Haáz Sándor tanár úr: „Minden gyermeket épen tudjunk hazahozni!”

Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják. A Szentegyházi Gyermekfilharmónia nagyhatású karnagya, Haáz Sándor öt éve volt a címlaposunk, ezúttal az elmúlt esztendőről és a jövőbeni terveiről faggattuk.

Karizmatikus pedagógus, aki mesterien tudja, miként lehet gyermeket „szelídíteni”, s lassan 38 éve lopja be a zenét a mindenkori „filisek” lelkébe. A székelyföldi kultúra kis nagykövetei nemrég értek haza kilencállomásos adventi hangversenykörútjukról, s az esztendőt idén is óévzáró hangversennyel búcsúztatták el.

– Pár napja értek haza a Szentegyházi Gyermekfilharmónia szokásos adventi turnéjáról, kilenc helyszínen koncerteztek Erdélyben, Magyarországon és a Vajdaságban. Milyen volt a turné?

– Először is fárasztó. Azért volt fárasztó, mert nem egészen 9 nap alatt 9 koncertünk volt, és kilencszer kellett az egész társaságot ütőképesen, ugyanazzal a frissességgel színpadra állítani, mintha első fellépés lenne. Amúgy is az adventi műsor eléggé macerás. Az adventi repertoár leginkább a klasszikus zene körletébe tartozik, és a klasszikus zenénél a tisztaság, a pontosság és a fegyelmezett muzsika elkerülhetetlen. Tehát nagyon oda kellett figyelni, hogy ne hibázzunk, vagy ne rontsuk el a a koncertjeink hangulatát. Ráadásul kilencszer egymás után, néha jéghideg templomokba. Azt hittem, hogy össze fog omlani a társaság, hiszen az együttes kétharmada 14 éven aluli, kicsi, első turnés gyermekek. Ez volt az életünk első olyan kiszállása, ahol családi elhelyezésben gondolkoztunk, a turné folyamán 5 ízben kellett családoknál elszállásoljuk mindegyik gyermeket. Ez elég nagy szervezést és nagy felelősséget is jelent. Szorongva vártuk, hogy minden gyermek reggelente épen visszaérjen. A félelmeinknek szerencsére nem volt alapjuk, viszont az örökös stressz, hogy a családoknál mi történik, engem eléggé lebontott. Fontos, hogy a családnál olyan élményeket kapjon minden gyermek, amitől a következő napi koncertet fel tudja dobni. Végül azt hiszem, hogy ezzel nyertük meg a téli turnét, hogy olyan családokhoz kerültek a gyermekek, ahonnan egytől egyig felvillanyozva jöttek vissza, az újszerűség nem fárasztotta őket.

Katona Szabolcs felvétele

A vendégfogadó családoknak köszönhetjük, hogy ez a 9 koncert jól sikerült, ráadásul a kilencedik volt a legjobb, a doroszlószentkúti, Szerbiában. Ott nagyon összeszedték magukat a gyermekek, és maximálisan megcsinálták a műsort. De hát ennek az a lélektana, hogy jövünk már haza… Utolsó, akkor mindent bele.

– Nem kis teljesítmény kilenc nap alatt kilenc koncert…

– Végül is 8 és fél nap alatt buszoztunk két és fél ezer kilométert, kilencszer kellett felöltöztetni a gyermekeket, utána vissza a ruhákat a vállfára, szétszedni és összerakni a pódiumot, a hangszereket, az egész apparátust ennyiszer kellett „pontra tenni”. Általában olyan hangversenykörutakat szervezek, hogy legyen benne legalább három-négynaponta egy szabad nap. Ilyen kilencnaposba két szabad nap illett volna. Most nem így történt. Ennek ellenére, jól működött. Természetesen mi is mindent megtettünk, hogy változatos utazásaink legyenek. A buszok mikrofonjait folyamatosan használtuk, el kellett rendszeresen mesélni, hogy kinek hogyan telt a családoknál, születésnapokat ünnepeltünk, nóta körbejárt. Ezek nagyon kedves közösségekké tették mindhárom autóbusz népét. Délvidéken még az iskolai tanításon is részt vettek a gyermekeink, a szünetben pedig szerb-román futballbajnokság zajlott. “Hajrá, magyarok!” – kiáltottuk a lelátókról. Feltöltődve és élményekkel telve értek haza gyermekeink, egy sem mondta azt, hogy kár volt eljönni.

Hirdetés

Mégis, a Tanár Úr most kissé elfáradt, a szavaiból úgy érzem…

– El. Nem szabadna ennyire munkás, zsúfolt turnékat szervezni. Éjjel kellene pihenni, de jönnek a rémálmok az elveszett gyermekről, a nem sikerült koncertekről. Szerencsére az élet mást igazolt. Mindamellett az elmúlt 37 évben, amióta a Filharmónia létezik, nem éreztük ennyire fontos kincsnek a gyermeket. Körülöttük forog a világ. Súlyos felelősség az, hogy fogom a szent gyermeket, utaztatom adventi hangulatot varázsolni, úgy, hogy közben ő is jól érezze magát…

Jövőre mi az új kihívás, terv?

– A Fili éves programjai mellett a jövő évi nyári turnénk izgalmasnak, változatosnak ígérkezik. Nyugat-Európai Angliai meghívásunk körvonalazódik, Manchester, London, azután Hollandia. Ott Hága lesz a koncertünk helyszíne, aztán Németország, Hannover, Stuttgart. Ennek a logisztikáját próbáljuk most megálmodni. Úgy néz ki, hogy 7-8 koncertes, tíznapos körút lesz, ami azért különlegesebb, mint az eddigiek, mert minden közlekedési eszközt kipróbálunk: Marosvásárhelyről elrepülünk Luthonba, azalatt az autóbuszaink kimennek Angliába, Luthonban felvesznek. Az angliai körutazásunkat követően, hazafelé komppal jönnénk át Hollandiába. Ez egy tízórás  tengeri utazás lenne. 2018-ban, Svédországba menet minden addigi élményt felülmúlt a kompozás, fantasztikus volt. Azóta az a Fili-generáció elbúcsúzott, s most a sok kicsi új gyermek ugyanezt a kompélményt, lehet, hogy sokáig fogja magában hordozni. Június végétől tervezzük ezt az utazást, mindez még alakulóban van. Ugyanakkor a Fili 38. évét tölti. Ennek tiszteletére május elején nagy pompával megtartjuk a Fili Napokat. Újból lesz csemeteültetés a Hargitán, a Fili-kert ültetvényét is bővíteni szeretnénk. (A Szentegyházi Gyermekfili két éve, a Kanadában adományba kapott pénzéből csemetekertet létesített Ontario Garden néven, ugyanakkor minden évben több ezer csemetét ültetnek a Hargita kopár oldalaira – szerk. megj.)

– És mit kíván maguknak jövőre?

Azt kívánom a Fennvalótól, hogy minden gyermeket épen tudjunk hazahozni a hangversenykörútjainkról. Távlati vágyam, hogy a Fili 40-et érjük meg, ami 2022-ben lesz. Egyelőre sok kezdő zenész gyermek várja, hogy bekerüljön a zenekarba. Utánpótlás van, bőséges a kórus is. A szülők szeretik, hogy a Filibe járnak a gyerekeik. Bízom abban, hogy ez még jó ideig így marad.

Kiemelt kép: Csedő Attila