Jöttünkben-keltünkben így nemcsak a „kötelező” látványosságokat fedezhettük fel, hanem bepillantást nyertünk a pörgős, modern nagyváros mindennapi életébe is. Előrebocsátom: a Krakkóba látogatók egyik fő célpontját, a közeli
Auschwitz-Birkenaut mi kihagytuk, mert egyszerűen nem tudunk turisták lenni ott, ahol annyian meghaltak...
Nagy kedvenc lett viszont keskeny utcáival, zsinagógáival, kis főterével, klezmerzenés vendéglőivel, és a közel sem ennyire derűs múltjával, szomorú emlékeivel a Kazimierz negyed.
Kazimierz főtere, város a városban • Fotó: Asztalos Ágnes
Próbálgattuk a közel-keleti konyha ízeit, először találkoztam a baba ganoush-sal, aztán volt egy kávéház is, a negyed egyik legrégibb, több száz éves épülete mellett (ha jól emlékszem, iskola, jesiva működött itt egykor), amely meghittségével és megrázó fotóival több ízben is visszavonzott bennünket krakkói tartózkodásunk alatt.
Különleges ízvilág. Ebéd Kazimierzben • Fotó: Asztalos Ágnes
Másik irány – a történelemben is –, és teljesen más hangulat: a középkori Európa egyik legnagyobb tere, a Rynek Glówny, nagy történelmi események, királyi koronázások színtere, Krakkó talán legkedveltebb látványossága. Egyik ékköve a kéttornyú Mária-templom, több száz éves, gyönyörű paloták veszik körül, ezek ölelésében mindig pezseg az élet. Minden órában egyszer különös kürtszó hasít bele a tér zajába, a hang a templomtoronyból jön, emléket állítva egy évszázados rémtörténetnek, amikor a lengyeleket is fenyegették a tatárok.
Klezmerzene a zsidó negyedben • Fotó: Asztalos Ágnes
A kürtöst anno, miközben figyelmeztette a veszélyre a városlakókat, lenyilazták, ezért a furcsa, befejezetlen dallam. Egykor piactér volt ez a hely, ahol a távoli tájakról érkező kereskedők adták-vették termékeiket, a középen magasodó, építészeti szempontból is pazar Posztócsarnok is ennek az időszaknak a hangulatát idézi. Lépj be, és nem menekülhetsz az álomszép borostyán ékszerek, dísztárgyak látványától.
Azok a szemek... Kávézó, Kazimierz, fájdalmas múlt • Fotó: Asztalos Ágnes
Nem túl szép alkoholos élményeket megosztani, de a főtér hangulata nálam a híres lengyel ital, a zubrowka zamatával keveredik. Vodkáról van szó, amit a szentperje, másképp bölényfű kivonatával ízesítenek, illata akár a frissen kaszált nyári mezőé. Annyi zubrowkát azért nem fogyasztottunk, hogy ne tudjuk meglátogatni a világ egyik legrégibb egyetemét, a Jagelló Egyetemet, amelynek magyar történelmi vonatkozásai is vannak, itt tanult például Kopernikusz és Stanislaw Lem író is.
Persze, hogy végigmentünk a királyi úton, amikor az úti cél a Visztula folyó fölé magasodó királyi palota, a Wawel.
Látványos, nagyobbrészt reneszánsz palotákból álló épületegyüttes, hatalmas várfalak közepette, látványos kapukkal, árkádos, boltíves átjárókkal, rengeteg kinccsel és apró szépséggel, gyönyörű virágokkal – emlékeimben így őrzöm az egykori lengyel királyok székhelyének képét. Ja, és van itt természetesen székesegyház is, ami királyoknak, nemzeti hősöknek biztosítja a végső nyughelyet.
Virágok és a Wawel • Fotó: Asztalos Ágnes
Krakkó óvárosa egyébként az UNESCO Világörökség része, látnivaló a felsoroltaknál jóval több van. Számtalan múzeum hozza közelképbe a múltat, de azt hiszem, egy város lüktetését, amelyben ott van a történelem, a fény és sötétség, de a jelen is, leginkább önfeledt sétával, nyitott szemmel és szívvel lehet megérezni. Krakkó ehhez ideális terep.
korábban írtuk
Bruncsák Anna: Az anyák is sírnak
Az anya boldog, elégedett, mindig vidám, alázatos, türelmes és erős, vagy ha nem, akkor valami baj van vele. Ezt gondolja, és ezt várja a társadalom. Ezt gondoljuk, és ezt várjuk mi magunk is.
