Szép új világ: akkor is, ha nem akarjuk

Jó nekünk ez a nagyon gyors technológiai fejlődés? Fogunk tudni alkalmazkodni, ha mi nem ebbe a „digitális világba” születtünk bele? Nem veszélyes ez? Velünk van a térerő? (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin októberi számában jelent meg.)

A tudomány és technológia a huszadik században annyit fejlődött, mint azelőtt összesen az emberiség történelmében, és a huszonegyedik században már többet, mint az előzőben. Mivel benne élünk, nem mindig érzékeljük tisztán ezt a nagyon gyors fejlődést, hajlamosak vagyunk lineárisként megélni ezt az egyébként exponenciális folyamatot. De ettől az még legalább ugyanúgy át fogja alakítani az életünket már a következő néhány évben, mint ahogyan azt egyébként megtette az előző periódusban is.

Érthető tehát, ha vannak félelmeink.

Gondolhatunk arra, hogy mekkora társadalmi hullámokat kavart annak idején a mosógép feltalálása: voltak akik azt vizionálták, hogy ez tömeges munkahelyvesztéshez vezet. Mindettől függetlenül,

most azért örvendünk, hogy a háztartásaink megszokott eszközét képezik ezek a gépek, és nehéz is belegondolnunk, hogy hogyan lehettek valamikor társadalmi viták tárgyai. 

Lehet, ha a mai gyerekek már kicsi kortól otthonosabban mozognak az internet és érintőképernyők világában, de ez nem jelenti azt, hogy ha nem fejlesztik képességeiket és nem alakítják ki azt a tudást, ami ahhoz szükséges, hogy együtt tudjanak haladni a korral, akkor öt év múlva nem válhatnak „elefántokká” a mesterséges intelligencia és kvantumszámítógépek által uralt „porcelánboltban”. A mai modern szoftvereket fejlesztő informatikus szakemberek közül sokan (beleértve jelen sorok szerzőjét is) még néhány éve a tárcsás köztelefonba dobálták a pénzérméket, és hajlékony lemezekre mentették programjaikat (miután már túlléptek a mágnesszalag alapú kazettákon). 

Hirdetés

Nekem elhihetik:

a technológiai fejlődés nem fog leállni, attól mert mi tartunk tőle, és egyáltalán nem is biztos, hogy tényleg szeretnénk a leállását, vagy hogy jó lenne az nekünk. A félelem legtöbbször az ismeretlenből fakad, és jellemzően nem ad megoldást.

Ebben a kérdésben sem. A jobb megoldás a megismerés és az alkalmazkodás. Érjük el azt, hogy ne passzív elszenvedői, hanem aktív felhasználói és alakítói legyünk ezeknek a változásoknak. Gondolhatunk akár arra is, hogy hogyan vészeltük volna át ezt a világjárvány miatti mostani nehéz periódust, a technológia és tudomány segítsége nélkül. Bízzunk benne, hogy az ezután kifejlesztett technológiai újdonságok is hasonlóan hasznos eszközei tudnak majd lenni a mindennapjainknak, mint volt anno a mosógép.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: