A hűvös érzésektől lassan megszabadulni vágyókban a napsugarak elkezdték felmelegίteni a reményt. A rügyező természet varázslata talán, hogy új élet képzetét hozza. Akik nem tudnak együtt továbbmenni, megpróbálnak tisztességben elköszönni, s tovább állni, ki-ki a maga ösvényén.
Egész életünk találkozások és elválások sorozata. Barátságok, szerelmek, családok jönnek létre s bomlanak szét.
Mint egy villamos, mely születésünk pillanatában kifut a hajnalodó nagyváros fele. Minden megállóban felülnek emberek. Van, kivel összemosolygunk, egy idő után a mindig ugyanott utazók már köszönnek, aztán már jókat beszélgetnek. Van, ki csak szemével int, mίg másokat csupán látásból ismerünk. S lesznek, kiket észre sem veszünk. Nincs szabály, hogy ki milyen hatással van ránk, kivel meddig utazunk, s ki hol száll le. Nincs megίrva, ki hányszor utazik velünk, s mikor köszön el végleg. De nem is ez a lényeg. A felszállásban benne van a leszállás természetessége. A fontos az, hogy mίg együtt utazunk, tiszteletteljes legyen minden pillanat.
Érintsd meg a másik lelkét, s hagyj magad után szép pillanatokat, értelmes gondolatokat, önfeledt nevetést.
Az üresen maradt ülésen felejtett fél kesztyű vagy sál egy ideig megőrizhető, elővesszük, s emlékeztet a volt viselőjére, de egy idő után elveszti illatát, megkopik szίne s vele együtt az emléke. De az átélt élmények velünk utaznak tovább, a végállomásig. Ezért különösen fontos, hogy mielőtt leszáll valaki – függetlenül attól, hogy fel fog-e ülni még valaha a mi villamosunkra – békében s kérdések nélkül távozzon, mert a barátságban történő elválások széppé teszik az új találkozást.
Valaki úgy szállt le, hogy harag csillant szemében? Nem volt ideje elköszönni? Mondott valamit, amit ma másként gondol? Ne vidd tovább magaddal! Húzd be a vészféket, szállj le nála egy kis időre, s mondd el, hogy mit érzel és gondolsz, nem szégyen bocsánatot kérni, ha tévedtél. Soha ne szégyelld, hogy vannak érzéseid! Tisztázd önmagaddal, s ha megteheted, az érintettel is! Aztán ülj vissza friss levegővel, s amikor érezni fogod, hogy újra oxigéndús lélegzethez jut a lelked, és megújult, a tested is megköszöni majd.
Valahogy a márciusban ez mind benne van. Élj vele! Soha nem késő tisztázni azt, mi benned arra vár.
S mert simogat a lassan közelgő tavasz, közben figyeld, miként hajt ki a tavaszi tőzike, a szibériai csillagvirág, a tavaszi sáfrány vagy az illatos hunyor...
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg.
Illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Lélekmorzsák – Február: szebb napok ígérete
A várost az éj sejtelmes szárnyai sötétséggel ölelték át. De ίgy is felsejlett tisztasága, amint a hótakaró puhán megpihent a háztetők cserepein. Beburkolta a kerteket s a bennük árválkodó bokrokat és fákat, hogy leplezzék meztelenségüket, mίg a tavasz új ruhát tervez majd rájuk.
