– Hogyan indul a reggeled?
– Természetesen kávéval, de először beveszem azt a gyógyszert, amit éhgyomorra kell bevennem, és utána árgus szemekkel figyelem az órát, hogy eltelt-e már az az idő, ami alatt felszívódik, és ihatom-e már a kávét. Egyébként nagyon koránkelő vagyok, és kedvenc napszakom a reggel, amit régebben el sem tudtam volna képzelni. És a reggeleim meghatározó eleme a kávé, ami mellé mindig egy kis közösségi média-böngészés társul. Utána nézem az e-maileket, és fogok neki a munkának (itthonról dolgozom).
– Mi a mottód?
– Nincs mottóm. Amikor mások mottóit látom, mindig eltűnődök, hogy az enyém mi lehet, és miért nincs nekem olyan...
– Akkor mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– Nem is tudom. Elég komplex ember vagyok, de közben mégis nagyon egyszerű... Talán az, hogy nagyon felelősségteljes vagyok, minden téren.
– Hát a legnagyobb félelmed?
– Sok félelmem van, de a legnagyobb a betegségektől való félelem.
– Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?
– Nehezek nekem ezek a „leg-” kérdések, nehezen készítek toplistákat... Nincs egy példaképem, vagy ilyesmi. Általánosságban véve
Utálom, amikor valakinek csak jogai vannak, de kötelezettségei nincsenek.
– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiban?
– Az intelligenciát és a humort.
– Mit értékelsz leginkább egy nőben?
– Ha sikerül megtalálnia önmagát ebben a komplex világban, és önazonos tud lenni, bármilyen életutat is választ: család, karrier, a kettőnek valamilyen kombinációja...
– Mi a legértékesebb tulajdonod?
– „Pénzileg” a lakásunk, amúgy meg igen kötődöm sok-sok olyan tárgyamhoz, amely valamilyen emléket hordoz... Az emlékek nagyon fontosak nekem.
– Mit bánsz a legjobban?
– Hogy nem rágtam többet édesanyám fülét, és nem vittem el én orvoshoz, idejében fény derült volna a betegségére, és akkor talán még itt lenne velünk.
És az is, hogy túl sokat adok arra, mit gondolnak rólam mások. Dolgozom ezen.
– Mi a legmélyebb nyomorúság?
– Számomra: elveszíteni örökre valakit, akit nagyon szeretünk. Valamint a biztonság hiánya, minden szinten...
– És a legnagyobb dolog, amit elértél?
– A fordítói vállalkozásom, amit 16 éve „viszek”, sok munka és veríték árán.
korábban írtuk
Székely Kinga Réka: Megeszi a hűséget az elvágyódás, a szükség, a hóbort, az étvágy
A házasság virágos mező, mely minden tavasszal pompába öltözik, bár minden ősszel elhullik virága. A házasság sok araszos jég a téli patakon. Ő most úgy őrködik a házasságban, mint a boltívbe fagyott, egyre csak olvadó jég a patak fölött.
