Tele van a város szerelemmel, Erdély élettel, a Hargitáig érezni a tenger illatát, koncerteket szerveznek minden hétvégén és minden városban, tömegesen botlunk idegen arcokba, felfedezetlen dzsungellé változik a saját életterünk, és elkezdődik a nyári flörtök, a fülledt kalandok, az egyhetes első látásra szerelmek időszaka. Nyáron könnyebb szeretni? Azzal, hogy levetjük a pulóvert, kitakarjuk az érzelmeinket is? Mitől lesz a meleg évszakban minden férfi sármőr és minden nő díva, aki csak arra vár, hogy meghódítsák?
Nyári őrületünk nagyobb részéért az időjárás a felelős – nem, nem csupán a szabadságtól lüktet ereinkben a vér. Szakemberek szerint a nyár valóban hatással van a nemi hormonokra: a fénytől valamelyest mind az ösztrogén-, mind pedig a tesztoszteronszint (a női és férfi nemi hormon) megnövekszik.
Hogy ráfoghatjuk-e teljesen a melegre és a napsütésre, ha nyáron megbolondul a hormonháztartásunk, azt nem tudom. De egyvalami kétségtelen: a szabadság gyakran eredményez szabadosabb viselkedést, a lenge ruháktól mi is lebegünk, mintha a döntéseink kevesebbet nyomnának a latban, ha nyári estéken hozzuk meg őket.
De vajon igaz? Az időjárás és a viselkedésünk párhuzamosan működik? Amikor a hőmérő higanyszála fennebb kúszik, az erkölcseink „süllyedni” kezdenek? „Rendes stafírunggal érkeztünk, a tarsolyunkban van minden: mi az, amit lehet, és főként mi az, amit nem! Azt egész biztosan nem tanították nekünk, hogy a flörtölés élvezhető, lehetünk szabadok, és egy párkapcsolat nemcsak a problémakezelésből áll.
Persze, ennek a hátterében szorongások, félelmek húzódnak: Nehogy elhagyj a végén!, Aztán ugye feleségül veszel?” – rajzolja meg a teljes képet Kádár Enikő pszichológus, arra hivatkozva, hogy a tomboló hormonok ellenére bizony, nem mindenki flörtöl és kalandozik „szabadon”. Azaz, sokszor a látszat csal: kacér, könnyed kacsintásaink mögött gyakran ott lapít a tervezgetős, számigálós, halkan Mendelssohn nászindulóját dúdoló énünk, aki legszívesebben magához láncolná a pasit, aki meghívott egy italra.
Mert van egy határ, egy gát, amit át kell lépni. Mintha egy fal lenne két énünk között: egyik a szorgalmas álarcos, akinek a keze alatt hétköznap-vasárnap ég a munka, nemhogy lábát, szemét sem vetette soha kocsmára, italra, férfira. A munka hőse, a főnök üdvöskéje, a dolgozó nő szobrát róla mintázzák. A pszichológus szerint a nyári kalandok úgy történhetnek meg, hogy a hétköznapok álarcait otthon hagyjuk: marad az anya, a topmenedzser, és csak a NŐT visszük táncolni. Ha nem tesszük, ez bizony gátat szabhat egy jó flörtnek.
Egy bulvárlap tanácsadó rovata szerint ahhoz, hogy menjen a flört, öltözzünk csinosan, érdeklődjünk, mosolyogjunk, de ami a legfontosabb: adjuk önmagunkat! És ez akkor nehéz kifejezetten, ha aznap este épp önmagunkat akartuk otthon hagyni, hogy a bennünk élő nő végre tombolhasson.
A nevelési minták borzasztóan lényegesek a női önbizalomban, mert ha mélyen bennünk van a magabiztosság – és ezt még egy csalódással végződő párkapcsolat sem tudja kiirtani belőlünk –, akkor van önbizalmunk minden helyzetben” – mondja a szakember, hozzátéve: sajnos nagyon kevés nő rendelkezik ilyen nehezen megrendíthető önbizalomalappal.
„Nem vagyok a sűrű partnerecsere híve, sem a laza erkölcsöké. Sőt! Teljes meggyőződéssel vallom, hogy számomra jobb, ha a bikinigyűjteményem nagyobb, mint a szeretőkollekcióm, de... Évek óta tapasztalom magamon, hogy amint barnára sül a bőröm, megpuszilgatja a vállam egy júliusi szellő, gyengéden elver egy hirtelen, nyári zápor, nehezebben tartom magamon az alsóneműm – ha egyáltalán hordok. Ilyenkor vakációra vonulnak a téli gátlásaim, a vastag pulcsikkal együtt feledésbe merül a zárkózottságom, és sokkal kacérabban mosolygok, flörtölök és vadászok, mint az év többi szakában. Emellett a forró éjszakákon vannak a legizgalmasabb fesztiválok, s ha nem is a legtrendibb zenekarokért, de egy-egy új kalandért biztos hogy aláírom a „kondikát” (jelenléti ívet). Mert: túl vagyok én már zord teleken, amikor évente mindössze 2-3 légyott zajlott a párnákon, s ha már szólít a szükséglet, legalább idegenben, idegenekkel éljem át a mámort. Egyedülállóként nem látok ebben semmi kivetnivalót.
Szóval, volt néhány emlékezetes alkalom, ami nélkül szegényebb lenne az életem: a buli után a hétvégi ház kertjében landolós, a lobogó tábortűz sziporkái mellett megélt vágyak, s a nyáréji viharban a kocsi mellett állós, röpke, de annál emlékezetesebb kaland is megfizetethetetlen élményt adott. Ha filmen látom, giccsesnek mondom, ám egy Kovászna megyei kis falu éjszakai csendjében, a hársfa virágzásának illatorgiájában, tücsökciripelésre s egy-egy távoli kutya csaholásának ritmusára szerelmeskedni, kipróbálásra mindenképp ajánlott. És akár ismétlésre is. Aztán voltak óvatos, hajnali kisurranások szállodákból, (épp ezért, a napszemüveg éjszakai partira induláskor is alap kiegészítő!), bujkálás Mr. Elit elől hirtelen felbukkanó Mr. Lehetőség kedvéért, lányrablás, fesztiválszerelem, „akár gyermekem apja is lehet” euforikus érzésig, mindenféle nyári jó. Egytől-egyig szép emlékeim a nyári flörtök, szerelmek és hódítások, s évek múltán is jó cinkosan összemosolyogni a rég nem látott, egynyári szeretőkkel.”
„Koradélután jött értem. Pontos volt, mint mindig, sármos, jó illatú ing lengett a vállán, enyhe borosta, napszemüveg, széles mosoly. A pillangók a gyomromban rekordidő alatt szaporodtak el, egyáltalán nem törődve a természet törvényeivel, s azzal sem, hogy röpködésük elnémít. Csak mosolyogtam, köszönésre nem futotta. Ahogy beszálltam, éreztem, mondanom, vagy legalább kérdeznem kell valamit, különben jobban teszem, ha kiugrom a száguldó autóból. Végül sikerült: hová megyünk? Duruzsoltam a jól begyakorolt kérdések egyikét, amit sikerült visszaöklendeznem a tükör előtti ismétlésből. A dombra – és tessék, csak úgy, foghegyről dobta oda, neki bezzeg nem kellett a válasz előtt bemelegítenie, biztos sosem érzett pillangórajzást a hasában. Régóta ismerjük egymást, mégis minden találkozás olyan, mintha az első lenne. Készülvén kotorom a szőrtelenítő gépet, a csipkebugyit, egymás után próbálgatom a ruhákat – persze, egyik sem tökéletes, nem lehet túl elegáns, nem lehet túl hivalkodó –, körmöt festek, sminkelek. Felkaptattunk a dombra vezető mezei útra, egyre fokozódott az adrenalin.
Eleinte gondoltam rá, hogy nem kellene bezöldülnie a ruhámnak a fűtől, nem kellene felhorzsolnom a térdem a földön, és nem kellene engednem, hogy végigvonuljon rajtam a fenekem alatt túlélni próbáló hangyaboly, de aggodalmaim eltörpültek, amikor meghallottam a motorzúgást. Dehogy zúgás! Inkább burrogás, durrogás, ropogás! Egyre hangosabb lett, már láttam a sisakokat is. Egy hadsereg volt – legalábbis annyira hosszúnak tűnt az elvonulásuk. A mellkasába bújva kacagtam, és diszkréten számoltam a kezemen, hány extrém motoros pasit ismerek. Ahogy tompulni kezdtek a hangok, láttam, ő is nevet. Quicky. Egy gyors menet, fuldokolva a motorok benzingőzében. Aztán rutinosan szedelőzködtünk: cipő megkeres, felhúz, ruha helyretesz, bugyi lekötöz az autó rádióantennájáról, felhúz, haj megigazít, édesanya visszahív. Azon a nyáron azt a ruhát nem vettem fel nyilvános helyen.”
Lehet, hogy nekünk vannak a legizgalmasabb nyárestéink, de verseny ez vajon? És ha igen, ki ellen indulunk? A nők gyakran osztják meg egymással pikánsabb éjszakáik részleteit, azonban a nyári flörtökről, kalandokról valamiért nehezebben beszélünk. Lehet, hogy „győzünk”, de mégis pironkodunk miatta? Hogy keveredik szégyenérzet a mámorfröccsbe? A pszichológus szerint vannak nők, akik nem önbizalomnövelőként, hanem -rombolóként fogják fel a kalandokat. „Én csak erre vagyok jó, ennyire kellek? – teszik fel sokan a kérdést.
Sokaknak szorongatóbb a szabadság, mint a saját kalitkájuk – annak legalább ismerik a paramétereit” – fogalmaz. Sokszor szégyelljük azt, ami megtörtént, az alkoholra, a helyzetre, a magányra fogjuk, és ahelyett, hogy kivennénk belőle a jót, az élménnyel együtt magunkat is leépítjük. Úgy véljük, sem a saját értékrendünknek, sem a társadalom elvárásainak nem feleltünk meg. Így lesz sok esetben szorongató a szabadság érzése – teszi hozzá Enikő.
Van, akinek óriási nehézséget okoz levetkőzni a hétköznapi álarcot, és ha mégis sikerül, egy-egy röpke kaland feldolgozása jelent gondot, mivel más tervvel vágott neki „az estének”. „A kalandok, a flörtök épp attól működnek jól, hogy nincsenek elvárások. Sokan hosszú távú párkapcsolatot keresnek, ezért csalódnak. De ki mondta, hogy egy nyári nevetésből nem tud komoly kapcsolat születni? Bárhogy is történjen, egy nyári flörtből is lehet olyan nagy szerelem, amit soha, senki nem vehet el tőlünk, még 80 évesen sem, amikor talán úgy emlékszünk rá, mint a legjobb nyarak egyikére” – véli a szakember, de rögtön hozzáfűzi: vannak, akik egy életen át szégyellik, amit tettek, mert a viselkedésük nem volt megengedett.
Egy találkozás, ami nem volt véletlen. Mert minden találkozásnak van jelentősége, önismereti jellege, ezek nem üres lapok az életünkben, hanem alkotórészei annak. Persze van, aki ebből sportot űz, van, aki több érzelmet tesz bele, van, aki többet vesz ki belőle, van, akinek önbizalmat ad, más többet kap, van, akinek csak arra van szüksége, hogy bebizonyítsák neki: az az 5 kg plusz nem számít, azzal együtt is szexi, vonzó és szerethető”.
korábban írtuk
A hűtlenség anatómiája – Elkerülhető, hogy megcsaljanak?
A válások, szakítások majdnem leggyakoribb oka a hűtlenség. A jelenség mintha korunk járványa lenne, mindenki fut a saját vélt szabadsága után. Érték-e még a hűség, amiért érdemes megdolgozni?
