ARCHÍV Kutyával a sérült gyerekekért

Történetünk szereplői hétköznapi emberek, emberi nagyságuk viszont páratlan. Kézdivásárhelyen járunk, ahol megismerjük a legcukibb nyolc labradort, általuk pedig négy sorsot, és négy mindenre elszánt embert. A nyolc labrador segítő kutya, belőlük négy, különböző fogyatékkal élő gyereket támogat, kettő csoportos terápiákra jár, ketten pedig gazdájuk életét teszik színesebbé, nap mint nap. Az egészet pedig a csapatmunka fűzi össze. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin októberi számában jelent meg.)

Nemrégiben indult el Kézdivásárhelyen a segítőkutya-projekt, mozgatórugói Bakk-Vitális Mária Kinga, két helyi készruhagyár vezérigazgatója, Forró Béla, a Székely Kutya Klub elnöke, Németh Loránd Csaba állatorvos és Kovács Etele gyógytornász. Valódi csapatmunka alakult ki közöttük, Kinga a kutyusok helyes táplálkozását biztosítja anyagi hozzájárulással, Béla képezi ki a terápiás kutyákat, egészségügyi ellátásukat Csaba végzi, Etele pedig betegei közül választja ki azokat a gyerekeket, akiknek a legnagyobb szüksége van egy ilyen kisállatra.

Add tovább!

Ez az egész történet a férjem betegsége idején, évekkel ezelőtt kezdődött. Orvostól orvosig jártunk a gyógyulás reményében. Tíz évig harcoltunk, majd a férjem belefáradt a küzdelembe” – kezdi saját történetét Bakk-Vitális Mária Kinga.

„A legjobbkor érkezett a segítő jobb, barátaim szinte rámerőltettek egy kiskutyust, akinek éppen olyan hatalmas segítségre volt szüksége, mint nekem”

– folytatja. „Goldy – ezzel a névvel érkezett hozzám a kiskutya – akkor egy rakoncátlan, önfejű és neveletlen kisállat volt. Két hónapos nevelés után bátran jelentettem ki, hogy Goldy valóban aranyat ér. A bőröm alá bújt ragaszkodásával. Segítségével sikerült fiamat „elengednem”, aki közben megnősült, és egy gyönyörű unokával is megajándékoztak már.” Bakk-Vitális Kinga úgy gondolja, a kutyaterápia tulajdonképpen vele kezdődött, éppen jókor csöppent életébe Goldy, hű társa és barátja.

Goldy és kölyke, Kyra

Természetesen a történet ott válik kerekké, amikor kiderül, Goldy kiskutyáinak is küldetése van. Bakk-Vitális Kinga születésükkor eldöntötte, hogy a kiskutyák nemes célt szolgálnak majd. „Goldy ragaszkodása feltétel nélküli, ezért éreztem, hogy nem a véletlen műve, hogy pontosan születésnapomon ajándékozott meg hét kiskutyussal” – folytatja a történetet Kinga. „A császármetszésnél én sem maradhattam távol, az újszülött kiskutyusok törölgetését bízták rám. Mindeközben Trevor története jutott eszembe, aki a világot tudta volna megváltani zseniális gondolatával, miszerint mindenki csak három személynek adja tovább azt a jót, amit embertársaitól kapott. Egy alkalommal dolgozatot kellett írni az iskolába, amelynek ezt a címet is adta: „Pay it forward”, azaz add tovább. Tehát én is továbbadtam mindazt, amit a tíz év küzdelme alatt másoktól kaptam.” Goldy kölykei mind segítőkutya-képzést kapnak, voltak már több gyereknél úgynevezett simogató délutánon. Kyra, Goldy egyik kölyke, megszerezte a tenyésztési jogot, így utódai is sérült embereken fognak segíteni.

Kiképzés: mint a légióban

Forró Béla, a Székely Kutya Klub elnöke a betanító szerepét vállalta a történetben. Mivel egynapos koruk óta ismerte és figyelte a kiskutyákat, ő döntötte el, hogy egy-egy kutyust, személyiségéből adódóan, melyik gyerek kapja. „Kovács Etele kinezoterapeuta javaslatára kerültek a kutyák a gazdájukhoz. Ezt rengeteg konzultáció előzte meg, Etele részletesen elmondta, hogy melyik gyereknek mire van szüksége, miben szenved. Azok alapján én eldöntöttem, kit melyik kutyussal tudok összepárosítani, majd ennek megfelelően képeztem ki a kutyust” – kezd bele a történet ráeső részébe Forró Béla. Nyolchetes koruk után a gyerekek rendszeresen látogatták kutyáikat, szokták egymást.

A kutyák számára az első év meghatározó, ezért kiképzésük első éve olyan, mint a légió. A kiképző dönti el, hogy a kutya veleszületett karakteréből mi fejlődjön ki.

„A kiskutyák pont olyanok, mint a kisbabák, az első pár hónapban mindent fel akarnak fedezni, rágnak, tépnek. Ezek a kiskutyák hat hónapos korukig semmit nem foghattak meg szájjal, pedig a labrador vadászkutya, neki az a dolga, hogy fogjon, tépjen, húzzon. Ez náluk ösztön, mégis meg kellett fékezni. Hat hónapos koruk után az ösztönöket vissza kellett ültetni beléjük, de kontroll alatt.

Terápia

Azt neveltem vissza beléjük, hogy megfoghatnak bármit, amire én engedélyt adok” – mondja Béla, majd hozzáteszi, hogy ez az időszak sem a kutya, sem az ő számára nem könnyű. „Ne értsen félre senki, a kutyának inkább furcsa ez az állapot, sosem kín” – nyomatékosít.

A terápiára nevelődő kutyánál a fájdalomküszöbnek is a legmagasabban kell lennie, hiszen a sérült gyerekek olykor akaratlanul is jobban megszoríthatják őket, ekkor viszont a kutyának tűrni kell.

„Idővel annyira erős lesz a tűrőképességük, hogy a gyerekek húzhatják a fülüket, benyúlhatnak a szájukba, a kutyusok ezt le sem fogják reagálni” – így a szakember.

A segítő kutyák kiképzésében az élelmezés is hatalmas szerepet játszik. Ha a fejlődő kutya szervezetében minden tápérték és ásvány megvan, kiegyensúlyozottabb lesz, ami ezeknél a kutyáknál elengedhetetlen. A kiképzés amúgy két-két és fél éves korig tart.

Élet a segítő kutyával

Négy újabb történet következik, Goldy kölykeinek – név szerint Bátornak, Etynek, Myrának és Lyzának boldog gazdái készséggel állnak rendelkezésemre, örülnek, hogy beszélhetnek új családtagjukról, és arról, hogy mekkora segítség volt érkezése.

Anita tíz évet töltött augusztusban, oxigénhiányosan született, és bár szellemileg teljesen ép, saját teste tartja fogva. Nincs önálló mozgása, állandó görcsös állapot uralja testét. Augusztusban került hozzájuk Ety (a korábban említett gyógytornászról nevezték el a kutyust). Anitának sokat segít mozgása koordinálásában, sokkal nyugodtabb, oldódott benne a feszültség, olyannyira, hogy már megsimogatja Etyt. „Anitának lelki támasz a kiskutya, reggel úgy ébred, hogy őt keresi. Eddig este nem szeretett kijárni, most közösen megyünk el megsétáltatni Etyt. A kutyus folyamatos képzést kap most is, ezért idővel még többet tud segíteni” – mondja Richárd, Anita édesapja.

Myrával

A Gáspár családnál két kisgyerek életét aranyozza be az új családtag, Myra, akinek nevét az angol miracle-ből rövidítették (jelentése: csoda). Az ötéves Bence és a két és fél éves Botond mindennapi játszótársa Myra, aki tulajdonképpen Botondnak érkezett segítőként. Botondról nehéz megmondani, hogy állapota hová alakul, súlyosan sérült az idegrendszere, nem mozog. Botond rögtön lázba jön, ha meglátja Myrát, amúgy nem beszél, de a kutyával gügyög. Bence eddig nem maradt el az édesanyjától, kialakult nála egyfajta anyafüggőség, most már ő is egyedül megy ki a kutyával, kicsit önállósodott.

A húszéves Gellért Torján lakik, tavaly érettségizett igen jó eredményekkel, Bátort, a harmadik segítő labradort jutalomként kapta jó teljesítményéért. Gellért mozgássérült, tolószékbe kényszerült, általában be volt zárkózva szobájába, ült a számítógép előtt. Édesanyja, Katica arról mesél, hogy a mai gyerekek nem alkalmazkodnak a mozgássérült gyerekekhez, ezért Gellért többször érezte egyedül magát. Bátor mozdította ki ebből az állapotból, amióta van neki, úgy érzi, hogy ő hasznos, mert gondoskodnia kell kutyájáról. Az örökös otthonülést a délutáni játszások váltották fel, amikor

Gellért még arra is ráveszi magát, hogy kimásszon a tolószékből, hogy hancúrozhasson Bátorral. Bátor már odavisz Gellértnek tárgyakat, később ez még inkább tökéletesedni fog.

A negyedik kiskutya tulajdonosa, Emőke, Lyzának nevezte el új barátját. Hétéves kislány, aki egyensúlyérzék-problémákkal küzd, csak akkor tud biztonságosan járni, ha kapaszkodik valamibe, emellett enyhén értelmi fogyatékos is. Emőkének ezért a szó szoros értelmében is Lyzára kell támaszkodnia, Lyza pedig, hám segítségével, képes mindenhova elkísérni Emőkét. Hatalmas emocionális segítség ez a családnak – mondja Éva, Emőke édesanyja. Lyza részt vesz a családi programokban, közös sétákat tesznek, később pedig azt remélik tőle, hogy Emőke szellemi fejlődésében is segítségükre lesz.

Cél az intézményesítés

Jó hír, hogy a nagyszerű kezdeményezésnek lesz folytatása is, Kyra kölykeit ugyanis Bakk-Vitális Kinga szintén erre a célra ajánlja fel. Egy alapítvány létrehozásában gondolkodnak, hogy intézményesített módon is tudják tovább folytatni az együttműködést. Ha az alapítvány mégsem tud létrejönni, magánszemélyekként is folytatják az akciót, hiszen számos gyereknek lenne még szüksége hasonló segítőtársra.

Mert segíteni jó

Bakk-Vitális Mária Kinga nemcsak ezzel a tettével érdemli ki minden kézdivásárhelyi és felső-háromszéki tiszteletét és elismerését. Sokan a város mecénásának nevezik, joggal. Általa és a gyárak tulajdonosa, Wilhelm Wegener úr által, sok adomány jut a rászorulóknak, támogatják a kultúrát, játszótereket hoztak létre Kézdivásárhelyen és a környező falvakban. Bakk-Vitális Kinga tagja a helyi Rotary Klubnak, hetente törődik a kászonimpéri Szent Katalin Ház gyermekeivel. Főtámogatója a helyi, fiatal tehetségeknek is. Az összes jótékonysági akcióját felsorolni lehetetlen, mégis, amikor arról kérdeztük, hogy miért segít embertársain, azt válaszolta, hogy „ez egy ösztön, egy belső sugallat, egy „pay it forward” (add tovább), mert segíteni jó!”