Nézzünk „csajos filmet”!

Nem mi mondjuk ezt, hanem Szabó Károly, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyag részlegének munkatársa, filmklubok és filmfesztiválok lelkes szervezője.

Soha nem hasonlítottam össze a filmkölcsönző vagy- beszerző helyek téli forgalmát a nyárival, de meg vagyok győződve róla, hogy előbbi jelentősen magasabb értéket mutatna. Ilyenformán feltevődik a kérdés, mit nézzünk? A Nőileg magazin profilja némileg terelgeti is a műfaji orientáltságát a válasznak: nézzünk „csajos filmeket”! Manapság nagyon népszerű kifejezés eme nem klasszikus műfaji besorolás, de mindenki ugyanarra gondol. Bevallom, bár nem vagyok nő,  van egy állandóan visszatérő, örökzöld film, amit ilyenkor, télen megnézek: az 1942-ben készült, Kertész Mihály által rendezett Casablanca.

A 102 perces fekete-fehér filmnek műfajilag a romantikus-háborús dráma megjelölést adták, ami igaz is, hiszen 1942-ben már jelentősen benne vagyunk a második világháborúban, a kerettörténetet ez határozza meg. Romantikus is, hiszen a cselekmény fő vonalát a Rick (Humphrey Bogart) – Ilsa (Ingrid Bergman), valamint Victor László (Paul Henried) közti szerelmi viszony határozza meg. Számomra az egyik nagy érdekesség, hogy az 1943-ban három Oscar- díjjal jutalmazott amerikai film rendezője és a szereplők közül Peter Lorre, valamint Szőke Szakáll is magyar származású.  Ugyanakkor ebben a filmben lesz világsláger az As Time Goes By („Múlik az idő”), Herman Hupfeld dala, valamint itt hangzik el a sokszor idézett mondat, az „I think this is the beginning of a beautiful friendship”,  vagy a „Játszd újra, Sam!” is.