Így, hogy az ünnepek elmúltak, az ember üresebb marad lélekben. Ha ez nem lenne elég ahhoz, hogy odanyomja a munkából hazatérőt az ágyhoz, még az időjárás sem kedvez a hangulatnak, hisz alig van napfény, ilyenkor inkább sáros, ködös, esős az idő. Nincs sem nagyon hideg, sem nagyon meleg, s ugye tudjuk, hogy az ilyet még az Isten is kiköpi. Hát miért ne lenne oka az embernek elkeseredni még inkább ilyenkor, januárban?
Lehet ezt még fokozni: korunk egyik nagy veszélye a depresszióra való hajlam. A fizetések csökkennek, az árak emelkednek, s ez már önmagában elég, hogy sok embert kedvtelenné tegyen. Ott van még az élet többi velejárója, a betegség, a magány, a szakítás, a válás, a fájdalom, a gyász, a halál. Egyenként is képesek sokszor padlóra küldeni az embert, de van, hogy csőstül jönnek. Erre találták ki azt a marketingesek, hogy gyönyörű képekkel, napfényes pálmafás szigetekkel plakátolják tele a buszmegállókat, hogy
Karácsony szellemének a hangja még ott él bennünk, s így, ha a boldogságunk a tét, nincs az a pénz, amit ne fizetnénk ki, pláne, ha önmagunkról van szó. Csak azt nem mondja senki, hogy az utazástól a problémák nem oldódnak meg! De a hiányt, a fájdalmat viszed magaddal a pálmafás szigetre is.
Január tényleg sok ember számára a legnehezebb hónapok közé tartozik. A gyerekeknek vissza kellett menni iskolába, a felnőtteknek dolgozni és megélni kell, az idősebbek a fűtésszámlákkal küzdenek és ha csak ennyi lenne…
Még egy húszezer eurós autóban is lehet semmit sem érni… Kibontottuk a karácsonyi ajándéktárgyainkat, szilveszterkor halat, lencsét, szőlőt ettünk, fogadalmakat tettünk, de már az első hónapban elbuktunk. Hát mit ér így ez az egész élet? Biztos, hogy januárban sokan feltették a kérdést.
A Nőileg éves témája a függőség. Az év folyamán többször fog előjönni ez a kulcsszó. Szinte mind benne vagyunk, mindenki függ valamitől. Alkohol, cigi, drog, kapcsolat, munkahely, család, telefon. Lassan tényleg bármi képes függőséget okozni és jaj, ha az ember nem kapja meg az adagját. Ideges, mérges, szomorú és beteg lesz.
Januárra derül ki, hogy mi volt decemberben azokban a szép színes csomagolópapírokban az ajándék. Alig volt valaki, aki a napokban azzal jött volna, hogy ő hitet kapott ajándékba.
Megjegyzem, hogy volt idő, amikor Erdélyben a közösség összepótolt, hogy a Zsoltárok könyvéből, Máté evangéliumából nyomtatott részeket vásároljon magának, abból olvastak fel vasárnaponként a templomban, hogy örömüzenetet halljon a nép. Ma bármelyik templomban adnak ingyen egy teljes Bibliát, ha kéri az ember. Az egyik részben Jézus a hitről beszél a tanítványainak, mustármagnyi hitről. A mustármag nagyon apró, picike. Ilyet ki szeretne kapni ajándékba? Olyan kicsike, hogy könnyen elveszne a nagy masnival átkötött csomagolópapírban. Jézus arról beszél a tanítványoknak, hogy ha egy mustármagnyi hitük lenne, akkor hegyeket lehetne mozgatni vele. Vajon mennyi hite van ma az embernek?
Évszázadok óta állnak körülöttünk a hegyek, egyik se költözött sehová, sőt, kopott, akárcsak az ember. A február-március az imahetek időszaka: a belső útról szól, az emberről és arról, hogy milyen a hitünk és mennyi van belőle. Kiszorultak a beszélgetéseinkből az ilyen szavak, gondolatok, példázatok. Nem menő ma hitről, Istenről és szeretetről beszélni.
Hinnünk kell abban, hogy még mostanra sem veszett ki a világból a szeretet. Hinni abban, hogy még mindig vannak jó emberek, akik képesek példát mutatni, megfogni a másik kezét és tenni mindezt azért, mert minden emberben ott van a lélek, ott dobog a szív.
korábban írtuk
Tóth Gödri Iringó: Nem nyaralok, utazom – Költséghatékony utazási tippek kezdőknek
Sokat utazom. Egyedül, párral, barátnővel, édesanyámmal. Néha munkaügyben, egy-egy konferencia miatt, többnyire csak az utazás kedvéért, a kalandért, az élményekért. És állandóan erre buzdítok mindenkit.
