Koszika: Ami a médiából ömlik felénk, gyakorlatilag megerőszakolja az agyunkat

A nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napja (november 25.) alkalmából karakteres, tevékeny, véleményformáló nőket kérdeztünk arról, hogyan látják, miben nyilvánul meg manapság leginkább a nők elleni erőszak, és mit lehet tenni ellene. Koszorus Krisztina énekesnő az erőszaknak egy másik szintjéről beszél, arról, amit nap mint nap megélünk, amiről úgy gondolja, egyfajta pszichológiai erőszak.

Tömeges erőszak a médiából

Sajnos azt kell mondanom, hogy a globalizált korunkban, konzumerista világunkban a nők elleni erőszak olyan sokrétű, mint a hagyma: több szinten, több rétegben van jelen az életünkben. Szinte mindannyian hallottunk nők elleni erőszakról történeteket, olvastunk cikkeket, és az én tágabb családomban is volt erre példa. De annyira nagyon árnyalt esetei is vannak, amikor nehezen és későre esik le, hogy mi is áldozatok vagyunk vagy voltunk. Nagyon elszomorít és letaglóz egy-egy nőtársam sorsa, aki annyira sarokba szorítottnak érzi magát, hogy nem lép ki egy abuzív kapcsolatból, vagy kétségbeesésében önmagában akar kárt tenni.

Természetes test vs. elvárt test

De most az erőszaknak egy másik szintjéről szeretnék beszélni. Arról, amit nap mint nap megélek, ami egyfajta pszichológiai erőszak: ami a médiából ömlik felém. Felismerhetetlenségig sminkelt, plasztikázott, filterezett nők, illetve azok képeinek az istenítése, ami még egy felnőtt nőre is – jelentem – óriási romboló hatással van, nemhogy egy tini vagy egy kiskamasz most fejlődő agyára és hormonjaira.

Ez az eltúlzott, túlszexualizált test- és arcideál, amely reklámokból, filmekből, plakátokról köszön vissza ránk, sőt, a közösségi hálókon még erősebben van jelen, véleményem szerint gyakorlatilag megerőszakolja az agyunkat, és mire észrevesszük, már a csapdájába estünk. 

Visszaköszön a ruházatunkról, a sminkelési szokásainkról, beleivódik a saját magunkról alkotott képbe, a vásárlási szokásainkba, hatással van az önbizalmunkra. Ha visszatérhetnénk egy valamelyest normális test- és arcideálhoz, akkor talán nem erőszakolnánk meg az agyunkat, pénztárcánkat, saját magunkat és a Földet is folyton újabb és újabb fölösleges termékkel, amelyek majd a kívánt hatást vagy változást fogják meghozni az életünkben és a testünkön.

korábban írtuk

Koszika: Az anyatejjel szívtam magamba a népzenét
Koszika: Az anyatejjel szívtam magamba a népzenét

Koszorus Krisztina, vagy ahogyan sokan ismerik, Koszika szókimondó lány, karakteres véleményét vállalja mindig, minden témában, minden helyzetben. Ő a Koszika & The HotShots zenekar frontembere, menedzsere, zeneszerzője, szövegírója egy személyben. Hogyan tud létezni otthonába bezárva egy színpadhoz, közönséghez szokott zenész, milyen marosvásárhelyinek lenni, hogyan állunk Erdélyben az állatvédelemmel? A Szebeni Nemzetközi Jazzfesztivál legjobb énekesi címét is elnyerő, csupa mosoly énekesnővel beszélge

Az elvárások miatt szőrtelenítünk, ránctalanítunk, hajat simítunk vagy göndörítünk, fényesítünk, ajkat, szemhéjat festünk, tetoválunk, körmöt lakkozunk, botoxolunk, arcplasztikázunk, kés alá fekszünk, műtétnek tesszük ki magunkat. Az elfolyt testrészeinket helyére szorítjuk, a lelógót felnyomjuk, egyes idomainkat elfedjük, másokat kiemelünk. Az elvárások kimossák az agyunkat, de a genetikánkat nem lehet átírni!

A ránk erőszakolt elvárások

És igen, a nőkkel szemben támasztott elvárások szerintem erőszakként jelennek meg, a férfiak által dominált társadalom ránk erőszakolja az elvárásait. Ezért pedig vásárolunk, hogy megfeleljünk ezeknek. Holott minden új megvásárolt termék semmi egyéb, csak elpazarolt energia, egyrészt amivel azt a bizonyos terméket létrehozták és elszállították hozzánk, másrészt elpazarolt energia a részünkről az, amíg magunkat a reklámokban, filmekben, médiában látott képpel összehasonlítjuk, és elherdált önbizalom, hiszen ebből a csatából elkerülhetetlenül vesztesként kerülünk ki. Igen, elpazarolt önbizalom, hibás önkép, elfecsérelt idő, boldogtalan, elégedetlen nők milliói a végeredmény. Szerintem ez is egyfajta tömeges erőszak.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

A nők elleni erőszak nemcsak a nők ügye! Mindannyiunk felelőssége.
A nők elleni erőszak nemcsak a nők ügye! Mindannyiunk felelőssége.

Az ENSZ közgyűlése 1999. decemberében nyilvánította november 25-ét a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává, hogy felhívják a figyelmet a problémákra. A Nőileg karakteres, tevékeny, véleményformáló nőket kérdezett arról, hogyan látják, miben nyilvánul meg manapság leginkább a nők elleni erőszak, és mit lehet tenni ellene. A válaszok annyira sokfélék, mint amennyire sokrétű a probléma maga.