Nyolcadikot végeztem, a képességvizsgára készülés szüneteiben meg Harry Potter világába menekültem. Akkor már nem jártam több mint egy éve iskolába, úgy alakult, hogy saját szorgalomból kellett otthon vagy inkább a kórházban próbateszteket oldanom, olvasni, írni, folyamatosan tesztelni a tudásom. Vajon elég leszek a vizsgára?
Anyám izgult. Ő kísért el, segített eligazodni, hogy melyik terembe kell bemenjek, ellenőriztette, hogy van-e tollam, cseretollam is, kék, mert mást nem szabad. A hónom alatt a Harry Potter is ott volt. Nem tudtam lerakni, reméltem, hogy lesz idő még olvasni valami üresjáratban. Megkérdeztem illedelmesen a teremre vigyázó tanárt, hogy szabad-e bevinni. Hogy szabad-e olvasni addig, amíg várjuk, hogy a tételt kihúzzák. Az hosszú idő szokott lenni. Bólintott.
Nyugodt voltam. Nem egészen értem, hogy miért voltam nyugodt, de
tudom biztosra, hogy nem izzadt a tenyerem, hogy nem cikáztak a gondolataim össze-vissza. Lehet, hogy azért, mert szabadott olvassak, és abban a fél órában, míg megérkezett a hír egy darab számmal (t.i. hányas számú tétel lett kihúzva) én az akkori lélek-barátommal, Harry Potterrel jártam egy másik világban.
Amikor kiosztották a lapokat, akkor én becsuktam a könyvet. Rosszul esett, mert jó résznél voltam. Aztán a lapok sarkába be kellett írni a nevünket, vigyázva, hogy nehogy kilógjunk a négyzetből, betűrni, leragasztani árcímkével. Jöttek lepecsételni is. Aztán beleástam magam a tétel tanulmányozásába. Többször is elolvastam, nehogy valamit rosszul értelmezzek.
„Jellemezd a kedvenc regényed főszereplőjét.”
Tényleg azt kérik, hogy Harry Pottert jellemezzem? Ő a kedvenc regényem főszereplője.
És írtam, írtam, folyt ki belőlem az okosabbnál okosabb mondanivaló erről a fiatal varázslótanoncról, aki egy teljesen új világban kellett eligazodjon, megtanuljon élni, megtanulja magát, és kitapogassa az erejét.
Egésznek éreztem a beadott lapot, teljesnek a mondanivalómat. Nyugodtan és büszkén mentem ki a teremből, hónaljam alá csapva a könyvemet. Édesanyám várt odakinn, izgult nagyon, alig várta, hogy mindent megtudhasson: Nehéz volt? Mindegyik tételhez írtál? Nyilas Misit hány oldalban jellemezted? Nyilas Misit? Harry Pottert jellemeztem, kettőben.
Édesanyám arcából az izgalom kifutott, helyette a rémület hagyta fehéren a bőrét, ragasztotta össze a száját, hogy egy szót se tudjon kiejteni egészen az eredmények kifüggesztésének a napjáig. Magyar nyelv és irodalom: 9,43.
– Azt hittem elvágnak, hogy nem Nyilas Misit jellemezted.
– De hát a kedvenc regényem főszereplőjét kellett. Én a „Légy jó mindhalálig”-ot nem is szeretem.
...
A háló fogságában
Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin címben jelzett, a novemberi Korszakos melléklet – 2000-2010-ig terjedő időszak – tematikájára rímel. A korszak egyik meghatározó, felnőtteket is elvarázsoló olvasmányának apropóján született ez az írás, de ugyanitt a közösségi oldalak alakulásáról, a hírműfajok színeváltozásáról is olvashatsz.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
