Öröm-elvű tanulás

Lehet-e a tanulás folyamata öröm és hatalmas élmény?  Többet ad-e gyermekünk személyiségéhez a szorongásmentesség, kiegyensúlyozottság a versengésnél, a teljesítmények kergetésénél? Jobb útravaló-e a fejlett érzelmi intelligencia a 10-es bizonyítványnál? 

A romániai magyar oktatási paletta nem mondható túl színesnek. A hagyományos oktatási formák mellett a nagyobb városokban létrejött néhány magániskola, az állami tanintézményekben pedig helyenként van egy-egy alternatív módszerrel működő osztály. Talán a Step by Step program a legelterjedtebb. Szülői, közösségi összefogás eredményeként jöttek létre a Waldorf pedagógia mentén működő osztályok néhány erdélyi városban, továbbá Maria Montessori olasz pedagógus módszere járul még hozzá a változatossághoz. A felsoroltak mind egyéniségként néznek a gyerekre, és az öröm-elven működő tanulásban hisznek. Az alternatív módszerekkel oktató pedagógusok majdnem egybehangzóan állítják: nem könnyű mindezt a hazai merev oktatási rendszerhez adaptálni, amelyben csupán az írásban kifejezett verbális intelligencia és az elvont gondolkodás szerint mérik és szelektálják a gyermekeket. Ráadásul ez a fajta iskolai elvárás gyakorta meghatározza a szülők gondolkodásmódját és teljesítményről, sikerről alkotott elképzeléseit is.

 

Lépésről lépésre a Bartókban

 

Temesváron, a Bartók Béla Elméleti Líceumban a Step by Step (Lépésről Lépésre)- programot 2009-ben vezették be, és jelenleg egy előkészítő és négy elemi osztályban alkalmazzák. A részletekbe a tanítók módszertani körének felelőse, Tasi Otília avat be, aki huszonhat évet dolgozott a hagyományos oktatásban, három éve váltott, amit egyáltalán nem bánt meg.

Az osztályteremben mosolygó gyermekek és két barátságos pedagógus fogad, az első és a második félévet elválasztó kisvakációra készülődnek. A látvány bizalomkeltő: a hagyományos oktatásban megszokott padok helyett asztalok vannak, amelyeket kisebb csoportokban ülnek körbe a tanulók. Maga a polcrendszer is szembetűnő, látszik, hogy mindennek megvan a maga helye, a padlót szőnyeg borítja, ahol a reggeli beszélgetés, illetve a délutáni értékelés zajlik.

A ‘90-es években amerikai szakemberek által kidolgozott Step by Step- program elsősorban a műveltségi területek kiaknázására helyezi a hangsúlyt úgy, hogy közben az érvényben levő tantervet követi. A gyerekek általában író-, olvasó-, matematika-, tudományos, művészeti és építő műhelyekben, a magyar tagozaton románból, valamint anyanyelvből mélyítik el tudásukat.

„Mindegyik osztályban két pedagógus van, és lényeges, hogy együtt tudjanak dolgozni, hatalmi harcok nélkül”

– mondja teljes meggyőződéssel Tasi Otília, aki Bakos Ágnes Mónikával a 3. Step by Step osztályban tanít reggel nyolctól délután négyig. Figyelnek arra, hogy tanítványaik önállóan és közösen is tevékenykedjenek, utóbbival az együttműködéshez szükséges készségeket fejlesztik. A tanórákon minősítés helyett szóbeli visszajelzést adnak, a félév végén pedig írásos pedagógiai véleményt nyújtanak át a  szülőknek.

„Ez alapján megbeszéljük velük, mennyit fejlődött a gyerek, és épp milyen szakaszban van a különböző műveltségi területeken”

– fűzi hozzá Otília, miközben a folyosón éppen egy édesapa vár arra, hogy sor kerüljön a félévzáró párbeszédre.

A Step by Step módszer ugyanakkor információszerzésre, keresésre, kreativitásra serkenti a tanulót, aki feladattól függően egyedül vagy csapatban keresi a megoldást, de önfegyelemre is sarkallja, mivel úgy kell elvégeznie teendőit, hogy közben ne zavarja a társait. Néha olyan feladványokat kap, amelyeket a családdal együtt kell megoldania, ami külön örömöt jelent számára.

A módszer hátrányaira nem nagyon tud példát mondani Tasi Otília, kitér viszont a fegyelmezésre, melyet a legnagyobb kihívásként emleget. Szerinte addig van gond, amíg a gyerek megtanulja, hogy fegyelmezetten tevékenykedjen, tiszteletben tartsa társait, meghallgassa és elfogadja őket, sőt mindegyikkel tudjon dolgozni.

Amikor felvetődik a kérdés, hogy milyen a Step by Step-programban tanuló kisdiákoknak az átmenet negyedik osztály után a hagyományos oktatásba, kiderül, hogy főként a tanárok körében tapasztalható kisebb ellenállás. Mivel ezek a gyerekek nyíltak, véleményt mondanak, és kérdeznek, sokak szerint ez a fegyelmezetlenség jele.

Hirdetés

„Maguknak a gyerekeknek az jelent erőpróbát, hogy ötödik osztálytól naponta házi feladatot kell készíteni, amihez nincsenek hozzászokva, de idővel ehhez is alkalmazkodnak”

– teszi hozzá Otília. Szerinte ez a módszer bárkinek ajánlható, és ha a szülő mégis tanácstalan, forduljon szakemberhez – adott esetben iskolapszichológushoz –, aki felméri a gyerek képességeit,és megfelelő választ ad az esetleges kételyekre.

 

„Segíts nekem, hogy magam tudjam csinálni!”

 

Kolozsváron 2000 óta lehet Montessori- módszert választani. Kilenc évfolyammal működik a Talentum Református Iskola, amely a Montessori pedagógia elemeit próbálja beépíteni a hagyományos állami tanterv célkitűzéseinek megvalósítási folyamatába. Tordai-Soós Kata igazgató kijelenti: a kisgyermekben levő belső hajtóerőre építenek, ami őt a tanulásra, fejlődésre, önállósodásra ösztönzi. Ha a megfelelő pillanatban találkozik a megfelelő ingerekkel, lehetősége van a valóságot közvetlenül megtapasztalni, kipróbálni, és ha van mellette egy felnőtt, aki segít az esetleges akadályok elhárításában, akkor ennek a belső hajtóerőnek engedelmeskedve fejlődni fog. A megszerzett tudás öröme, a „már meg tudom csinálni egyedül is“ sikerélménye további erőfeszítésekre ösztönzi a gyereket, és ez magától viszi előre a tanulásban. Ennek megfelelően a Montessori-módszer a gyermek önálló cselekvésére és a valóság minél sokrétűbb megtapasztalására épít, törekszik minél tovább megőrizni a gyermekek sikerélményből fakadó belső motivációját, és nagy hangsúlyt fektet az önállóság, önfegyelem kialakítására. Ésszerű határokon belül igyekszik választási szabadságot és döntési lehetőségeket biztosítani a gyermek számára. A pedagógusnak számolnia kell a gyermekek különböző érdeklődési horizontjával, különböző fejlődési ritmusával, egyedi adottságaival, ezért nem kezeli őket egyforma módon, hanem differenciáltan tűzi ki a tanulás céljait, a munkaritmust, választja meg az eszközöket, módszereket. Főként az elemi osztályokban nagyon sok cselekedtető jellegű taneszköz segíti a gyermekek fejlődését. A differenciált feladatok és az egyénre szabott bánásmód segíti a gyerekeket abban, hogy megismerjék önmagukat és egymást, különbözőségeiket ne problémaként, hanem a sokféleség gazdagságaként, természetesen éljék meg.

Tordai-Soós Kata tapasztalatai szerint a Montessori- módszerből a hagyományos oktatásba „távozó” nagyobb gyerekek gond nélkül beilleszkednek az új környezetbe, aktív, kreatív tagjai lesznek közösségeiknek, mert megbízható alapismeretekkel rendelkeznek. Talán valamivel nehezebb az átmenet, ha valaki az 5. osztályt szeretné máshol kezdeni. Ennek oka egyrészt az, hogy eleve nagyon nagy a szakadék az elemi osztályok és a tanári rendszerben működő 5. osztály között (még iskolaváltás nélkül is), és a Montessori- iskola munkamódszere is az elemi osztályokban tér el leginkább a hagyományostól. Általában nehezen veszik a nagy iskolák személytelenségét, a jegyek mindent meghatározó fontosságát és az azzal járó stresszt. Mindehhez az is hozzájárul, hogy esetenként a szülő a gyermek akarata ellenére dönt az iskolaváltás mellett. Bizonyos átszokási idő után azonban mindannyian beletanulnak a klasszikus rendszer működésébe.

„Egyébként az 5–8. osztályokban fokozatosan szoktatjuk a gyermeket a frontális tanításhoz, a képességvizsgára való készülés és a tudat, hogy egy jól meghatározott ponton el kell hagyniuk iskolájukat, szinte természetes módon felkészíti őket a váltásra”

– mondja Tordai-Soós Kata, majd megjegyzi, hogy a szakemberek szerint az egyetlen kategória, akinek nem ajánlott a Montessori- módszer, azok a hiperaktivitás és figyelemzavar különböző formáival küzdő gyermekek, akiknek koncentrálását nehezíti a sokféle párhuzamosan zajló tevékenység, mozgás. És felhívja a figyelmet még egy fontos dologra: fontos, hogy a szülő olyan iskolát válasszon gyerekének, amelynek pedagógiai elgondolásai, célkitűzései, értékei egybevágnak saját nevelési elveivel, iskolai teljesítményről, gyermekének igényeiről alkotott elképzeléseivel. A gyermek sikeres fejlődése ugyanis három szereplő összehangolt erőfeszítéseinek eredménye: a gyermek maga, a szülők és az iskola. Az eredmény pedig csak akkor biztosítható, ha mindhárom fél törekvései egy irányba mutatnak.

 

Szabadságra, teljességre nevelés

 

1990-ben Waldorf- óvoda nyílt Kolozsváron, majd két évvel később már iskolai osztály is indult. Jelenleg új iskolában, a román tagozattal együtt, a közoktatás részeként működik a „szabad iskola”. Magyar tagozaton hét évfolyam tanul. Talán ez a módszer áll a legtávolabb a hagyományostól: egy teljesen emberközpontú megközelítése a tanulási folyamatnak. 

A teljes cikket a Nőileg márciusi számában olvashatják.