Szokások által vezérelt társadalom a miénk, a legtöbb dolognak olyannak kell lenni, amilyennek valamiféle kívülről irányított és aztán bensővé lett elvárásrend vezérli. Életünket gyakran a legapróbb dolgokig olyan láthatatlan szabályozás szerint éljük, amely mindenkinek – sokszor elsősorban másoknak – megfelel. Mert ha nem, mit fognak szólni.
Sok cselekedetünket az irányítja, hogy mit hogyan szoktunk: balról jobbra szoktuk keverni a puliszkát, vasárnap szoktuk enni a húslevest, szalmakrumplival szoktuk enni a rántott húst, a pörköltet meg krumplipürével. Egyes családok belső szokásrendszere előre megírt receptet ad a legtöbb élethelyzethez és eljáráshoz, a befőzéstől kezdődően (mennyi ideig kell főzni a baracklekvárt, és mikor kell a cukrot hozzáadni) a takarításig (én, fiam, olyat nem láttam, hogy valaki ne vasalja ki a függönyöket, miután kimosta), a férjtartástól (a férfinek márpedig hús kell, és szegény férjet nem tehetjük oda teregetni) a gyermeknevelésig (a mi családunkban senki nem hisztizett, és télen mindig vettünk harisnyát a nadrág alá).
Az erdélyi családok egyébként nagyon odafigyelnek, és tiszteletben tartják más erdélyi családok szokásait. Ha egyik család elmegy látogatóba a másikhoz, a vendéglátók nagyon igyekeznek mindent úgy csinálni, ahogy a vendég család szokott, mindent meg is kérdeznek aprólékosan. Ti hogy szoktátok enni a vinettát? Majonézzel vagy anélkül? Paprikával vagy paradicsommal? Délután szoktatok-e kávézni? Milyen párnával szoktatok aludni? És igyekeznek mindent úgy csinálni, ahogyan a látogató is odahaza. Egyébként akár remek dolog is tud lenni a szokás hatalma, hisz egyszerűvé, biztonságossá teszi a létezést, amelyen nem kell túl sokat gondolkodni, csak tenni, amit tenni kell.
A gondok akkor következnek, amikor valamit másként szeretnénk, vagy valami teljesen szokatlannal találkozunk. Akkor gyakran egy világ omlik össze bennünk, nagyon nehezen fogadjuk az újat, és fogcsikorgatva vágunk bele bármibe, ami új kezdetet hozhat. A bátraké a szerencse, mondjuk, de igen gyakran már azt is gyanakodva figyeljük, ha brokkolit szolgálnak fel a bécsi szelet mellé, és ha ismeretlen külsejű szósz jár a sülthöz.
Most az új kezdetet járjuk körül Nőileg, olyan élethelyzeteket, amelyekhez óhatatlanul is nagyobb bátorság kell az átlagosnál. Ilyen a válás például, amelyre a legtöbb család rettentő rémként tekint, olyasvalamiként, ami bárhol máshol megtörténhet, kivéve őnáluk. A váló feleket nemcsak tarthatatlan, élhetetlen életük súlya nyomasztja, hanem a környezet rosszallása is, és egyoldalú ítélete, amely szerint a könnyebb utat választották. Pedig aki eljut a válásig, rendszerint már megjárt minden poklokat.
És bátorság kell a szüzesség elvesztéséhez is, bármennyit is készüljön rá az ember, a élet mindig mást hoz, mint amit a képzelet sugallt. Rendkívüli bátorság kell az otthon tanuláshoz, az életmódváltáshoz, és az kell a hírnév eléréséhez és megtartásához is. Cikkeinkből minden kiderül, lapozzanak! Bátran.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. szeptemberi lapszámában jelent meg.
