Aznap is, mint azon a héten mindennap, szép felsőt vett, karóra, jegyzetfüzet, cigi a leheletnyi szünetekre, az ajtóban húzta fel a sportszandált, és csendben osont ki, hogy a többiek még aludhassanak. Ma ő volt a soros az ébresztő zenénél. A lábát a fű harmatja libabőrözte, a szívét a reggeli kávé ígérete repdestette.
A napja talán a héten ma a legnehezebb. A táborban eljön a pont, amikor beosztásokat kell készíteni, a gyerekek nevét a választható foglalkozásokhoz úgy kell beírnia, hogy mindenki megkapja azt, amit szeretne. Ma volt a legnehezebb, mert már két körön túl voltak, ilyenkor az előző tapasztalatokat úgy kell beépíteni, hogy lehetőleg minél kevesebben sérüljenek ebben a beosztásos dologban. És tudta nagyon jól, hogy ma lesz az, amikor valakit el kell utasítani, más foglalkozást kell felajánlani neki.
Nekiveselkedett hát a beosztásnak, lassan érkeztek a többiek is az irodának nevezett kis szobába, mind lányok, mind övtáskásan, sportszandálosan. Kérdezték, hogy hogy van, és mindenkinek fél szóban tudta elmondani, hogy utálja a táblázatozást, erre mindenki fél szóban biztosította arról, hogy jó lesz az, bíznak benne. És ő ettől félt, hogy bíznak benne.
Kezdődött a program, program előtt pedig fel kellett olvasni azt a beosztást.
A táborvezető jött ellenőrizni előtte. Ő is nő, rajta is nőcis övtáska. Nem jó a beosztás.
Sok szempontot nem vett figyelembe, mert a táborvezető számokat látott, hogy ki hányadik kell legyen, ki hányadszorra hova kell jusson, melyik program hány embert tud fogadni. Ő pedig a táborozókat látta, hogy kinek miért fontos harmadszorra is arra a programra menni, hogy melyik programot hogyan lehet másképp csinálni, hogy mindenki eljusson, akinek el kell oda jutni. Csődöt mondott az ő szemlélete, nem jött ki a matek. Márpedig ahol nincs matek, ott nincs rend, s ahol nincs rend, ott nincs fenntarthatóság.
Pár perc alatt tanult meg a nevek helyett számokat látni, és ebben a pár percben vált nadrággá a szoknyája,
az övtáska nőcisége pedig funkcionális esztétikává zsugorodott. Felolvasta a beosztást az egész tábornak, azt mindenki elfogadta, hiszen a számok kijöttek. S ahol a számok kijönnek, ott rend van, és a rendet mindenki szereti.
Aznap este összetörten rogyott az ágyba, eltelt egy nap, amikor megengedte, hogy egy nőcis övtáskát viselő nő kasztrálja őt, és számokba zárja körülötte az emberi dimenziót.
Kiemelt kép: Shutterstock
