Enyészet hava: Mi marad utánunk?

Az enyészetről mélázva, könnybe lábadt a szemem… Nem csak az elmúlás végett, hogy jönnek-mennek dolgok az életünkben, és szinte észrevétlenül olyan átváltozási folyamatoknak vagyunk részesei, hogy egy nap csak arra ébredünk: mivé lett a környezetem, s hát még én magam?

Az enyészet – vagy fogalmazzunk elegánsabban – elmúlás, átalakulás, visszavonhatatlan változás, olyan folyamat, amellyel egy bizonyos kor után a legtöbben reálisan szembenézünk (és persze ez nem csak az idő múlásában értelmezendő). A könnyeimet inkább azzal magyaráznám, hogy felmerül a kérdés (talán félelem), hogy ebben az enyészetben marad-e valami utánunk, ami majd – a természetből inspirálódva – a körforgásban újjászületve érték marad?

Úgy érzem, a gyökereink lehetnek a leginkább megtartó erő ebben: kapcsolataink, kötődéseink, értékek, amelyek a lelkünknek kedvesek, amelyekért örömmel, szenvedéllyel vagyunk képesek energiát, munkát, „életidőt” adni. Az én hozott gyökereim nagyon lazák, – talán ez, ami fájdalmas – de közben meg olyan melengető, ha tudod, hogy gyermekednek majd te lehetsz a megtartó erő, amikor szüksége lesz rá. Szomorúság és öröm – ellentmondásos lehet, de valahogy összefonódnak az enyészetben. 

[caption id="attachment_86734" align="aligncenter" width="327"]

A Nőileg magazin novemberi lapszáma – Katt a képre a megrendeléséhez[/caption]

Mindig megvárom, hogy tördelve, egészében lássam az új lapszámot, mielőtt beköszönőt írnék. A ráhangolódásnak ez az utolsó mozzanata – no meg a határidő. S míg a minap az enyészetet még keserűen ízlelgettem, most, a lapszámot nézegetve, mosoly és derű töltött el. 

Címlaposunkért régóta rajongok – tehetsége mellett energiája, kedvessége magával ragadó. Vele találkozni feltöltődés. Mesél nekünk időről, ami egy színésznő életében különös súllyal van jelen, önismeretről, nagy-, és kisvárosi létről, női sorsról, amelyben meghatározóak a gyökerek. 

Ha pedig épített örökségünk szemszögéből tekintünk az elmúlás kérdéskörére, A hónap pasija rovatunk fiatal építésze épp elhivatottságával mutaja meg, hogy mi döntünk arról, teszünk-e az elmúlás ellen – ahol, ahogy lehet. 

Kreatív költemény az a ház, amelybe ezúttal bekopogtattunk, beszélgettünk arról is, hogyan és minként „érdemes” visszavonulni, ha már ott az idő. Színek, mélységek, magasságok – jó olvasást kívánunk, kedves Olvasó!

Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában jelent meg.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Szuperérzékenység: érdemesebb megbarátkozni vele, mintsem megszabadulni tőle
Szuperérzékenység: érdemesebb megbarátkozni vele, mintsem megszabadulni tőle

Társadalmi elvárás a legtöbb kultúrában a határozottság, sőt a keménység is. Ezzel ellentétben az érzékenységet sok esetben a gyengeség jelének tekintik, ezért nincs könnyű dolga a szuperérzékeny embereknek. Bár kultúrától függetlenül a népesség 15–20 százalékát, nőket és férfiakat egyaránt érint ez a jellemvonás, mégis rengeteg negatív kritikát kaphatnak ezek az emberek a szenzitivitásuk miatt.