Mesterségem címere TÉVÉS ADÁSSZERKESZTŐ: Ez nem művészet, ez matematika

Minden tévécsatornánál van valaki, aki azért dolgozik, hogy mi pontosan akkor és azt nézzük a képernyőn, ami a műsorújságban szerepel. Természetes számunkra, hogy egyik műsor követi a másikat. Hogy minden simán működjön, valaki nagyon pontosan számol, rendez, szerkeszt. Egy hónapja jártunk az ETV-nél.

Megérkezünk, köszönünk az ismerősöknek, és a vezérlőbe nyitunk be. Ez az a hely, ahová nem mindenki léphet be. Ez az a hely, ami tele van képernyőkkel. Látod, hogy mi megy épp a tévében, vagy a különböző stúdiókban mit látnak a kamerák. Most nincs itt senki, de itt dolgozik amúgy az adásrendező, hangosító, és Légrádi-Nagy Melinda fiatal adásszerkesztő is. Hozzá jöttünk faggatózni, hisz’ Erdélyben nem sokan büszkélkedhetnek azzal, hogy ebben a feladatkörben dolgoznak.

– Rögtön tesztellek. Tudod kapásból, hogy mi megy most a tévében?

– Hány óra is van?

– 10 óra 26 perc. 

– Akkor a tegnap éjszakai dokumentumfilm ismétlődik.

– Mindig ennyire pontosan tudod?

– Ha épp műsorváltoztatás után vagyunk, akkor kell gondolkozzak, de többnyire tudom percre pontosan. Szerintem, ha álmomból felébresztenének, nem tudnám megmondani, melyik filmbe aludtam bele, de hogy milyen műsor megy a tévében, azt rögtön rá tudnám vágni.

– Mit szoktak kérdezni tőled, akik nem tudják, mivel foglalkozol?

– Amikor kiderül, hogy az Erdélyi Magyar Televíziónál dolgozom, rögtön jön a kérdés, hogy miért nem látnak a tévében. Mert háttérmunkás vagyok, a kamerák mögött dolgozom – magyarázom. De akkor mit csinálsz? – jön a következő kérdés. Azt, hogy adásszerkesztő és adásügyeletes vagyok, nem értik. Szóval úgy próbálom elmagyarázni, hogy megkérem, emlékezzenek vissza, amikor a Winamp zenelejátszóban összeraktuk a zenelistát, hogy milyen sorrendben szóljon a buliban. Na, én is azt csinálom, csak a műsorokkal. A különböző adásokat teszem egymás után egy listába. Ennek alapján megy az adás a tévében.

– Mi mindent kell beletenni egy ilyen adásmenetbe?

– Egy napi adásnak van egy úgynevezett váza, vagyis alapja. Mindig pontosan akkor van a híradó vagy a napi műsorok, reklámok stb. Ezeket egymás után rakjuk, különböző színekkel jelöljük a műfajokat. Ezután kezdjük a pockolást. Így nevezzük Fekete Zsuzsi kolléganőmmel, akivel felváltva végezzük ezt a feladatot – azt, amikor kitöltjük a műsorok közötti üres helyeket műsorpromókkal, zenével.

Különböző színnel jelölnek minden műfajt

Erre azért van szükség, hogy minden pontosan akkor kezdődjön el, amikor kell. Nekünk a legnagyobb ellenségünk a távirányító, ami ugye a néző kezében van. Ha egy műsor nem kezdődik el, amikor kellene, vagy nem az kezdődik el, amire a néző számított, akkor kész, elkattint.

– Ha hibázol, mi lesz?

– Mondjuk, nem lesz műsor, vagy lefagy a rendszer, elcsúsznak a műsorok. De hibát okozhat az is, ha például a híradó hosszabb másfél perccel, mert az eltolja az egész esti műsorsávot. Ekkor figyelnünk kell, és ki lehet venni az adásmenetből promókat, zenéket, s ezzel korrigáljuk a csúszást. Ha pedig egy műsor rövidebb, akkor beteszünk pluszba valamit.

– Ha otthon nálam fekete lesz a képernyő, azaz nincs műsor, akkor mi történhetett – és nem kapcsoltam ki a készüléket? 

– Talán lefagyott a rendszer vagy nincs jól beállítva valami egy műsornál, nem jól tettük be, vagy egyszerűen elfelejtettük betenni. Ilyenkor megszólal a telefonom, hogy „Meli, baj van! Nincs adásunk, nézz rá.” Ha én is megbizonyosodtam, hogy nincs adás, elindítom a számítógépet, rálépek az adáslebonyolítóra, és megnézem, mi lehet a gond. Ha nem nálam a rendszerben van probléma, akkor szólok a feletteseimnek, hogy fú, baj van.

– S volt már nagy baj?

Hirdetés

– Egyszer áramkiesés miatt megbolondult a rendszer. Vasárnap reggel észrevettem, hogy a szombati program megy. Egy pillanatra lefagytam. A főnököm Kolozsváron volt, én otthon Csáváson, és a tévénél sem volt, aki ezt javíthatta volna. Végül sikerült a távolból megoldani. Szerencsére otthonról is rá tudtunk kapcsolódni a rendszerre. Bár ezt nem használjuk gyakran, hiszen problémát is okozhat, de vészhelyzetekben jól jön, hogy van egy ilyen lehetőség.

– Milyen készségek kellenek? Említetted már a pontosságot…

– Igen, és szokták mondani viccből a kollégáim, hogy korlátot szabok a kreativitásnak. Mert én nagyon erősen ragaszkodom ahhoz, hogy melyik műsornak, milyen hosszúnak kell lennie. Hiszen mi keretben dolgozunk. Szigorú vagyok, és szeretem betartatni a dolgokat, megkövetelni, hogy hány órára legyen kész a napi műsor, hogy még nyugodtan be lehessen tenni a műsorrácsba. Ide olyan ember kell, aki szereti a pontosságot. Nem kell ehhez doktori cím.

– Bárki megtanulhatja?

– Szerintem igen. Csak legyen meg benne a rendszerességre való törekvés. Ezt nem lehet szabadon és rugalmasan kezelni.

– Mennyire érzed magadénak ezt a munkát?

–Ehhez a munkához kell egyfajta megszállottság, nem lehet félvállról csinálni. Sokszor azt hiszik a barátaim, ismerőseim, hogy egy kicsit bolond vagyok a maximalizmusom miatt. De én csak szeretem jól végezni a munkámat. Emiatt vitázom is a kollégákkal. Nem tudom, hogy ez jó vagy nem. Remélem a körülöttem dolgozók is úgy látják, hogy a jó érdekében cselekszem, és megbocsátanak, ha néha egy kicsit harciasabb vagyok.

– Mi az, amit a szakmád tanított neked?

– A logikus gondolkodást. Azt, hogy stresszhelyzetben hogyan lehet tovább működni.  Azt, hogy az ember hogyan tartsa be a saját szabályait, és hogyan vegyek rá másokat, hogy ők szintén betartsák a szabályokat, mert másképpen nem működik a rendszer. Ez nem művészet, ez matematika.

Szóval nem egy színes, kreatív meló – csak az adáslistám színes.  Megtanultam még az utóbbi években azt is, hogy minden munkának – még ennek is, ami ennyire keretbe szabott – megvannak a maga szépségei.

– Hogyan töltődsz fel?

– Rengeteg zenét hallgatok, szeretek táncolni és verseket olvasok. Ezzel van tele a facebook oldalam is, és iszonyat mennyiségű filmet nézek. Tévét ritkábban, mert idegesítenek a reklámok (felnevet).

– Hol máshol tudnád elképzelni magad?

– Könyvtárban vagy gyermekotthonban. A könyvek között béke van, nyugalom. Gyermekotthonban pedig azért, mert az otthagyott gyermekeket rögtön hazavinném. Ha 35 éves koromig nem lesz gyermekem, akkor azt tervezem, hogy örökbe fogadok egyet.

Fotók: Rab Zoltán