Én nagyon szeretek barbizni, van Aranyhaj barbim, Csipkerózsika barbim és Hamupipőke barbim, akiket apa Hampikampinak és Csiperkerózsikának hív, pedig már sokszor megmondtam neki, hogy anya azt mondta: csúfolódni nagyon csúnya dolog, fáj az mindenkinek.
Én nagyon szeretek anyával lenni. Kicsit kevesebbet vagyunk együtt mostanában, amióta a rosszcsont Peti befurakodott a családunkba. Szeretem, amikor nekiállunk tésztát sütni, és én töröm meg a tojást, szórom a lisztet, bajuszt rajzolunk vele az arcunkra, viccelődünk.
A múltkor, amikor Petike megrántotta a virág szuszogóját, és kiborult a föld a szőnyegre, akkorát ordított, hogy mind a ketten elsírtuk magunkat Petivel. Azt mondta, hogy elege van már ebből a két évből, mindenből, hagyjuk békén, megesszük az idegeit. Nem is értettem, mit mond, csak azt láttam, hogy anya nagyon szomorú lett, és elkezdett sírni, és megölelt, és mondta, hogy: sajnálom, kincsem, ne haragudjatok, anya egy kicsit el van fáradva, csak butaságokat beszélt, nagyon szeret minket. Aztán kicsit később barbizott velem, és hancúroztunk a nagyágyon. Azt naaagyon szeretem, mert lebirkózom, megdögönyöz, megcsiklandozza a talpamat, meglábujjkáz és összevissza puszil.
Magamra terítem a piros sálját, és a mikrofonommal a tükör előtt én vagyok egy híres énekesnő. Ilyenkor anya azt mondja, el sem tudja képzelni, kitől örököltem ezt az illegést-billegést, tőle aztán biztos nem. Mert anyának sok szép ruhája van, de azt vettem észre, hogy csak rám ad szép ruhát, amikor szülinapozni megyünk, ő azt mondja, hogy ő akkora, mint egy bálna, utálja, hogy úgy néz ki, mint egy pityókászsák, lötyög a mája vagy a hája, vagy mittudommi, pedig én nem is úgy látom. Azt mondja, azért ne egyek sok édességet, hogy ne legyen akkora fenekem, mint neki. A szomszéd Margit néni azt mondja, milyen szép, kerek pufók arcom van.
De a legeslegjobban a csajos napjainkat szeretem, amikor csak mi ketten elmegyünk a játszóra vagy az uszodába, és akkor anya csak az enyém, sokat puszil, és kacagunk jó döcögőseket. Azt mondja, hogy pont ilyen kislányra vágyott mindig, mint én.
Tegnap mondtam neki, hogy eldöntöttem, mi akarok lenni, ha nagy leszek: anyuka, mint ő.
korábban írtuk
Szilveszter Andrea: A földben való matatásban megélem a teremtő erőt
Kitárom a nyári konyha ajtaját, hadd kukucskáljanak be a májusi napsugarak. A lekvárfőzés előkészületeivel foglalatoskodom. Az üvegek készen állnak, az epret pucolom. Egyszer csak azt kérdezi a lányom: anya, te mit vársz a legjobban?
