Legtöbbször önigazolásként jelennek meg azok a magyarázatok, hogy úgysem lehet, ez nem fog sikerülni, és hogyha valakinek mégis sikerül, akkor megjelenik a frusztráció, a frusztrációból pedig az irigység.
Nálunk a siker megélésének az egyik gátja a merész, égig érő álmok hiánya.
Kívül csak azt tudom megvalósítani, amit belül el tudtam képzelni. Sokszor hallom ezeket a mondatokat, amiket a gyerekeknek is mondanak: két lábbal állj a földön, ne álmodozz, miközben gyerekkorban ez lenne a legfontosabb, igenis, merjünk álmodni! Természetes, hogy nem minden álom valósul meg, de ami megvalósul, egyszer vizuális formában is meg kell legyen teremtve. A másik fontos dolog, hogy
elsősorban én kell elhiggyem magamról, hogy képes vagyok megvalósítani azt.
Ehhez kell a terveimet igazítanom, szembe kell néznem az elvégzendő feladataimmal, akarnom kell, amit tenni fogok. A siker csak hab a tortán.
Az igényszint a belső, önmagunkkal szembeni elvárások mértékét jelenti. Az igényszint teljesítése vagy túlteljesítése sikerélményhez vezet, azonban ha a teljesítmény alatta marad az igényszintnek, kudarcot él meg a személy, sikerek hatására az igényszint emelkedik, kudarcok esetén csökken.
Az igényszint kitűzésére két ellentétes motívum, a siker elérésére- és a kudarc elkerülésére vonatkozó késztetés hat egyszerre.
A sikermotívum alapja az önmegvalósításra vonatkozó vágy, a kudarckerülés hátterében a büntetéstől való félelem húzódik meg. A sikerorientáció és a kudarckerülés a személyiség tartós vonása lehet. Meglátásom szerint nálunk a kudarckerülés motívuma gyakoribb. A kudarckerülő személyek rendszerint túl könnyű vagy túl nehéz feladatot választanak, a sikerorientáltak olyat, ami megfelelő kihívást jelent.
A siker megélése, felvállalása teljesen önbecsülés függő. Ch. André és F. Lelord Önbecsülés című könyvükben írnak a siker és önbecsülés viszonyáról. Meglátásuk szerint
STABIL MAGAS ÖNBECSÜLÉS esetén a személyre a külső körülmények és az élet körforgásából adódó események nincsenek nagy hatással.
Lelkes és aktív tagja a csapatnak, és önálló munkával is jelentős eredményeket produkál. Ha ellentmondással találkozik, nem válik feszültté, inkább meggyőzni, mint elbizonytalanítani igyekszik partnereit. Reakciói a sikerre: „Boldog vagyok, hogy sikerült!”, a gratulációra: „Köszönöm szépen.”, a kudarcra: „Hát, most nem sikerült.”, a kritikára: „Igen… és miért mondja ezt nekem?”
LABILIS MAGAS ÖNBECSÜLÉS esetén a fenyegetésnek érzett kritikára és a kudarcra hevesen reagálnak, és sikereiket hangsúlyozva önmaguk reklámozásába kezdenek.
Egy megbeszélésen ők azok, akik minél kedvezőbb színben igyekeznek feltűnni, miközben állandóan maguknál tartják a szót. Ellenvélemény esetén azonban hamar ingerültté válnak, és agresszív kritikával vagy viccelődéssel próbálják elhallgattatni a másikat. Reakciói a sikerre: „Én megmondtam nektek, és ez még semmi. Azok pedig, akik nem hittek benne, most persze savanyú képet vágnak.”, a gratulációra: „Igen, persze… és még mi tetszett benne?”, a kudarcra: „Miért, maga talán ért hozzá?”, kritikára: „Mondja, nézett maga tükörbe?”
LABILIS ALACSONY ÖNBECSÜLÉS esetén a személy érzékenyen reagál a környezetében bekövetkező eseményekre.
Ők azok, akiknek nagyon fontos mások véleménye. Siker vagy elégedettség hatására megemelkedik az önbecsülésük, ám nehézségek felmerülése esetén hirtelen lecsökken. Ha ötletekkel állnak elő, akkor azt óvatosan teszik, és közben figyelik a többiek reakcióit. Ellenvetés esetén gyorsan elbizonytalanodnak, és nem mennek bele a vitákba, inkább alkalmazkodnak. Ha mondanivalójuk kedvező fogadtatásra talál, akkor viszont felengednek, és összefogottan fejtik ki elképzeléseiket. Reakciói a sikerre: „Vajon sikerül majd máskor is?”, a gratulációra: „Nem az én érdemem.”, a kudarcra: „Nem sikerült jól előkészíteni a dolgot, nem jött össze.”, a kritikára: „Tényleg így gondolja?”
A STABIL ALACSONY ÖNBECSÜLÉSŰ személyek még a kedvező külső eseményekre is alig reagálnak.
Beletörődőek, nem sok erőfeszítést tesznek a róluk kialakult kép javítására. Könnyen észrevétlenek is maradnak egy csapaton belül. Felhívásra szólalnak csak meg, és ilyenkor általában az előttük szólók véleményéhez csatlakoznak. Ha önálló véleményalkotásra kérik fel őket, kínvallatásnak élik meg. Előfordul, hogy kifejezetten negatív álláspontjuk van mindenről. Reakcióik a sikerre: nem hiszik el, a gratulációra: „Ugyan, hagyjuk, beszéljünk másról.”, a kudarcra: „Hát persze, lúzer vagyok, ha nem vettétek volna észre.”, a kritikára: „Igen, így van, sőt, még rosszabb a helyzet, mint gondolja.”
A siker és a kudarc tulajdonképpen testvérek, a siker nem más, mint a kudarcaink átkeretezése, a sikertelenségekből származó tapasztalat feldolgozása.
Minden siker mögött meghúzódnak kudarcok, ha valaki sikeres, azt jelenti hajlandó volt ennek érdekében meghozni az áldozatokat is.
Azon a területen lehetünk sikeresek, ahol a tudásunk és képességeink ezt lehetővé teszik. Nálunk nem annyira gyakori, hogy feltárjuk a bennünk szunnyadó képességeket, hanem inkább arra koncentrálunk, hogy miben vagyunk elmaradva másoktól.
A sikert három tényező határozza meg: az adott személy ambíciói, helyzete, valamint képességei.
Nálam az akarat, a kitartás volt nagyon erős, amikor más feladta volna, én még akkor is folytattam. Nagyon erős belső képem volt mindenről, amit elértem. Ugyanakkor a képességeimet is folyamatosan fejlesztettem és fejlesztem mai napig is, a kudarcaimat, hibáimat a tanulási folyamat részeként fogtam fel. Szerencsém is volt, mivel a külső tényezők, az adott helyzet nálam kitágította az érvényesülési lehetőségeket. Azt hiszem, az életbátorság,
hogy el mertem indulni, ez volt a siker egyik kulcsa, és nem hallgattam meg azt, hogy mit miért nem lehet megcsinálni.
Carol Dweck, a híres stanfordi pszichológus korlátozott- és gyümölcsöző tudatról beszél. A rögzült tudat lényege egy bizonyos mértékű fatalizmusban rejlik. A rögzült gondolkodásmódban élő ember őszintén hisz abban, hogy az ember nem változik, és minden emberi tehetség, készség és kiemelkedő képesség veleszületett állapot, zseninek, tehetségesnek születünk. Az ilyen emberek szeretik magukat a legjobbnak tartani, de az érdeklődési körükön kívüli, pozíciójuk sajátosságain kívüli ismeretek szűkössége miatt csak ott lehetnek a legjobbak, ahol már feljutottak a csúcsra. Innen ered a kudarctól való félelem.
A rögzült tudatú ember attól tart a legjobban, hogy a tekintélye lekerül a pódiumról.
Fél a kudarctól, mert fél az elítéléstől, fél a saját gyengeségétől, nem érti, hogy a hibák, kudarcok minden ember életének szerves részét képezik, az élettapasztalat ezekből tevődik össze. Rendkívül nehéz feladat meggyőzni őt, hogy változtassa meg a véleményét, és minél idősebb a rögzült tudat hordozója, annál kevésbé valószínű, hogy visszatér benne a fejlődés iránti vágy.
A gyümölcsöző tudat a rögzült tudat ellentéte. Az ilyen ember azt hiszi, hogy nincsenek elérhetetlen magasságok,
hogy az emberi képességek határa a törekvéseinek és erőfeszítéseinek tudható be. Az ilyen beállítódású személyek nem hajlandók feladni, nem veszítik el a hitüket a hibák után, és képesek legyőzni a szégyentől való irracionális félelelmüket. Ez a legjobb mód az önfejlesztésre, mert lehetőség adódik arra, hogy tapasztalatokat szerezzünk a hibáinkból, és a meglévő feltételeket saját érdekeinkek megfelelően javítsuk. A rögzült gondolkodásmód esetén a személy stagnál a számára viszonylag kényelmes körülmények között.
A sikeres nővel kapcsolatosan is számos előítélet él: állandóan mosolyog, nincsenek problémái, nem szorong, nem fáradt.
És csak azon az áron lehet sikeres, hogy lemond a családról, karrierista, mert a kettőt nem lehet egyszerre csinálni.
A volt kommunista országokban kiskorunktól kezdve értékítéletre tanítanak bennünket: ha van egy hármas az ellenőrződben, azt jelenti, hogy buta vagy, ha tízes, akkor okos vagy. Ilyenkor a gyerekek nem a saját fejlődésük miatt szoktak tízesre tanulni, hanem egyszerűen azért, hogy a szüleik ne szidják őket. Ez így mehet egész életünkben: csillagokban, kupákban, érmekben, a különféle versenyeken való részvételért teszünk meg dolgokat.
Amennyiben gyerekünket nemcsak a sikerekért, a megszerzett eredményekért, hanem az erőfeszítésekért is dicsérjük, akkor megalapozhatjuk a gyümölcsöző tudatot. Minden kudarc arra ad lehetőséget, hogy saját magadon dolgozz és élettapasztalatot szerezz (a „mit ne tegyél” kategóriából). Nem az erős, aki soha nem esik el, hanem az, aki megtalálja az erőt, hogy felálljon.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Hogyan jut el a gyermek a hisztitől a kitartásig?
Irányítást akar, megéli az ellentétes érzelmeket – ez már a gyermek énjének kialakulását jelzi. Sorozatunkban az érzelmi intelligencia fejlődésének gyerekkori szakaszait mutatja be dr. Kádár Annamária pszichológus.
