újév

Mindannyiunknak van legalább egy zsigerből adott válasza a fenti kérdésre. Amilyen szűrőn keresztül értelmezzük a világ történéseit, olyan megfejtést „teszünk ki az asztalra”.

Az év legszomorúbb hónapja a január. Így, hogy az ünnepek elmúltak, az ember üresebb marad lélekben: már rég elmúlt a szeretet ünnepe, a szobából a fenyőt levittük a kukába, a szilveszteri mulatozás és durrogtatás hangja is oda...

Amikor megkérdezik, hogy mi a munkám, szégyellem elmondani, hogy lelkész vagyok. Ma nem divat az efféle szolgálat, hivatás. Pont így a Szentírás is egyre kevesebbet kerül az emberek kezébe. Meg is értek sokakat. Nem kezdődik jól.

Bárhonnan is nézzük az évet, 2024-ről biztosan elmondható, hogy a befelé fordulás, a külső-belső rendrakás, a helyretétel éve lesz. Alapvető fontosságú lesz a lelki stabilitás megteremtése, vagy megőrzése, a rálátásra, megértésre való törekvés.

Utolsó simítások még lapzárta után, s gondoltam, lelki nyugalomban, bizakodva, az előző napjaim édes, kellemes érzéseit összesűrítve ugrom neki a beköszönő megírásának. És akkor döbbenten szembesültem a képpel a beomlott székelyudvarhelyi bentlakásról.

Január évkezdet – de mióta? Az első római naptár csak a mezei munkák szempontjából számba vehető tíz hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli „holt időt” – a Bak és a Vízöntő havát – csak az i.e. 700 körül iktatták be az új, 12 hónapos holdnaptárba, Ianuarius és Februarius néven. Ianuarius névadója a kezdet és a vég istene,

A mögöttünk álló év is gyorsan lepergett, számos olyan nyomot hagyott azonban maga után, amelyre valószínűleg hosszú évek múltán is emlékezünk majd. Alighogy sikerült kilépnünk a világjárvány képezte rácsok mögül a fényre, Európában kezdetét vette egy háború, amelynek hatása a legkisebb háztartások kulcslyukán is begyűrűzött, súlyos következményeket vonva maga után. Ám az új kezdet új reményt jelenthet.