Lefárasztlak (n)agyilag

A korkülönbség nem akadály – hangzik el gyakran a párkapcsolatokkal összefüggésben. De vajon így van-e, amikor családon belül távoli generációk próbálnak szót érteni egymással, akiket akár 50–60 év választ el egymástól, annak tapasztalataival és érzelmi, lelki örökségével?

Figyelj rám, Angyalom! Attól, hogy a nagyanyád vagyok, még nem kell rögtön hülyének nézni az embert! Egyszer még te is lehetsz valakinek a nagyanyja, s akkor majd meglátod, milyen érzés, ha úgy néznek rád, mint egy régi bútordarabra: kidobni sajnálják, de mindenki tudja, hogy már nagy hasznát nem veszik.

Attól, hogy nem mindig sikerül egyből bekapcsoljam a laptopot, még nem jelenti azt, hogy nem tudom használni. Tudod te, milyen durva keze lesz az embernek ennyi év kapálás, takarás, kerti munka s miegymás után? 

Én a fészbukot is használom, hát látod, ismerősök vagyunk. Azon szoktam beszélgetni a régi ismerősökkel. 

Jobb, mint a telefon, mert olcsóbb, s még videózni is lehet. Ki is köttettem a fixet, engem többet ne hívjanak minden bolondságért románul. 

Nektek is szoktam képeket küldeni a virágokról s a veteményről, tudod. A tegnap apádnak lefényképeztem, hogy a létrának kiesett két foka. Gondoltam, hátha megcsinálja. Lájkolta, igaz, de nem tudom, az nála mit jelent: meg is kell kérdezzem, hogy akkor megjavítja vagy nem. Mondjuk, te nem sok mindent teszel fel oda. Használod egyáltalán? Hogy sok a sügér a féjszen? Ügyes vagy, Kicsikém, nem gondoltam volna, hogy így meg tudod különböztetni a halakat egy kép alapján. Hogy máshol tolod? Mit kell ezen tolni egyáltalán? Fene érti ezeket a mostani kifejezéseket. 

Figyelj ide, mutatok én neked valamit. Itt a komód felső fiókjában tartom a palántának való magokat, a fonalak s a borkántetők között. 

Mindegyik kicsi papírba be van csomagolva, s ráírva a zöldség neve. Ha netalán megint kórházba kerülnék az epémmel, innen el tudjátok vetni az egészet. De vigyázz, mert van itt egy pár rajzszeg is, nehogy megszúrja az ujjad, mikor benyúlsz. Hogy kúl ez a rádió? És tudnál arcoskodni vele? Én nem bánom, mit csinálsz az arcoddal, csak a rádióra vigyázz! Most mit csinálsz, hova viszed? Hogy akarsz lőni pár fotót? Épp az hiányzik innen, egy lövöldözés. Van így is elég hárábábura.

Hallod-e, Henikém? Lassan felnőtt nő leszel, ideje lenne egy kicsit felnőttesen gondolkozz s beszélj, hogy értsünk szót egymással.

Vedd ki azt nyavalyát a füledből, na! Hallod te egyáltalán, amit mondok? Hogy szkippeled a mondókámat? 

Tudja a bánat, az mit jelent, csak arra kérlek, szépen hallgass végig. Gyere kicsit közelebb, ne kelljen kiabáljak! A reggel ittam abból a hideg kútvízből, s már érzem, hogy gürüzdöl a torkom. Na, mesélj egy kicsit, hogy megy az iskola? Mi az, hogy ne fárasszalak? Mi az ántitól vagy te örökké fáradt, mikor semmit nem dolgozol? Fiúkról nem is merlek kérdezni, a családról azt mondod, hogy senki nem beszél a te korodban, akármi egyebet mondasz, annak felét nem értem. Lehet egyáltalán veled valamiről normálisan diskurálni? 

Bezzeg Erzsinek az unokája, tudod, Eszter, minden második nap jön a nagyanyjáékhoz, s mindent ügyesen elmesél. 

Persze, persze, tudom, hogy három évvel kisebb nálad. Megértettem. Többet nem hasonlítgatlak senkihez.

Légy szíves hozd ide a kredencről a szemüvegemet, ott van a gyógyszeres dobozok mögött. Hogyhogy miért, te? Hát azért mert te vagy a fiatalabb, s jobbak a lábaid, mint nekem. Nem azt, Henikém, hanem az olvasót, el akarom olvasni a tévéműsort, hadd lám hánykor is kezdődik a Homok titkai? Nem kell nekem kontaktlencse! Épp elég mindent betettek s kivettek belőlem így is az orvosok. Még csak az hiányzik nekem: egy lencse a szemembe.

Nézz ide, Angyalom, van egy pár szép varrottasom, amit neked akarok adni.
Hirdetés

Azonba nagykorú leszel, és te vagy az egyetlen leány unokám, hát ki másnak adnám? Először gondoltam, megvárom vele az esküvődet, de ki tudja, megérem-e én azt. Inkább odaadom most, tedd bele szépen a stafírungodba. Én nem tudom, hogy menő-e vagy nem. Nem is az a lényeg. Nem kell ez menjen sehova. Az a fontos, hogy amikor be akarjátok majd rendezni a saját lakásotokat az uraddal, akkor egy ilyen falvédő még mindig jobb a falra, mint a semmi. 

Van egy tányérszettem is, szép, lila virágok vannak mindegyiknek a szélén. 

Annyi darabja van, mint a rosta lika. Még mind egy szálig megvan. Egyszer se használtam, nagyapád vette nekem az ezüstlakodalmunkra. Na, azt is neked szántam, immár tudjál róla. Legközelebb, mikor jön apád, el is vihetitek, mert ehhez kocsi kell.

Az ég szerelmére, ne vinnyogtasd azt a macskát! Lány létedre hogy is jutnak eszedbe ezek a csínytevések? Nekem a te korodban teljesen máson járt az eszem. Például szoktál egyáltalán anyádnak segíteni a házimunkában? Mit mondasz? Hogy érted azt, hogy gáz? Én azt hittem, elektromos kályhátok van. 

Hogy utálod, ha megvizesedik a kezed? Hát, Angyalom, a mosogatás már csak ilyen: nem lehet szárazon megúszni. 

Jaj, és rém cikin nézel ki a seprűvel a kezedben? S az mit számít, hogy hogy nézel ki? Nem jön ki a Duna TV, hogy lefilmezzen.

Hallod, Henikém? Aztán apádnak nem kell mindent elfecsegni! Jó? Vannak ilyen női titkok, tudod. Biztos nem örvendene, hogy megmutattam neked a középiskolai ellenőrzőjét, tele rossz jegyekkel. Milyen szépen kialakult ahhoz képest, és rendes, becsületes munkásember lett belőle. De ha megtudná, jól felháborodna, pedig árt az idegesség, a doktorok is mind ezt mondják. Ő is már közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez, s az ő korában vigyázni kell az embernek a szívére.

Egyébként mikor mész el, adok egy kicsi zsebpénzt. Mindjárt jön a nyár, s kell a vakációra. 

Vegyél rá valami szépet magadnak. Hogyhogy mennyi zsetont adok? Már hogy adnék zsetont, mihez kezdenél azzal? Költőpénzt adok, Angyalom. Hogy mákod van? Miért nem mondtad hamarabb? A délelőtt akartam rétest sütni, s az egész kamrát tűvé tettem a mák után, de meg nem kaptam. Pedig esküdni mertem volna, hogy karácsonykor a bejgliből maradt vagy harminc deka.

Hmmm! Tudod te, mennyire hasonlítasz Bandi nagyapádra? Ha rád nézek, mindig eszembe jut az én áldott jó uram. Mikor iszol, pont úgy tartod a kicsi ujjadat, mint ő. Szegény drágám, eddig az égi oltárnál vár engem, mint vőlegény korában, ügyesen megborotválkozva, kipödört bajusszal. Olyan daliásan tudta örökké tartani magát, mint egy herceg. Figyelj, Angyalkám! Valami fontosat akarok mondani. A menyasszonyi ruhámat félretettem. Ott van a belső szobában a szekrény tetején, a barna bőröndben. Szépen kivasalva. Engem aztán abba temessetek! 

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock