A minap egy tudóssal készült beszélgetésből fogott meg egy rendkívüli gondolat, hogy valójában kéthetente változunk, ami persze nem teljes átalakulást, inkább ízlésbeli módosulást jelent, viszont maga a folyamat, hogy rendre megújulunk, mondhatni állandó.
Csupán az önképünk ragaszkodik makacsul önmagához.
És miközben tény, hogy mi magunk változunk, mégis azt tapasztaljuk, hogy rengeteg megkövesedett szokásunkat képtelenek vagyunk elengedni, vagy észre sem vesszük, hogy nem az épülésünket, környezetünk jóllétét szolgálják, mi több, számos romboló mintát hozunk magunkkal, tartunk fenn és adunk tovább. Mert ezt tanultuk, ez az eszköztárunk, ezek a módszereink, amivel működünk – állítják többnyire a szakemberek. Legyen szó gyereknevelésről, az álmaink, vágyaink megvalósításáról, saját értékrendünk melletti kiállásról, egymás támogatásáról, identitásról, vagy akár a szexualitás megéléséről.
[caption id="attachment_71127" align="aligncenter" width="335"]
Most van az ideje: februárban a jégbontásnak – Katt a képre a megrendeléshez[/caption]
Mélyen gyökerezik ez a ragaszkodás, de nem reménytelen, hogy eljussunk a felismerésig, és megtanuljunk változtatni, új szokásokat elsajátítani és beépíteni a családi életünkbe, mindennapjainkba. A Z-generáció azt reméli, hogy ők majd másképp nevelik a gyermekeiket – legalábbis azok a fiatalok, akik úgy érzik, nem jó irányt mutatunk nekik. Érdemes őket is meghallgatni, mert tükröt tartanak nekünk.
Más-más rovatban szó lesz mindezekről ebben a lapszámunkban, és interjúinkban olyan emberekről olvashattok, akik mertek az álmaik után menni. Ők arra biztatnak, hogy tenni kell azért, amit célul tűztünk ki, merni kell segítséget kérni, ha szükséges, és merni kell vállalni azt, amit értéknek tartunk.
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg.
Illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Együtt az idővel – vagy ellene?
Idén az idő és életünk biológiai, lelki ritmusa, a természethez való viszonyunk, szokásaink kerülnek fókuszba lapunk mellékleteiben. Folyamatos változásban élünk, s ennek van egy rendje, amivel a legtöbb esetben jobb megbékélni és elfogadni, mégis mintha megkövülnénk egy-egy nézőpontban, időszakban, korban vagy viselkedésmintában. Vagy éppen kizökkennénk az idő természetes folyamából, és ezzel lehet, hogy éppen önmagunk ellen fordulunk.
