Az életkor, az öregedés, az idő múlása mindannyiunkat foglalkoztat valamilyen formában. Amióta a világ világ, léteztek különféle fiatalságmegőrző szérumok és balzsamok, s a legtöbb kultúrában úgy tartják, hogy az életévek számával nő a bölcsességünk is. Emlékszem például, mekkora szerepe volt az öregek tanácsának az indiános könyvekben, amelyeket tíz-tizenkét évesen faltam.
Kétségkívül, a mindennapokban megélt tapasztalatok formálják a személyiségünket, nyomot hagynak rajta, kisebb vagy nagyobb ráncokat, akárcsak az eltelt idő az arcunkon.
De időnként nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez föltétlenül bölcsességgel is jár. Mint ahogyan abban sem vagyok biztos, hogy a megélt idő adja azt a bizonyos bölcsességet.
Nem vagyok nagy Facebookozó, ha közösségi médiáról van szó, az Instagram az én világom. Ott többnyire olyan embereket követek – sokan közülük nem is ismerőseim –, akik valamilyen vonatkozásban inspirálnak: gyereknevelésben, életmódban, sportban, mindennapokban. Néhány hete az egyik kedvenc anyuka bloggerem beszélt egy podcastról.
Ő is mintegy tíz évvel fiatalabb nálam, mégis, a legtöbb posztja hozzátesz valamit a napomhoz.
Annyira lazán, könnyedén éli meg a mindennapokat, annyira természetesen illeszti be az életükbe a mozgást és az egészséges táplálkozást, hogy öröm követni. Persze, emellett a nehézségekről is nagyon emberien mesél.
Visszatérve a podcastra: miután ő említette, egyik reggel, futás előtt rákerestem – futás közben gyakran hallgatok podcastokat –, és amikor elolvastam a leírásban, hogy a húszas évei elején járó testvérpár készíti, majdnem elvetettem.
Mit tud nekem mondani két olyan lány, akik feleannyi idősek, mint én?
Aztán mégis úgy döntöttem, meghallgatom az első epizódot, és azóta már a negyediknél tartok. Hihetetlenül tartalmas, és rengeteg gondolatot viszek belőle magammal: önismeretről, álmokról, azok megvalósításáról, mindennapi rutinokról, szabadságról és a reggelekben rejlő varázslatról. Nem mondanak semmi olyat, amit ne hallottam volna már, vagy ne olvastam volna valahol, mégis olyan, mintha most jönnének át ezek a dolgok először úgy igazán. Talán a belőlük áradó intenzív pozitív energia miatt? Vagy mert, ahogy lassanként megismerem a lányok élettörténetét, látom, élik is azt, amiről beszélnek, és életfelfogásban, szakmailag és életmódban is ott vannak, ahol sokan szeretnék lenni?
Szóval igen, az életkor néha tényleg csak egy szám, és az inspiráció a legváratlanabb helyekről köszönhet ránk.
Nagyon örülök, hogy sikerült túllépnem ebben az esetben is azon, hogy negyvenen túl én már többet tudok, mint egy húszéves, hiszen eddigi életem legnagyobb leckéjét is egy gyerektől tanultam, aki 16 és 20 éves kora között bátrabb volt, mint én a legmerészebb álmaimban. Ő is nagyon szerette volna ezt a podcastot.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Időnként rám tör a félelem
Összeszorul a gyomrom. A pulzusom felgyorsul. Nehezen veszek levegőt. Az agyam fénysebességgel dolgozik, és finoman fogalmazva, nem szép dolgok jutnak eszembe. Félek.
