– Édesapád révén gyakorlatilag beleszülettél a vállalkozói életbe. Tudatos döntés, szülői elvárás, vagy csak a véletlen műve, hogy folytattad a cégvezetést?
– Az első cégünket 1991-ben alapította édesapám, László János. Ez az Impar Kft. volt, az anyacégünk, ami mind a mai napig a legtöbb alkalmazottnak ad munkahelyet a csoportban. Ezt követte az EuroCar Trading, amely új- és használtautó-kereskedéssel foglalkozik – jellemzően Toyotákkal –, majd az ezredforduló környékén Székelyudvarhely szállodáját, a Hotel Küküllőt is megvásároltuk. A turizmus iparágában a szálloda mellett a szívünknek kedves helyen, Abásfalván egy panzió is helyet kap. Ugyancsak a cégcsoporthoz kapcsolódik a halgazdaság is, ahol a Szentpáli halastavak működtetése a feladat. Nem utolsó sorban az ingatlankezeléssel foglalkozó Arkum Invest is a cégcsoport része. Székelyudvarhely első kereskedelmi rádiója, a Príma Rádió is a csoport része volt, ahol gyerekkoromban barátaimmal diákműsort készítettünk. Na, de vissza az alapkérdésre: semmiképpen nem a véletlen műve a cégvezetés! A szüleim részéről sosem volt elvárás vagy nyomás, hogy ilyen irányba induljak, tőlem származik a tudatos döntés a tanulmányaim megválasztásában. Reál beállítottságú vagyok, mindig is a számok világa vonzott, ezért tudatosan választottam a közgazdaságot, majd a mesteri alatt a turizmusba vágtam bele. A cégvezetés egy tudatos fiatalkori ambíció megvalósítása, sohasem erőltették rám a szüleim, hogy ezzel foglalkozzak. Nagyon színes a cégcsoportunk foglalkozási területe, vannak nagyon nem csajos területek is – gondolok itt a gumiabroncsiparra vagy az autókereskedésre –, de én ebben a közegben nőttem fel, ebben szocializálódtam, itt ismerek mindenkit, és itt boldogulok a hétköznapokban. Fontos ugyanakkor megjegyeznem, hogy mindez nem működne kiváló ügyvezetőink nélkül, akikkel közösen segítjük egymást a mindennapokban.
– Mit tekintesz a legnagyobb kihívásnak a vállalkozói létben?
– Közel tíz éve tevékenykedem aktívan a cégcsoportnál – előbb bizonyos vállalkozások ügyvezetőjeként, majd tulajdonosi képviselőként –, ez idő alatt pedig a munka és a magánélet közötti egyensúly kisakkozása, illetve az énidő kiszorítása volt a legnagyobb kihívás. Ezek megtalálásában elengedhetetlen érdeme van édesapámnak és a kedves férjemnek – aki szintén vezető szerepet tölt be a cégcsoportban –, nélkülük ugyanis sokkal kevesebb időm volna a gyerekeimmel, szeretteimmel időt tölteni. Így közel tíz éves távlatból elmondhatom, hogy nagyon fontos a női vállalkozói létben a stabil családi háttér, a szülőktől és a férjtől jövő maximális támogatás. Még a szülési szabadságaim során hobbimmá vált a séta és a legózás, amelyeket kikapcsolódásként, levezetésként a mai napig szívesen gyakorlok. A vagány és belevaló menedzsment csapatunknak hála van lehetőség a pihenésre is, és szerencsésnek tartom magam, hogy ilyenkor teljesen ki tudok kapcsolódni, mivel tudom, hogy itthon profik vezetik a munkát. Pályafutásom kezdetén nehézséget okozott a közös témák megtalálása a férfi cégvezetőkkel, de szerencsére ezt is le tudtam küzdeni, ma már nem zárkózóm el a férfias témáktól sem (foci, autók stb.). Így már magabiztosan állíthatom, hogy bármikor, bárkivel, bármilyen témában el tudok csevegni a munkán kívül is.
– Ha már kihívások, akkor akarva-akaratlan beszélnünk kell a célokról és a motivációkról. Téged mi motivál a mindennapi malomkerékben, illetve mit szeretnél közép- és hosszútávon megvalósítani?
– A motivációmat azok a kis elismerések adják, amelyeket a munkaközösségtől, a kliensektől és a partnerektől kapok. Megnyugtató öröm számomra az is, hogy jó emberekkel vagyunk a cégcsoportnál körülvéve, akikkel már-már baráti, családi viszonyt ápolok. Szakmai mérföldkő volt számomra a Hotel Küküllő teljes felújítása, amely véleményem szerint egy igazi sikersztori. Céljaim között szerepel a jövőben is hasonló beruházások megvalósítása, további munkahelyek teremtése Udvarhelyszéken és egy élhető, tettre kész csapat vezetése, akik nemcsak munkaként tekintenek majd a cégcsoportnál való tevékenységükre.
– Belegondoltál már abba, hogy te is napi 8 órában, a felelősség súlya nélkül tevékenykedj? Nem vágysz olykor az alkalmazotti státuszra, egy olyan munkahelyre, ahol délután leteszed a golyóstollat, és aznap többet már nem fáj a fejed?
– Nyilván ez időszakonként felmerülő téma. Gyakran előfordul, hogy délután, szabadidőben is válaszolni kell telefonokra, e-mailekre. Vannak esetek, amikor az ember nem tud a munkahelyén hagyni és lezárni témákat. Előfordulhat, hogy este születik meg a legjobb megoldási javaslat. Úgy érzem, vállalkozóként ez az egyik legnagyobb kihívás, hogy a magánélet és munka közötti határokat megszabjuk. Nehéz, de fontos a kikapcsolódás és a pihenés, hogy feltöltődjünk, és újra pozitívan gondolkodva tudjunk belevági a mindennapokba. Hazaköltözésem után egyből saját cégeknél kezdtem el dolgozni. Ha újrakezdhetném, akkor talán kipróbálnám magam alkalmazottként is máshol, hogy megtapasztaljam a másik oldalon alkalmazottként felmerülő kérdéseket, problémákat.
