Okosóra, okoshűtő, okosporszívó… Tényleg kell?

A hivatalos meghatározás szerint a kényelem a testi jóérzés állapota, az ezt elősegítő körülmények és dolgok együttese. Ez az érzés mindenkinek mást jelent, és eszközökkel vagy sem, de igyekszünk megteremteni magunknak a körülményeket. A világháló kiszélesítette a lehetőségeket, olyannyira az életünk része lett, hogy idejét sem tudom annak, mikor töltöttem el egy napot kütyük nélkül.  De hol a határ? Mikor látja kárát az életünk a nagy kényelemnek?

Okoségővel a kezemben léptem ki a boltból minap, telefonról tudom irányítani. Már az is fáradtságot jelent, hogy esténként le kell kapcsolni a villanyt? – tettem fel a kérdést magamnak. Átnézve egy napomat, kiderült, hogy majdnem minden tevékenységhez szükséges egy eszköz.

Egyre gyakrabban rendelek ruhákat applikációk segítségével, és nézek recepteket a vasárnapi ebédhez. Ha takarítok, általában fülhallgatóval és zenével teszem, az esti szórakozást pedig a Netflix biztosítja.

Élet telefon nélkül? Elképzelhetetlen

Egyre több és súlyosabb elvonási tünetet tapasztalok magamon, ha épp nincs nálam telefon, vagy nem működik a wifi. Mintha a biztonságérzet gyengülne bennem. Az online világ (vélt) biztonságot ad. És átível olyan távolságokat, amelyeket fizikailag nem lehet megtenni. Nem kell súlyos könyveket magammal cipelnem, mert a keresett információ elérhető egy gombnyomással. Beszélhetek a szeretteimmel, akik távol élnek tőlem, és megrendelhetem azt a pár cipőt, amit csak Amerikában gyártanak.

Sokáig éltem nagyvárosokban, nemcsak itthon, hanem az Egyesült Királyságban is. Amikor oda költöztem, elképzelhetetlen volt, hogy a telefon nélkül induljak el otthonról, hiszen mindenben a segítségemre volt: tájékozódás, vásárlás, munka, ügyintézés. És

már akkor éreztem, hogy szükségem lenne néha „online” nélküli életre. Hiányzott a friss levegő-, a hegyek látványa-, a táj és nem utolsósorban a csend. 

Most vidéken lakom, de hazahoztam magammal ezt a fajta függőséget.  Érezhetően gyengült a kapcsolatom a természettel, a valósággal, ami a képernyőkön túl van.

Okosóra, okosporszívó, okoshűtő, okos-otthon… Olyan technikákat és kütyüket fejlesztenek jelenleg is, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt csak filmekben léteztek. Kezd egy kicsit sok lenni. Gyakran kell emlékeztetnem magam arra, hogy milyen is az élet kütyük nélkül. Amikor nincs internet.

Kell az a csendben eltöltött idő, amikor nem azon aggódom, hogy mikor merül le a telefonom. Mert egy-egy ilyen nap után jobban alszom, és ami a legfontosabb: lenyugszom. 

A kényelmünknek súlyos ára van

Az eszközök idővel elromlanak, újat kell venni, a javítás a legtöbb esetben szóba sem kerül. A boltok polcai roskadoznak az okos-kütyük alatt, és jól a zsebünkbe kell nyúlni értük. Több pénzt költünk elektronikai kütyükre, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt.

Dolgozunk, hogy megfizessük a kényelmünket. 

Kell egy okostelefon, egy jó laptop a munkához, kiegészítve azt okosórával és vezeték nélküli fülhallgatóval. Ma ezek az alapfelszerelés részét képezik. Otthon, a szekrény legmélyén van egy fiók, ami tele van kábelekkel és aksikkal. Elemekkel, elromlott eszközökkel, amiket nem használok.

Az Európai Parlament hivatalos weboldalán elérhető információk szerint az e-hulladék a leggyorsabban növekvő hulladéktípus Európában, amelynek kevesebb, mint negyven százalékát hasznosítják újra.

Az elektronikai hulladék a statisztikák szerint tavaly meghaladta az 57 millió tonnát, és évente közel két millióval nő ez a mennyiség. 

2021-ben Románia mindössze huszonöt százalékot hasznosított újra. Bár a telefon nem bocsát ki füstöt, valójában több százféle veszélyes anyagot használnak fel a gyártása során.

Hol a határ?

A megoldás persze nem fekete vagy fehér. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs szükségem az online világ adta lehetőségekre, és hogy tökéletesen el lennék kütyük nélkül. Mert nem.

De azért

mennyivel jobb időnként a telefon helyett nagymamával beszélgetni a receptekről. A videochat helyett megölelgetni anyut. Félretenni a szobabiciklit, és a szabadban futni egyet. 

Elmenni az erdőre, a kis hétvégi házba, és szalonnát sütögetni a családdal. Lovagolni egyet a szabadban, és csak úgy megélni a pillanatokat. Tudatosságot igényel a folyamat, és nincs bevált recept. Nekem kell mérlegelni, átgondolni dolgokat, és betartani a saját határaimat. Kellenek az ilyen „fejbevágós” pillanatok, hogy elgondolkodjak. Hogy behúzzam a féket. Hogy lassítsak, megnyugodjak. Az offline- és online élet kiegészíti egymást, csak a mérleget kell egyensúlyban tartani. Igen, néha a jóból is megárt a sok.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Pusztítanak az információs vírusok
Pusztítanak az információs vírusok

Másfél éve egyre erőteljesebben terjed az információs járványhelyzet is. És ez ellen nem véd a maszk vagy a fizikai távolságtartás, de még a vakcina sem. Mert ez többnyire az online térben és a közösségi médiában szedi áldozatait.