Egy érdekes eredményt osztok meg veletek, kedves Olvasók, amelyet egy diákok körében végzett mini-kutatásunk során kaptunk az elmúlt év decemberében, a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban megszervezett Szeretet7 kapcsán. Gary Chapman szeretetnyelv-elméletére alapozva, olyan hetet szerveztünk az iskolában, amikor az öt szeretetnyelv (ajándékozás, testi érintés, minőségi idő, szívességek, elismerő szavak) mindegyikét gyakorolhatták játékos feladatok segítségével. Ezt előkészítve
a diákok megismerkedtek az elmélettel, és a kérdőív segítségével megtudhatták, mi az ők elsődleges szeretetnyelvük: mitől érzik magukat szeretve, mitől telik meg a szeretet-tankjuk, amivel lendületesen és vidáman pörgethetik a hétköznapjaikat?
A mostani eredmények markánsan eltértek az előző évek eredményeitől: lényegesen több diák vallotta azt, hogy nem fontos neki az ajándék, olyan osztály is volt, ahol egyetlen diáknak sem ez az elsődleges szeretet-nyelve. Másrészt meg toronymagasan kiemelkedett azon diákok száma, akik a minőségi időtől és a testi érintéstől érzik magukat szeretve. Ekkora különbség az öt szeretetnyelv között eddig nem volt tapasztalható.
Mit is takar hétköznapi példákkal szemléltetve a minőségi idő fogalma? Olyan alkalmak tartoznak ide, amelyeket egymás társaságában töltünk, osztatlan figyelmet szentelünk egymásnak, együtt végzünk valami aktív tevékenységet, beszélgetünk, sétálunk, kirándulunk, játszunk, élményeket élünk át együtt. A másikra „zoomolunk”, és nem a telefonunkra – ahogy fogalmaztak a diákok.
Ugyancsak sok serdülő diák – akik kívülről szemlélve a tüskés sünik benyomását keltik – „ne közeledj, mert szúrok” – jeligével, igenis akkor érzik magukat szeretve, ha megölelik őket. Persze, azoktól igénylik inkább, akik a szúrós tekintetek védőbástyáin át is megtalálják a hozzájuk vezető, számukra nyitva tartott kiskaput.
Több osztályban is átbeszéltük a kapott érdekes eredményt, és elemeztük, miért alakulhatott ennyire másként az eredmény az előző évekhez képest? Elmondták, hogy az az igazság, hogy most már elég sok mindent kapnak: édesség, telefon, cuccok, s ezek már nem hoznak nagy élményt.
Sokszor azt is érzik, hogy mintha a szülő egy tárggyal akarná „letudni” őket, inkább vesznek neki biciklit, de nem mennek vele biciklizni, neki viszont ez lenne fontos. De… nincs idő, mert sokat kell dolgozni, nem érnek rá… Pedig neki a szeretetnyelve a minőségi idő.
A járványidő megszorításai, a 2 méter távolság, a kamerák mögé szorított online oktatás személytelensége, a találkozási lehetőségek hiánya és ezek hatásai is benne vannak az eredmény hátterében. Felerősödtek a hiányok, amiket az előbbiek kiváltottak: közelség, személyesség, együtt töltött idő. Azt is mondják ezekre a generációkra, hogy digitális bennszülöttek, hogy netvilágban élnek, csetekben szerzik barátaikat, ott kezdődnek és érnek véget szerelmek, bele vannak bújva a telefonjaikba. Mégis, ha tartanak is kicsit tőle, valójában személyes együttlétekre, együtt töltött időre vágynak, attól érzik magukat szeretve.
Ezek az eredmények, úgy érzem, nem csak egy iskola diákjairól szólnak. Szerintem sokunk valódi szükségleteit tükrözik. Mert lehet, hogy fejlődik eszközökben a világ, tágul a lehetőségek horizontja, de a valódi emberi értékek, szükségletek nem változnak. Ilyen a személyes, bensőséges kapcsolatok iránti igény, amiben van idő egymásra figyelni, van ideje az ölelésnek, simogatásnak, van ideje a közös élmények átélésére, olyan örök emberi szükségletek, amelyeket semmilyen tárgy nem tud pótolni.
Sok ilyen alkalmat kívánok, neked, kedves Olvasó, hogy igazán boldog új éved legyen!
Illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Tanuljunk meg szeretni és szeretve lenni – Nyelvlecke szeretni akaróknak
Te tudod mi az elsődleges szeretetnyelved? És a párodé? A gyerekeké? Szakemberek szerint fontos ezt mielőbb megismerni, és ha szükséges, elsajátítani, különben úgy érezhetik szeretteink, hogy nem szeretjük őket. Mert lehet, hogy mi másképpen szeretünk. Dicsérünk, miközben minőségi időre vágyna párunk, ajándékot adunk, bár ő egy ölelésnek örülne. Ismerjük meg tehát a szeretetnyelveket! (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.)
