Feldereng a nem túl távoli múlt: pici gyerek, ház a falu végén, tél, hideg és csend. Akkor merőben másként éreztem magam. Baby blue – már akkor tudtam, aztán pszichológus barátnőim megerősítették az öndiagnózist. A kialvatlanság, a hormonok, az újdonsült anyaságommal járó rettegés (hogy vajon, ha egy percig is nem figyelek rá, a mulasztással milyen maradandó kárt teszek a gyermekemben) és az egyedüllét gyilkos egyvelege.
Kacsó-Kölcze Kata: A hitem volt a legnagyobb támaszom
A keresztény hit és az orvostudomány útját választotta Kacsó-Kölcze Kata, amikor elhatározta, megbirkózik a „legyőzhetetlen” betegséggel. Ma már úgy véli, azért érkezett akkor az életébe, hogy valami fontosat megértsen önmagáról és a Teremtőről.
