– Hogyan indul a reggeled?
– Ha egy hetet nézek, akkor szinte minden reggelem másként indul, mivel a kötött programjaim más-más időpontban kezdődnek. Szerencsés helyzetben vagyok, mert könnyen ébredek, nem kapcsolok szundit, egyből kipattanok az ágyból, és első gondolatom sem a kávéfőző gombjának megnyomása. Nyugodtan hozzám lehet szólni kávézás előtt is. (nevet)
Mióta átköltöztem a kis házikómba, próbálom nem elkapkodni a reggeleket, ha kell, korábban kelek, de
a világháló legfrissebb híreibe is belegörgetek, csendben átgondolom a napi teendőket, az épp soron következő műsort is tervezgetem, közben a kávézás sem marad el, aztán indulhat a sok lótás-futás, pörgés, vidám dalolás.
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– Mindenkivel megtalálom a közös szót, alkalmazkodó, rendszerető vagyok, de néha kapkodok is.
– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?
– Életem különböző állomásaira visszagondolva is sokszor voltam hálás, büszke és elégedett azért, amit elértem, hogy meg tudtam valósítani egy-egy kitűzött célt. A legutóbbi, hogy a szülői házam mellett sikerült megmentenem és felújítanom egy kis paraszházat. Nem volt könnyű út, de családom támogatása, az Istenbe vetett hit meghozta gyümölcsét.
Rájöttem, hogy
hogy mennyi mindenre képesek vagyunk. Ha bejárunk ismeretlen, nehéznek tűnő utakat, azok nehézségeivel megbirkózunk, akkor az mindenképp hozzáad az életünkhöz, megerősít, sok pozitív hozadéka is lehet.
– Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?
– Szeretek élettörténeteket olvasni, mások jó példájából tanulni, azoktól, akik valami különlegest, maradandót alkottak, akiknek élete mások számára is példamutatás, de teljesen azonosulni nem tudnék senkivel.
– Kik a hétköznapi hőseid?
– A szüleim, akiket nap, mint nap csodálok, hogy mennyi energiájuk van, hogy nem unottan dolgoznak, hanem lelkesedéssel, tele örömmel, akik akkor érzik jól magukat, ha elfáradtak, akik a munkában is örömüket lelik, akik mindent fáradságos, kétkezi munkával értek el. Az ő élettörténeteikből csak tanulni lehet.
– Mit bánsz a legjobban?
– Ma azt mondom, hogy semmit, mert adott helyzetben, amikor úgy éreztem, hogy valamit is bánok, mindig valami jobb követte, és utána hálás voltam, mert tanultam belőle, gazdagodtam.
Minden okkal történik, ne okold magad, ne okolj mást, mert Isten úgy akarta, és mindig járjuk azt az utat, amit ő rendelt nekünk. Mert amikor valamit is megtettünk, az akkor épp a legjobb, legcsodásabb életérzés volt, s utána ezen nem érdemes bánkódni. De, ha egyet konkrétan kellene kiemelnem, akkor azt bánom, hogy 18 évesen, amikor felkértek, nem álltam be egy hivatásos néptáncegyüttesbe.
– Mi a legértékesebb tulajdonod?
– Legértékesebb a családom, velük, mellettük teljes az életem. Mindemellett a tájházam a kis lakó csűrrel, a nannyómtól örökölt, féltve őrzött unitárius énekeskönyvem és az egyedi viseleteimet, ékszereimet is ide sorolnám.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Sokat járva, sokat látva, szebbnél szebb helyekbe beleszerelmesedve, mégis itthon, a szülői házam mellett, a faluvégén, a fenyőerdő tövében, a templom tornyát látván érzem legjobban magam.
– Mi a legkedvesebb időtöltésed?
– Sosem szerettem egyedül lenni, mindig kerestem a társaságot, a zajt,
zenét hallgassak, olvassak, tegyek-vegyek a ház körül, szépítgessem, apró újdonságokon ötletelgessek. De, mint mindig, nagyon szeretek kirándulni, új helyekre utazni, történelmi helyekre rácsodálkozni, gasztronómiában elmerülni, finom borokat kortyolgatni, feltöltődni, barátokkal lenni.
korábban írtuk
Kence – levetkőzöm a gátlásaimat (videóval)
Nem egyszerű a nagyérdemű előtt lemosni az évetizedekig személyes páncélként szolgáló sminket. Nekem elhihetitek. Bizalmi lépés ez.
