Volt egyszer, hol nem volt, volt egy férj és egy feleség, akik szerették egymást, vagy valami hasonló, ennek ellenére folyamatosan civakodtak, mert úgy gondolták, hogy az apró kis súrlódások gyógyítják a sorscsapásokat, vagyis ha csapásnak lehet nevezni azt a kedélyborzoló valóságot, hogy egymásnak teremtettek. Egy szó mint száz, fanatikusan hitték, hogy ha valami bizonyos tünetet okoz, akkor gyógyíthatja is ugyanazt a tünetet, ezért folyamatosan pöröltek a békességért.
{hirdetes}
A férfi asszonyverésben verhetetlen volt, a nő pedig nyelvelésben volt nyertes, ha elpáholták a hátsó felét, még akkor sem mondott le arról a hátsó szándékáról, hogy övé legyen az utolsó szó. Aztán az utolsó szó jogán úgy gondolta, hogy az első is az övé lehet, így hát egész nap járt a nyelve, mint a rokka, jobb volt ő, mint Juli néni, Kati néni, letyepetye, lepetye, mert neki egyesegyedül is ment az, amihez minimum két személy kell. Hogy minél jobban egymásra hangolódjanak, a férfi folyamatosan próbált a nőhöz igazodni, így amikor a nő kihúzta a konyhában a gyufát, akkor ő is kihúzta a pincében a dugót, amikor a nő tiszta vizet szeretett volna tölteni a pohárba, akkor a férfi a boroskancsóba kapaszkodott, amikor amaz kiabált, emez ordított, amikor a nő megrázóan érvelt, akkor a férfi megrázással rásegített, így próbálta átadni saját elméje rezgéseit a nőnek. A hasonlóság elvén túl tehát a dinamizálás elve is működött, így a kapcsolatuk a szó szoros értelmében folyamatosan megrendítő volt.
Az áttörés a kapcsolatban akkor történt, amikor az egyik nap az asszonyka valami olcsó húsból próbált erőlevest főzni, hogy erőt merítsenek a délutáni perpatvarhoz, aztán mégis híg lett a leve, valamilyen oknál fogva. De hát nem ejtették a fejére, és a kanalat sem ejtette el, ezért gyorsan töltögetni kezdte a drága tiszta vizet a leveshez, mert úgy gondolta, hogy a sorozatos hígítással ütősebb lesz a leves. Végül az olcsó húsnak annyira híg lett a leve, hogy átlépte az Avogadro-számot, ami a Committee on Data for Science and Technology ajánlása szerint 6,022140857(74)x1023mol-1, tehát látszik, hogy kurva kevés ahhoz, hogy a zupa húsízű legyen. Na de ezzel egy időben a férfi is éppen átlépte a küszöböt, és ebédhez készülvén mosta kezeit.
Nem is szaporítom a szót, végül a leves tényleg ütős lett, de nem úgy, ahogy a becses asszony képzelte, hanem ahogy a férj kivitelezte. Ez volt az utolsó csepp a tányérban, de ez töményebb volt, mint az egész fazék étek. Vétek volna ezt így folytatni, dohogott szegény menyecske, s meg sem állt, míg a délutáni ügyeletes orvost meg nem találta, hogy eltüntesse szeme körül a sötét foltot. Ő maga azt hitte, hogy erre már csak a pakolás a megoldás, de tévedett. Az orvos, aki pszichopátiáról váltott homeopátiára, apró fehér golyócskákat adott neki egy üvegecskében, és megkérte, hogy valahányszor zaklatott a férje jelenlétében, a nyelve alá öt darab kis golyót helyezzen, a nyelvét ne mozgassa, és hagyja, míg az orvosságok szépen feloldódnak ott.
Itt a mese vége, mondanom se kell, hogy a házasok azóta boldogan élnek, az orvos pedig szeretőt tart, és meghívást kapott egy kibeszélőshow-ba, de ő bebeszélte magának, hogy többet érdemel. Igaza volt, meg is szűnt a műsor hamarosan.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. májusi lapszámában jelent meg.
