Drága Ábel!
Április 19-e van, “román húsvét”. Így szokták mondani, pedig a húsvétnak nincs nemzetisége. Ma az ortodox emberek emlékeznek a feltámadásra. Nekik is hasonló módon telik, mint ahogy nekünk szokott, és ez most különösen fontos, mert járvány van. De erről már biztosan hallottál a szüleidtől vagy mamáéktól.
Ma van a keresztelőd.
Azt mondta édesanyád, hogy hárman leszünk. Azaz négyen, vagy mégis inkább öten, a pappal együtt. Én egyáltalán nem bánom. Nem is annyira a járvány miatt örülök neki – persze, az is eszembe jut –, hanem azért, mert jobb, ha nincs akkora felfordulás.
Itt igazán nagy ügyet tudnak csinálni a keresztelőből… Úgy láttam édesanyádon: ő sem bánja, hogy így „alakult” és szerintem neked is jobb lesz, mert csend lesz.
Képzeld, én még sosem fogtalak a kezemben: amikor nálad jártam, te már aludtál, aztán én voltam beteg és nem akartam, hogy neked is bajod essék. Ennyi idő után különösen várom a mai napot: most már ha tetszik, ha nem, megölellek, mert mindig a keresztmamik és keresztapuk tartják a gyermeket, amikor a pap keresztet rajzol a homlokára. Neked nem lesz keresztapud, csak én leszek. De nem fognak cikizni érte, ez egyáltalán nem baj, és nem is gáz.
Nem, nem azért keresztelünk meg most, mert tovább nem bírtuk – inkább azért szerették volna a szüleid, mert így biztonságban vagy.
Ezt most lehet, hogy még nem érted, és nem tudom, édesanyád mesélt-e neked valamiket erről ma reggel, amíg öltöztettek, de majd később, amikor nagyobb leszel, elmondjuk neked. Én is, szívesen.
Azt még nem tudod, nem is mondtam neked, de van melletted egy másik keresztgyerekem is – egy keresztlányom. Azért mondom így, megkülönböztetve a gyermeket és a leányt, mert nálunk szokták így is. Neked ez most biztosan nem fontos, mert ha valaki jó pajtás, nem számít a haja hossza, a hangja színe, csak az, hogy játsszon veled. Ez jól is van így, nem sokat kellene ennek változnia az elkövetkező években sem.
Tudom, Ábel, hogy te majd tudni fogod, hogy a kislány is gyerek, és az asszony is ember, és egyik sem jobb a másiknál, és csak buta vagánykodás ez egyes felnőttek részéről. Tudd azt is Ábel, aki ezt nem így látja, az nem túl okos ember. Azt gondolja, vicces, pedig, úgy hiszem, senki semmit nem tett azért, hogy fiúnak vagy lánynak szülessen.
Amikor nagyobb leszel, azt is megérted majd, hogy lánynak, vagy fiúnak lenni, és ezt pontosan tudni, neked, a magad számára lesz a legfontosabb. Hogy te jól érezhesd magad úgy, ahogy vagy, ahogy ez alakult.
A legfontosabb mindig az lesz, hogy kedves legyél és segítőkész, de sose engedd, hogy ezzel mások visszaéljenek. Ez nagyon nehéz dolog.
Az is fontos lesz – és örülök, hogy már most szereted a könyveket és gurgulázva nevetsz mindegyik mesén –, hogy minél többet olvass, és legyél igazán, őszintén kíváncsi a világra – ahogyan most is! Később már nem a lámpa, a tűz, a madárcsicsergés, vagy a különböző hangok és arcok lesznek a legizgalmasabbak, hanem mindaz, amit a világról tanulsz, mindaz, amit a világról gondolni tudsz.
Biztos hallod majd, hogy olvasni, tanulni azért kell, mert örökre a tied marad, és azt tőled soha, senki nem veheti el. Ez igaz is, Ábel.
Édesapád nagyon szereti a természetet, és ennek én nagyon örülök, mert majd téged is megtanít rá – az a világ, ami téged körülvesz, önmagában már fantasztikus. S hát még, ha felrikkant a rigó… Édesanyád olvasni szeret nagyon, sokszor beszélgetünk könyvekről a konyhában – ez akkor is így volt, amikor a hasában voltál, és azelőtt is, hosszú ideje.
Ábel, sok mindent tudnék és szeretnék leírni neked, de indulnom kell. Hozzád megyek, hogy megöleljelek. Remélem, nevetsz majd rám, ahogy azokon a fényképeken szoktál, amiket a szüleidtől kapok.
Az egész hosszú levelemmel tulajdonképpen csak azt akartam mondani, azt akartam leírni neked, hogy számíthatsz rám.
Persze, benne van a pakliban, hogy nem biztos, hogy mindig a legmenőbb autót hozom majd ajándékba, és az is lehet, hogy néha ritkán látsz majd, de azt nagyon nem szeretném, ha valaha olyan távolra kerülnénk, ahol már csak magázódni illik.
Mi inkább mindig tegeződjünk. Így: szia!
Ölellek keresztelőd napján!
Ui: Kérlek, bocsáss meg, hogy a leveledet megosztottam országgal, világgal. Azt remélem, mások is szeretettel olvassák, hátha még sosem írt nekik ilyet senki. Ábel, abban biztos lehetsz: ölelni csak téged foglak, úgy.
Kiemelt kép: Shutterstock
