Finn Skårderud, norvég pszichiáter szerint az ember egy kis „rendellenességgel” születik, a véralkoholszintünk 0,5 ezrelékkel a normális alatt van, így annak érdekében, hogy minden szempontból a legjobban legyünk, folyamatosan innunk kéne, hogy fenntartsuk a megfelelő szintet. Bizonyos mennyiségű alkohol fogyasztása nyomán az ember szociálisabb, nyitottabb, közlékenyebb, jobban tud alkotni. A felvetés nagyon izgalmas, de a bizonyítása, illetve tesztelése nem feltétlenül egyszerű, főleg négy kisvárosi középiskolai tanár számára, akik kissé kiégve a munkájuk terén, a családi életbe is belefásultan élik mindennapjaikat.
A négy barát úgy dönt, hogy önkéntes kísérleti alanyok lesznek, és kipróbálják, hogy mi történik, ha már reggel alkohollal kezdik a napot, szigorúan figyelve a mértékletességre, dokumentálva a hatást és az eredményeket.
Az első, sőt az azutáni tapasztalataik is nagyon pozitívak, az alkoholfogyasztás hatására mind a négy főszereplő élete javul vagy valamiben változik, szakmailag, és/vagy magánéletileg sikereket, jó pillanatokat tapasztalnak meg. Izgalmas órákat tartanak, melyeken a diákok elkezdenek figyelni, aktiválni, visszajelzésként is azt kapják, hogy valami jó irányba változott velük kapcsolatban. De a kísérletük nem veszélytelen, hiszen – tudjuk – ha valami jó hatással van az emberre, akkor nehéz megállni a mértékletességben, pedig ha az alkohollal nem áll meg egy adott ponton az ember, annak komoly következményei lehetnek.
Nehéz úgy írni a filmről, hogy a csattanót ne meséljük el, bár tény, hogy nem az események jelentik a lényeget.
A film rengeteg erénye közül az egyik az, hogy az alkohol, illetve a felvetett elmélet témájához ítéletmentesen viszonyul, nem is mitizálja az ivást, nem is ítéli el, egyszerűen elmeséli négy ember alkoholmámoros történetét.
A másik pozitívum épp a négy karakter összetettsége. A legtöbb néző nem azonosul velük a film nézése közben, de mégis mindenik nagyon közel áll hozzá, a problémáik, a nehézségeik ismerősek, valahogy mindenki tapasztalt, tapasztal hozzájuk hasonlót.
Bár a film kapcsán a Martint alakító Mads Mikkelsent dicséri a szakma, érte rajong a közönség, mind a négy főszereplőt játszó színész nagyot alakít. Játékuk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a film érzelmi magasságaival és mélységeivel is nagyon tud a nézőre hatni. A Még egy kört mindenkinek igazi jó európai film: úgy érzelmes, élvezetes, hogy közben nem giccses, nem sablonos, és egyszerre képes megnevettetni vagy megsiratni a nézőt, sőt akár katartikus élményt nyújtani számára a lezárásban. A film megérdemelte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat, kötelező néznivaló.
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.
korábban írtuk
Filmajánló – Mindig az ördöggel
Sokan vélik úgy, hogy amikor a mindennapokban ennyi negatív hatás és érzelem ér minket, lásd világjárvány idején, csak pozitív dolgokat kellene nézni, olvasni. Ám az elzárkózás és az elutasítás nem feltétlenül, nem mindig, nem mindenkinek megoldás. Sőt egy-egy nyomasztó és komor alkotás néha hatásosan tud perspektívát láttatni, vagy ráébreszteni arra, hogy a mi életünk tulajdonképpen egész jó.
