ARCHÍV Nem mind férfi, aki kemény

Bátran hallatja (ellen)véleményét akár tízfős férfitársaságban is, átfogó közéleti ismeretei vannak, s nem rest láttatni a háttértörténések összefüggéseit. Első találkozásunkkor ez emelte ki a marosvásárhelyi Jakab Orsolyát a beszélgetőtársak közül, arca az Erdélyi Magyar Televízió Mérlegen című politikai-közéleti műsorából lehet ismerős az olvasóknak, nevét és hangját az Erdély FM főszerkesztőjeként hallhattuk. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin novemberi számában jelent meg.)

 

– Ha önmagadat kellene felkonferálnod meghívottként egy műsorban, hogyan hangzana?

– Hajnalban kel, folyamatosan pörög, kellően magabiztos, néha ijesztően kemény…, de jópofa.

– „Márpedig én sajtós leszek!” – így zajlott ez benned?

– A média nem volt cél, nem is játszottam soha ezzel a gondolattal. Aztán álláskeresés közepette bejött egy rádiós közéleti szerkesztői ajánlat. Gondoltam, én úgysem vagyok odavaló, de azért elmegyek az interjúra. Aztán kiderült, hogy nagyon kevesen voltunk, akik konyítottak kicsit is a közélethez.

Egy évig nem is akartam mikrofon elé kerülni, nagyon tetszett a szerkesztői háttérmunka. Aztán nem lehetett tovább húzni, így műsorvezető is lettem. A televízió soha nem volt a céljaim között.

De közel két éve felkértek erre a közéleti műsorra. Kis gondolkodás után igent mondtam, mert a nagymamám minden héten megkérdezte, hogy mikor fog engem látni a televízióban, és persze kíváncsi voltam. A mai napig rengeteget tanulok belőle. Magamról is.

Miként lett vezér belőled? Született adottság vagy tanult készség?

– Nem is biztos, hogy én vezér vagyok. Lehet, csak forradalmár, harcos. Nem ugyanaz. A vezetői hajlam az ember személyiségével alakul. Gyerekkoromban nagyon visszahúzódó és félénk voltam.

Milyen Jakab Orsi, amikor főszerkeszt, és milyen, amikor műsort vezet?

– Sok különbség van, mert főszerkesztőként nemcsak a tartalmat koordináltam, hanem a csapatot is, így ott elsősorban csapatban dolgoztam. Szerkesztő-műsorvezetőként azonban egyedül találom ki a témát, hívom be a meghívottat és vezetem végig a beszélgetést. Maga a műsorvezetés mindig nagy kihívás. Hogy a meghívottból és a témából mit tudok kihozni.

A meghívottaid többsége férfi. Komolyan vesznek?

– Szerintem rengeteget kell bizonyítani ahhoz, hogy komolyan vegyenek, és még akkor sem megy minden zökkenőmentesen. Alacsony termetem miatt az ismeretlenek gyakran kislányként kezelnek. De aztán persze ez gyorsan változik, ha kifejtem valamiről a véleményem…

Szóltak meg, hogy „már-már férfi” vagy?

– Számomra az, hogy valaki kemény, nem feltétlenül jelenti azt, hogy férfias. Én nagyon határozott és mások szerint kemény vagyok, de ez az igazságérzetemből adódik. A gyerekeimmel is kemény tudok lenni, de gyakran megmutatkozik a kedves és érzékeny oldalam.

Sokszor küzdöttem azzal, hogy ne legyek túlságosan megértő és együttérző, mert vezetőként ez gyakorta zsákutca.

Szebb lenne a politika, ha sokkal több nő vállalna politikai szerepet?

Hirdetés

– A politika ma már nem csak a nők számára nem vonzó. Nálunk ez úgymond tisztességtelen műfaj, amit nem szabad bevállalni. Én tisztelem azokat a nőket, akik ennek ellenére belevágnak és csinálják. A politikai újságírás nehéz műfaj, rengeteg háttérismeret szükséges hozzá. Ezt nem lehet csak megtanulni, folyamatosan benne kell lenni, ha jó akarsz lenni. Talán a kuszának tűnő események, hálózatok miatt félnek sokan ettől a területtől.

Nadrág vagy szoknya?

– Én alapjáraton nadrágot szeretek hordani. De ez csak a kényelemről szól, nincs különösebb jelentősége.

Otthon diktátor vagy rabszolga?

– A család szerint diktátor, de szerintem rabszolga. Hogy a kapcsolatban és a családban én vezetek-e? Igen és nem, azaz nem egyedül, hiszen minden kapcsolat és minden család csak akkor működik, ha mindenki hozzáadja a maga részét.

A párom is kemény egyéniség, így a mindennapi vezetés megoszlik, és szinte mindenért megharcolunk egymással, de szerintem enélkül nem lenne dinamika a kapcsolatunkban.

Város vagy falu?

– Sokáig nem is akartam arról hallani, hogy falu. Aztán beleszerettem egy tájba, és azt mondtam, hogy ezt el tudnám viselni mindennap. Ma már úgy érzem, hogy ez minden, amit ma a gyerekeimnek adhatok, szabad játszás, természet, barátok, csatangolás. És egy nagyon jó közösséget, azt, hogy ma is van, létezik közösség és ebben rengeteg erő.

Feltöltődés?

– Ami igazán kikapcsol, az a reggeli csend és madárcsicsergés. Egy jó könyvbe is nagyon bele tudok merülni. Feltölt az utazás, új élmények, helyek és emberek. De ami nélkül nem tudnék működni, az a gyerekekkel való esti beszélgetés.

A gyerekeid szerint a tévében milyen vagy?

– Amikor műsorom van, sminkelnek, így számukra egy ismeretlen arcom mutatkozik meg, hiszen én a mindennapokban nem szoktam sminkelni. Az elején nagyon furcsán vizsgáltak, amikor hazamentem. Mára már csak mosolygósan megjegyzik, hogy „anya, műsorod volt ma”.

Ha nem politológus, mi lenne Jakab Orsi szakmája?

– Rengeteg hiányérzetem van a saját szakmai tudásommal kapcsolatosan is. Ezen a területen minden, ami új, érdekel. Ha azonban mindent elölről kezdenék, akkor asztalos lennék. De lehet, hogy majd egyszer az leszek. Még akkor is, ha nem kifejezetten női foglalkozás…

Fotó: Rab Zoltán

Friss lapszámunkat alább kérheted: