Veszély, félelem, borulás, izomláz - kaland, izgalom, csapatmunka, sport. Az érem két oldala, pontosabban a vadvízi evezésé. Sokaknak ijesztőnek tűnhet ez a sportág, de aki egyszer kipróbálta, általában visszakívánkozik a hullámok közé, mondják a tapasztalt túravezetők. A raftingozás világába Komáromi István, az Outdoor Experience csapatának egyik alapítótagja kalauzolt.
{hirdetes}
Sosem próbáltam a raftingot, szinte semmit nem tudok róla – mondom elöljáróban a tapasztalt túravezetőnek, hogy tudja, kivel van dolga. A rafting az egyik legbiztonságosabb extrém sport, aki csak barátkozik az ágazattal, az is nyugodt szívvel kipróbálhatja – nyugtat meg. Kezdőket nagy, 6-9 személyes csónakkal visznek, lassúbb folyású, kevésbé veszélyes vizeken. A csoporttal mindig megy egy képzett túravezető, aki ha kell, egyedül is leviszi a csónakot, borulás pedig ritkán fordul elő. Ezzel el is oszlatja a vadvízi evezéssel kapcsolatos tévhiteimet, így beszélhetünk arról, miért is jó vízre szállni.
Csapjunk a hullámok közé!
A rafting egy vadvízi evezősport, amelynek különböző nehézségi fokai vannak. A folyókat 1-től 6-ig osztályozzák a vízfolyás gyorsasága, a kanyarok, a vízben található kövek függvényében. Turisztikai raftingra 4,5-ös szintig viszik az embereket. A nagyobb csónakokban általában 6-7 személy ül, és mindig két csónakkal indulnak útnak, hogy ha az egyikkel problémák adódnak, legyen, aki segít. Az ügyesebb evezők kétszemélyes csónakkal is vízre szállnak, ezek keskenyebbek, könnyebbek és borulékonyabbak, így több tapasztalatot és felkészülést igényelnek. Legyen szó két- vagy többszemélyes csónakról, ahhoz, hogy megfelelő irányba haladjon, több ember összehangolt munkájára van szükség, így ez a sportág kiváló csapatépítő, de a kalandérzés és az akadályok legyőzésével járó sikerélmény miatt is nagyszerű tapasztalat lehet.
Fotó: Outdoor Experience
Első próbálkozások
Romániában körülbelül 20 éve kezdték el meglovagolni a hullámokat, elsőként a bihari, Gorj megyei hegyimentők. Ma már országszerte 20-30 cég foglalkozik ezzel, de közülük csak néhányan szerveznek rendszeresen túrákat. István először egy ószeren vásárolt csónakban kezdett el ismerkedni a vadvízi evezés rejtelmeivel, evező gyanánt egy péklapátot és egy deszkát használva, egy kolozsvári tanár társaságában. Marossárpataktól Marosvásárhelyig eveztek, kínlódva a nehéz péklapáttal. Ám gyorsan hobbivá vált ez a sportág. Lassan a baráti körben is elterjedt, 2007-től pedig már túrákat is szerveztek.
Fő a biztonság
Néha a borulás a túra legérdekesebb része, van, aki azt élvezi a legjobban, amikor ki kell menteni az embereket és a felszerelést a vízből - mondja István, de nem a veszélyhelyzetek keresése a cél. Az emberek azért vágnak bele, hogy jól érezzék magukat, néhányan pedig nem ismerik a korlátaikat. Amíg be nem esnek, nem érzékelik a víz erejét, de egy borulás után már csendesebbek. Gyakran a túravezetőnek kell felismernie egy-egy helyzet komolyságát, és megfelelően reagálnia. Általában több csónakkal mennek, és akkora távolságot tartanak, hogy legyen szemkontaktus, probléma esetén tudjanak kommunikálni. A folyó zaja miatt a beszédet sokszor nem lehet hallani, ezért egy mutogatós jelrendszert használnak.
A nagyobb csónakok biztonságosak, nehezebben borulnak fel, viszont sokba kerülnek. A csónakon és a hozzá szükséges felszerelésen túl pedig még nagyon sok mindenre szükség van, ami baleset esetén az életünket megvédheti: sisakra, mellényre, de a megfelelő ruházat és cipő is nagyon fontos. Éppen ezért, elsőre ajánlott szervezett formában kipróbálni a raftingot. Az ilyen túrákon ugyanis mindig, mindenkinek tartanak felkészítőt, függetlenül attól, hogy a jelentkező kezdő-e, vagy sem. Elmagyarázzák, hogyan kell ülni a csónakban, hogyan kell evezni. A csoporttal ugyanakkor mindig van egy tapasztalt túravezető, aki tudja, mire számíthat, hiszen csak ismert, jól bejáratott terepre visznek kirándulókat. Természetesen, meglepetések bármikor adódhatnak. Éppen ezért alapkövetelmény, hogy a résztvevők tudjanak úszni, az alkoholfogyasztás kizáró tényező, de arról is szólni kell, ha valakinek szívbetegsége, asztmája vagy valamilyen allergiája van. Mivel Romániában még nincs vadvízi evezésre vonatkozó törvény, a résztvevőkkel mindig aláíratnak egy nyilatkozatot arról, hogy tudomásul vették az evezéssel járó veszélyeket, részt vettek a felkészítőn, nincsenek alkohol vagy kábítószer hatása alatt, és alárendelik magukat a túravezető utasításainak.
Fotó: Outdoor Experience
Romániai folyók nehézségi fokai:
Aranyos: I-(II)
Maros: I-II
Sebes-Körös: I-II+
Bodza: I-III
Lápos: I-III
Zsil: I-III+
Cserna: I-IV
A körülmények parancsolnak
Ritkán lehet egy utat teljes mértékben kiszámítani, még akkor is, ha ismerik a terepet. Éppen ezért egyedül a tapasztalt túravezetők sem mennek raftingozni, felfedezőútra sem. Szerveznek terepszemléket olyan helyeken, ahol még nem jártak, de olyankor először mindig a partról néznek meg egy-egy szakaszt, ezért az első evezés sokszor hosszas, egy kilométer megtételéhez egy óra is kellhet. A szezont mindig egy csapattúrával indítják, mondja István, ez az évkezdő expedíció, és általában az év legjobb túrája. A cél: olyan helyre menni, ahol még nem volt senki, vagy ahol ők nem voltak. Az ilyen túrák során felmérik a terepet, megnézik hová, milyen csapatot lehet vinni.
Hacsak nincs komoly áradás vagy vihar, az időjárás ritkán befolyásolja azt, hogy csónakba lehet-e szállni. A vízszint attól is függ, hogy mennyi hó volt abban az évben, ilyen szempontból a raftingozáshoz a tavasz, az április és a május a legjobb periódus. Általában inkább az jelent problémát, ha kicsi a víz. Ez gyakran helyben dől el. Előfordult már, hogy a helyszínen kellett lemondaniuk egy túrát, ugyanis a túravezetőtől függ, hogy bevállalja-e.
Fotó: Outdoor Experience
Minden evezés kaland lehet
Áprilistól szeptemberig szinte minden héten visznek ki csapatokat. A túrák nagy része egynapos. Maga az evezés 2-3 órát tart, de a beöltözésre, a felkészítőre és magára az útra is időt kell szánni. Egyszerre 2-3 óránál a többnapos túrákon sem eveznek többet, ugyanis nem az a cél, hogy az emberek kifáradjanak. Bár a túravezetők folyamatosan vízen vannak, gyakran olyan szakaszokon, amelyeket már kívülről ismernek, a rafting számukra is tartogat kalandokat. Egy új folyón evezni mindig élmény, de az is elégtételt jelenthet, ha sikerül egy izgalmas, nehéz, technikás szakaszon úgy evezni, hogy nem borul fel a csónak, nem megy neki semminek. De egy nagyon jó csapat vagy egy nagyon jó vízállás is emlékezetessé tehet egy-egy túrát. Arra a kérdésemre, hogy van-e kedvenc folyója, István azt válaszolja: a Csernát szereti, mert szép, tiszta, főleg a felső szakasza, és elég technikás. Május után már nem nagyon lehet evezni rajta, ezért kiváló kedvcsináló, általában ott kezdik a szezont.
Kalandra fel!
Az Outdoor Experience csapata évente több eseményt is szervez a rafting népszerűsítésére. Az egyik a Maros Maraton evezős verseny, amin amatőrök is részt vehetnek. Ezen az utóbbi években már körülbelül 200 jelentkező volt. Egy másik a Zsil királya, ami sokkal nehezebb. Ez már a profiknak szól, és általában 30 körüli a résztvevők száma. Emellett évente kétszer 4-5 napos tanfolyamokat is szerveznek magyarországi oktatók segítségével.
A népszerűsítésben a közösségi médiának is nagy szerepe van, hiszen a fotók is magukért beszélnek. Egy-egy túrán a résztvevők olyan helyeket láthatnak, ahová gyalog nem jutnának el. Néha megállnak vízeséseknél, amelyek a part mentén vannak, de a lassúbb szakaszokon úszásra, ugrálásra, csúszdázásra is van lehetőség.
Fotó: Outdoor Experience
Az utóbbi időben az extrém sportok kezdtek egyre divatosabbá válni, nők és férfiak egyaránt kipróbálják őket. Ezek, így a rafting is, valami mást, a megszokottól eltérőt nyújtanak, kilépést a komfortzónából, lehetőséget a félelmek leküzdésére, feszültség-levezetésre és sikerélményre. Adrenalin, természet, csapatmunka – ez jelenti a vadvízi evezés fő vonzóerejét.
