Mindannyian tudunk olyan szomszédot, kollégát vagy ismerőst, aki fogához veri a garast, de olyan barátot is, aki lapáttal szórja a pénzt, és akiket már nem kell bemutatni nekünk, ismerjük, mint a rossz pénzt. Szólásmondásaink sokasága szól a pénzről, mégis mintha nem beszélnénk eleget róla, mintha tabu lenne a keresetünk, a költési szokásaink, noha, valljuk be, a pénz nagyon gyakran konfliktusforrása kapcsolatainknak.
Ami engem illet, mindig érzékenyen érint, ha valaki tapintatlanul a bevételeim, netán a megtakarításaim iránt érdeklődik, de a
saját (munkaerő-piaci) értékünkkel, díjszabásainkkal sem vagyunk tisztában sokan: rendszerint alulárazzuk magunkat, szolgáltatásainkat vagy termékeinket. És ez csak néhány vetülete a pénzkérdésnek, melynek nyomába eredtünk.
Az esélyegyenlőség problémája mellett szintén nem mehettünk el szótlanul. Miért nincs esélyünk az egyenlő bánásmódra a másik nemmel? Szakértők szerint a világjárvány még inkább mélyítette a férfiak és nők közti (bér)szakadékokat – és nem csak azokat. Szülők között is leggyakrabban az anyáknak kell(ett) lemondaniuk a munkájukról, hogy az otthon tanuló gyerekeikkel maradhassanak.
Ebben a hónapban van nem csak az anyák, de az anya nélkül felnövő gyerekek, vagyis az árvácskák napja is. Erről a nehéz élethelyzetről mesél az egyik interjúalanyunk.
A hatékonyabb oktatás lehetőségéről, a rendrakás öröméről (!), valamint világjárványos vágyaink netovábbjáról, az utazásról is írtunk. Egyebek mellett ezeket a témákat kínáljuk szeretettel, ugyanakkor biztatást és reményt: most már jön, jön, tényleg jön az orgona illatú, napsütötte tavasz!
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
