Délelőtt erdőjáró – növényismereti és valamit gyűjtő – séta, ebéd után a Kis-Küküllőnél vagy a bözödújfalusi tónál folytatódott a program, alkonyatkor libát legeltettünk és nadálylapit szedtünk a rucáknak, gyűjtöttük a hullomás almát, s a házi tej beszerzése során tettük meg az esti sétát. Poros lábú, egészséges gyermekek zuhantak esténként az ágyba.
Pedig mi ott, tőlük tanultuk meg, hogy a friss ebédért dolgozni kell, becsülni az erdőt, az állatokat, tisztelni az öregeket, követni a szokásokat. Felsorolhatatlan előnyét élveztük a mamáékkal való szoros kapcsolatnak. Napjainkban a nagyszülők hiánya nemcsak érzelmi, de identitásbeli és közösségi veszteség is – mondja a családpszichoterapeuta a Lurkó rovatban. Pótolhatatan ugyanis a „csak lenni” velük, a teljesítménykényszer-mentes, feltétel nélküli szeretetük, a tőlük hallott családi történetek, az „ezt is túl lehetett élni” tapasztalata.
Első olvasásra talán önzően hangozhat, pedig nem az A hónap pasija, Rusu Zsolt mondata: először jön ő maga, és csak utána minden más. A környezetünknek is jót tenne, ha a saját jóllétünket helyeznénk előtérbe, hiszen csak úgy tudunk adni másoknak.
E havi címlaposunk, a népdalénekes és kántor Sorbán Enikő is vallja: amit a saját kezeddel, munkáddal építesz,
– a szezon „slágerénél” maradva.
Nagy Károly, az RMKT elnöke is fontos üzenetet hagyott számomra az e havi lapban: egy cég sikere nem függhet a vezető folyamatos jelenlététől. Megpróbálom szabadságra vinni a gondolatot magammal... És ha már szabadság: sokan érezzük, hogy napjainkban már a kikapcsolódás is „feladattá” vált. Erről elmélkedtünk az Egyensúly rovatban.
Idén nyárra azt kívánom magunknak, hogy feledkezhessünk meg bár ideig-óráig a multitasking működésről, és foglalkozhassunk egyszerre csupán egyetlen dologgal.
