Az erdélyi magyar siker nem kifejezett széles vonzáskörű. Kisebbségi siker. Nem emel is ki vagy fel különösképpen, inkább csak úgy van esetleg, amihez mindenki hozzászokik. De nem lényeges valami, kicsit gyanús is, a női siker még azért inkább a hagyományos értékrenden alapszik, nem karrier- vagy pénzközpontú mondjuk.
Nem is hinném, hogy különösképpen hajszolnánk a sikert, talán inkább véletlenként értelmezzük.
Hogy lám, ki gondolta volna, hogy az, amit amúgy is szívesen csinálok, sikeres lesz. Nincs is semmiféle receptünk a sikerre, bár az talán sehol a világon nincs. Nem lehet elhatározni, hogy na, én akkor sikeres leszek, nem így működik. Azon túl, hogy valaki teljes odaadással és jól végzi, amit végez, talán minden más a jó időben jó helyen-elvtől függ, hiszen nagyon sokan vannak, akik teljes odaadással és kiválóan végzik ugyanazt, mint amit az a valaki végez, aki sikeres lett... Szóval nincs, igazán nincs igazság a sikerben. És nagyon törékeny dolog is, ezt szerintem az erdélyi sikeres nők is jól tudják, nem is engedik meg nagyon maguknak a sikerben fürdőzést. És hát nem is illik az ilyen. Nagyképű, életidegen lenne.
Sem a társadalom, a hozzá köthető értékek, sem a siker anyagi hozadéka nem enged megrészegülni a sikertől mifelénk.
Nekem nagyon sok kedves visszajelzés, sok jó szó jut, és gyakran érzem azt, hogy nagyobb tiszteletet is kapok, mint korábban, bár ki tudja, lehet, hogy már a korom miatt is így van. Egyébként meg nincs különösebb változás az életemben, blokkban lakom, dolgozom, házimunkázom. Valószínűleg, aki az IT-szektorban vagy a politikában sikeres, nem pont így van ezzel. De amúgy is: a siker illékony, a munka örök, így az utóbbira érdemes koncentrálni.
Mindig félek is kicsit, amikor új szöveget adok ki a kezemből, mert igen erős a nyilvánosság nyomása, és hát az ember sem tud mindig azonos színvonalat hozni.
Az erdélyi magyar sikerről azt is kell tudni, hogy nem jár különösebb anyagi javakkal, különösen, ha humán területen lesz sikeres valaki.
Na, ez terhes például, hogy meghívnak sokfelé, felkérnek mindenfélékre, de nem fizetnek ezekért. Az ilyent már nem akarom elvállalni, kivéve, ha szívemhez közeli dologról van szó. Mert az ember egy idő után úgy érzi, végtelenül kihasználják. És ez rendkívül megalázó tud lenni. Mint ahogy az is, hogy olyanokra kell rákérdezni, hogy egyáltalán az útiköltséget és a szállást biztosítják-e. Én ráadásul szerepelni sem szeretek, csak írni, sokkal jobb nekem, ha otthon vagyok a családommal, olvasok, írok az alatt az idő alatt. Szerintem, ha valaki nem tudja kifizetni a meghívottait, ne hívja meg őket. Ha nincs pénze egy rendezvényre, ne rendezze meg. Meg is írtam nemrég, hogy gyakorlatilag a humánértelmiség kizsákmányolása történik tájainkon. Na, azóta kaptam három felkérést, mindenhová odaírták, hogy milyen anyagi juttatásra gondoltak. Hurrá! Ez például a siker hozadéka, hát nem?
Dr. Botházi Mária egyetemi adjunktus, író
Megjelent a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában.
Fotó: Angyalosi Bea
korábban írtuk
Torz gondolataink útvesztőjében
Legyen szó egy megmérettetés előtti stresszhelyzetről, sikerről, kudarcról vagy szakításról, az, hogy miként észlelünk és értelmezünk bizonyos eseményeket, meghatározza az érzéseinket, a viselkedésünket, sőt, az általános jóllétünket is. Mindannyiunk gondolkodásában előfordulhatnak információfeldolgozási hibák, amelyek a valóságot, a tényeket torzítják. Olyan szűrők ezek, amelyeknek következtében egy-egy helyzetet negatívabban értékelünk, és ez kihat az érzelmi állapotunkra.
