Amikor meggondolatlan fogok neki tüzet gyújtani, nincs kipucolva a kazán, szurkos a kémény, nincs száraz fa, nincs jó tűzgyújtós, akkor több a füst, mint a tűz. Az év 365 napjából kétszáz alkalommal meg kell, hogy gyújtsam a tüzet, nem beszélve arról, amikor újra kell, hogy gyújtsam, mert első nekifutásból nem sikerül. A papilak melegét adó kazán a pincében van, ma már tudom, hogy nem a legideálisabb helyen, de huszonhárom évvel ezelőtt ez volt a divat, és a tudomány is eddig tartott. A fát lehordani a kazánhoz közeli helyre nem kis erőfeszítés, de értelmét ennek is megtaláltuk.
Ha időnként durvábbra is sikerült a nevelés, mint ahogy eredetileg szerettük volna, gyermekeinkbe beleneveltük azt, hogy meg kell dolgozni mindenért. Amit az Isten ingyen ad, az a kegyelem, de azt hagyjuk nehezebb időkre. Így békeidőben minden falusi gyermeknek képesnek kell lennie tüzet gyújtani, kazánban, csempekályhában, bárhol. Ady Endre is megírta A tűz csiholója című versében, hogy „csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek, s ha százszor tudtak bátrak lenni, százszor bátrak és viharvertek”.
A feladatkörök elosztásánál egyértelmű, hogy aki otthon ül, annak kell vigyáznia a tűzre. Valószínű, hogy ha a Földnek egy melegebb részén élnék, legalább kétszáz napot azzal kellene foglakoznom, hogyan hűsítsem magamat és az otthonomat. De itt élve, e csodálatos kelet-európai Kárpát-kanyarban, nagyhatalmak szorításában, mindig valamilyen kompromisszumon gondolkodva, hogy kinek engedelmeskedjek, kinek az uralmát fogadjam el, nos, itt egy dologban mindig biztosnak kell lennem, és egy dolog mellett mindig ki kell tartanom, nevezetesen, hogy szeptember végétől április végéig meleg legyen az otthonomban.
Mi, unitáriusok csak igazi vészhelyzetekben fanyalodunk arra, hogy a szentek segítségét kérjük, de ha mégis megtesszük, igyekszünk letagadni, vagy legalábbis titkolni, amíg lehet. De azért annyira legalább tárgyilagosak vagyunk, hogy elismerjük: a szentek a vallásos hagyományok szerint segítségére sietnek a Földön élő embereknek. Szent Mihály a gonosszal, az ördöggel, és a lázadó angyalokkal szembeni küzdelemben diadalmaskodik, valójában úgy, ahogy Szent György is a gonoszt jelképező sárkányt győzi le a legenda szerint.
Lapokra szedem, összegyűröm, begyömöszölöm a forgács alá, amit két száraz fa közé helyezek el, és egyetlen gyufa lángjával már ég is a tűz. Van, amikor beszippant egy-egy érdekes cikk, és a gáztűzhelyen hagyott tejesfazék sípolása ébreszt rá arra, hogy nem olvasni mentem le a pincébe, hanem tüzet gyújtani. Többnyire azonban amíg újság gombolyagokat gyűrök a lapokból, szomorú szánalommal veszem tudomásul, hogy az emberek mennyire gyarlók, mennyire nem azzal foglalkoznak, amivel foglalkozni kellene. Az egyik újság ugyanis, amit tűzgyújtáskor használok, a bulvár kategóriába tartozik, és teljességgel elképesztő, mit tartalmaz. Jövendőmondás, néhány száz lejért. Eladó a jövendő! Autóalkatrész, háztartási gépek, tisztítószerek eladók, meztelen női testek társaságában. Szórakozóhelyekre limitált számú jegyek, drogok, orgiák és felárazott szexuális szolgáltatások bármilyen mennyiségben kaphatók.
amit én pótcselekvésnek neveznék egy megengedő jelzőpárossal. Miért jó ez nekünk? Miért töltik ilyen dolgokkal az emberek azt a nagyon is rövid földi életüket, amikor annyi mással, szebbel és jobbal is tölthetnék? Persze, tudom, hogy a digitális térben még ennél szörnyűbb pótcselekvések is fel vannak ajánlva az unatkozó, éppen ezért élvezetre vágyó emberiségnek, de falusi egyszerűséggel kérdem: miben segít ez a fajta életvezetés minket?
Tényleg annyira nehéz egyszerűen és tisztán élni? Annyi gőg, annyi düh, annyi bosszú, annyi gátlástalanság, annyi kegyetlenség sűrűsödött a ma emberébe, hogy szinte azt hinnénk, jön a világvége, mert ez így nem mehet tovább! Gyógyulni kell! Engem gyógyít az a hit, hogy Isten szeretetből teremtette ezt a világot, és azt akarja, hogy mi is szeressük önmagunkat és olyan szeretettel viszonyuljunk a másik emberhez, amilyen szeretettel szeretnénk, ha felénk fordulnának. Adott ez a gyönyörű föld, a hatalmas erdők, vizek, és mezők, és adott a tűzgyújtás tudománya. Csak egy határt nem szabad átlépni: minden erdőt elpusztítani. Úgy kell kivágni a fát, hogy maradjon mindig új hajtás. Úgy kell eladhatóvá és megvehetővé tenni az emberi szerepeket és cselekvéseket, hogy tudjuk, az emberi test nem csak por és hamu, hanem Isten temploma is! Nincs mindig az a pénz, amivel minden megvehető.
korábban írtuk
Szilveszter Andrea: Ne űzzenek sportot a szaladásból!
Valójában két sportszezon van. Az egyik a nyaralás előtti „majd én megmutatom”, a másik a nyaralás utáni „több nyarat nem nyomok végig ilyen testben” lendület, ami az őszi hőmérsékletcsökkenés és ruházat jótékony megjelenésének hatására alább is hagy...
