Változik-e a férfi, ha apa? Októberi magazinunk alaptémája az apaság, a fenti kérdésre pedig a mostani szösszenetekben szerkesztőségi tagjaink, Pálfi Kinga és Dósa Zoltán válaszoltak: aradi kolléganőnk gyermeke apjának változásairól ír, a NEMes MESÉK szerzőjéről pedig megtudjuk, milyen apának látja önmagát.
Három lány édesapja vagyok, és ez saját identitásomnak (is) meghatározó eleme, hiszen olyan szerepkörbe röpített, amit nem tudtam előre bejósolni, vagyis kihívás volt a javából. Kislány korukban sok időt töltöttünk együtt, én voltam a mókamesterük, tanítottam nekik a jómodort és a huncutságot egyaránt, hogy mit kell komolyan venni, és mit nem érdemes.
Manapság, mindhárman majdnem túl a serdülőkoron, elég nagy szabadságot nyújtok nekik, sok lányos apukával ellentétben nincs bennem aggódó félsz, és nem viselt meg, hogy lassan teljesen kirepültek. Ez a dolgok és az életutak rendje is, lecserélődtek a történetek, így a szereplők jórésze is. Mi, a szüleik persze maradunk a színtéren, de most már csak súgó szerepben, mitöbb a szövegeket sem fejből vágom, gyakrabban nyúlnék papírért és már a (másik) szemüveg is elengedhetetlen kellék.
Érzékenyebb lett…
Azt szoktam mondani, hogy két életem van, gyerek előtti és gyerek utáni. Úgy érzem, hasonló a helyzet a párkapcsolatunkban is. Szerintem természetes, hogy a gyerek érkezése után megváltozott az életünk, változtam én is és a párom is. Kislányunk 2016. június 14-én született és vele együtt megszületett anya és apa. Az első, amit észrevettem, hogy a kedvesem érzékenyebb lett, ami azóta is tart. Szinte nincs olyan nap, hogy ne figyelné elérzékenyülve, olykor könnyes szemekkel kis apróságunk ténykedéseit.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire figyelmes apa és férfi válik belőle. Ez rögtön világossá vált a gyermekünk születése utáni első napokban. Nagyon gyorsan beletanult az ápolási-gondozási teendőkbe, bekapcsolódott mindenbe, még a szoptatásba is: velünk együtt ébredt minden éjjel, míg a lányunkkal beletanultunk ebbe a csöppet sem könnyű, ám mégis gyönyörű feladatba.
Tudom, két emberre nehezebb odafigyelni, mint egyre, s bár olykor nehezen viselem, hogy kevesebb ideje jut rám, azért bőven kárpótolnak a hármasban eltöltött pillanatok és az a bájos, már-már szerelmes tekintet, amellyel a gyermekünkre néz.
Kiemelt kép: pixabay.com
