szemben az, hogy mindennél jobban vágynak a nyugalomra. Pláne otthon. Fejlődésben lévő agyuk azonban fokozottabban reagál a stresszkeltő szituációkra. Továbbá átmenetileg olyanokká válnak, mintha egy speciális nagyítón keresztül szemlélnék a világot, amelyben
Bár felnőttként ezzel szembesülni roppant kellemetlen, hogyan válhatnának jó felnőttekké, ha nem vizsgálnák meg ezt a témát fájdalmasan közelről?
A serdülőket a (nemi)hormonjaik irányítják.
A 20. században ez elfogadható érv volt a serdülők impulzív viselkedésére. Ma már ez csak részben magyarázat az említett viselkedésre. A fiatal felnőttek és a serdülők hormonszintje közt nincs olyan nagy különbség – írja F.E. Jensen a Kamaszagy című könyvében. A különbség inkább az agy felépítésében, fejlődésében keresendő. Bizonyos agyi „útvonalak”, például amelyek a limbikus rendszerből (az agy érzelmi központjából) a homloklebenyig (az érett döntésekért felelős agyterületig) húzódnak, még nem eléggé működőképesek.
A tinédzserek lusták, szórakozottak, figyelmetlenek.
Valóban a legtöbb kamasz álmodozik, és bár a külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy egész nap semmit sem csinál,
A figyelmetlenség sokszor nem nemtörődömségből fakad, hanem az alváshiány az oka.
A kamaszokat csak a szórakozás érdekli.
A korra jellemzően elsődleges a szórakozás iránti igény serdülőkorban, ez szintén az agy fejlődésével van összefüggésben. Az azonnali jutalmazó ingerek erőteljesebben hatnak az agyra. A kockázatbecslés pedig homloklebenyi funkció, később épül be az érés folyamán. Mindemellett a kamaszok sem egyformák. Az introvertáltabbak számára inkább büntetés egy népes buli.
A mai serdülők folyton a telefonjukon lógnak.
Az biztos, hogy önszántukból kevesen kapcsolják offline módba a készüléket. De míg a szüleik generációja ebben a korban iskolába járt, tanult, barátkozott, szerelmével találkozott, olvasott, moziba ment, játszott, vásárolt, a mai kamaszok ugyanezt teszik az okostelefonjuk segítségével.
Jobban járnak, ha már a családban hozzászoknak a mérsékelt alkoholfogyasztáshoz.
A kutatások azt mutatják, hogy az első kipróbálás ideje egyre korábbi életkorban következik be. Minél korábban kezd valaki rendszeresen alkoholt fogyasztani, annál nagyobb az esélye a későbbi függőség, vagy más pszichés probléma kialakulásának. A családi jóváhagyás nem vezet kevesebb alkoholfogyasztáshoz. Az agyi éretlenség, bizonyos gátló neuronok hiánya abban is megmutatkozik, hogy az alkohol nyugtató hatása csak több alkohol elfogyasztása után érvényesül.
Szülőként gyakran nehéz eldönteni, hogy egy bizonyos serdülőkori viselkedés a normatív (fejlődésből fakadó) krízis része-e vagy pedig a szintén gyakran serdülőkorban debütáló pszichés kórkép (depresszió, skizofrénia, borderline személyiségzavar) kezdete. Ha ez a kérdés felmerül, minden esetben kérjük ki egy szakember véleményét.
korábban írtuk
Gyermekeink és a függőségek: mikor kezdődjön a megelőzés?
A szülők egyik legnagyobb aggodalma, hogy jaj, nehogy cigizzen, igyon, drogozzon a gyermeke. És aggodalomra tényleg van ok, hiszen amellett, hogy bizonyos addikciókat jól tolerál a társadalom, egyre több ilyen jellegű veszély is fenyegeti a fiatalokat.
