Utánpótlást nevel a Szilágyságban

Szőke Anna egész megyére kiterjedő néptáncmozgalmat hozott létre. Neki köszönhetően sokan lehetőséget kapnak arra, hogy belekóstoljanak más kulturális területekbe is. E közösségformáló tevékenysége révén lett ő a Nőileg magazin Mutass jó példát! programja utolsó fordulójának második helyezettje.

Szőke Anna egész megyére kiterjedő néptáncmozgalmat hozott létre. Neki köszönhetően sokan lehetőséget kapnak arra, hogy belekóstoljanak más kulturális területekbe is. E közösségformáló tevékenysége révén lett ő a Nőileg magazin Mutass jó példát! programja utolsó fordulójának második helyezettje.

{hirdetes}

Több évtizede a magyar kultúra fennmaradásán, a népi hagyományok őrzésén munkálkodik Szilágy megyében, ahol szerető családjával él. Ez a tevékenység mondhatni élete mozgatórugója. Talán csak az tudja ezt így, fáradhatatlanul, szívvel-lélekkel végezni, aki ilyen családban nőtt fel, átérzi, megélte és átörökíti a népi és kulturális értékeket a fiatal generációk számára is. Társa, gyermekei, tanítványai, barátai ezt az utat tapossák.

Melyek voltak élete meghatározó mozzanatai, amelyek a hagyományápolás útján vezették?

– Szilágylelén születtem, ahol akkor még éltek a népi hagyományok. Nagyapám népi mesemondó volt, a szüleim minden bálba, mulatságba elvittek magukkal, így nevelődtem bele a népi kultúrába, táncba, életbe. Majd Nagybányán modern és társas táncot tanultam, így kerültem kapcsolatba a tánccal. Nagybányán végeztem a középiskolát ásványtan-geológia szakon, majd Jászvásáron folytattam tanulmányaimat etnográfia és folklór szakon, koreográfia és oktató szakma irányban. Aztán a bukaresti Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szereztem koreográfusi és előadó-művészeti diplomát. Tulajdonképpen a férjemnek köszönhetem, hogy bekerültem a kulturális életbe. Szilágycsehbe mentem férjhez, ahol színdarabokat rendeztünk, a Rezeda Népdalkórusban énekeltünk, majd modern és társasági táncot tanítottam az akkori fiataloknak. Következtek a gyűjtések, amelyeket Szilágy megyében szerveztem. Megalapítottam a Berkenye Néptáncegyüttest, amelyet azóta is vezetek, illetve immár 17 éve szervezem a Zsibai nemzetközi néptánc-, népikézművesség- és színjátszótábort.

Melyiket érzi ezek közül a szíve csücskének?

– Mindegyik az. Nem tudnék különbséget tenni e programok között, a mesemondó versenytől a táborokon át a Költészet Tavasza nagy lélegzetű rendezvényig mindegyiket a legnagyobb komolysággal és lelkesedéssel szervezem.

Oly színes ez a tevékenységi paletta, amellyel büszkélkedhet! Kiteljesedettnek érzi magát?

– Az álmom a kiegyensúlyozott, boldog családi élet volt. Mindig azt szerettem volna fiatal lány koromban, hogy majd egy szerető férjjel és kiegyensúlyozott gyerekekkel, boldog családban élhessünk. Hála Istennek, ez mind megvalósult, ezért érdemes élni! Három gyönyörű és tehetséges gyermekkel, valamint egy szerető, segítőkész férjjel áldott meg a jó Isten. Őszinte elégtétel az számomra, hogy gyerekeim táncos, színjátszó, kultúrakedvelők és mind a terveimben, mind a konkrét munkában támogatnak. Igazából úgy is fogalmazhatnék, hogy amit eddig kitapostunk, azt a Szőke család együtt taposta ki. Mindenkinek megvan a maga erőssége a családban, így könnyen meg tudjuk osztani a munkát egymás között: a férjem a színészvilágban van otthon, én a táncosvilággal kiegészítem őt, a gyerekeink pedig ebben nőttek fel.

Eszerint elképzelései megvalósításához nagy segítséget kap a családjától, és milyen a térség közösségének a viszonyulása a munkájához?

– Szerencsére az a közeg, amiben élek és dolgozom, nagy támaszt nyújt számomra ebben a közösségépítő munkában. A sikerek erőt adnak, a nehezítő körülményeken pedig eddig mindig túlléptünk. Az egyik leggyakrabban használt mondatom, hogy mindig hoz valamit a holnap. Úgy érzem, a térségünkben fenntartható a magyar kultúra ápolása, mivel a magyar, illetve a román közösség is érdeklődik a programjaink iránt, nyitottak rájuk. kisgyerekektől a felnőtt korosztályig mindenki részt vesz a programjainkon. Tehát nem tévedek, ha kultúrakedvelő közösségnek nevezem a Szilágy megyeieket. Úgy érzem, ezek az emberek tisztelik az általunk kitaposott értékvilágot. Azt tapasztaljuk, hogy igazán érdeklődő, a kultúra iránt elhivatott közegben élünk: nagy lelkesedéssel jönnek a programjainkra, legyen az egy táncpróba vagy tábor, vagy akár fesztiváljellegű esemény. Jó érzés látni, hogy egyrészt már az óvodáskorú gyerekek is kifejezetten érdeklődőek a népi kultúra, a népi játékok iránt, ugyanakkor idősek jelentkezésére is számíthatunk, még egy kemény, egyhetes tánctáborban is. Büszkék vagyunk a Költészet Tavasza vers- és prózamondó, valamint a román–magyar költőtalálkozó elnevezésű programra, amelyen – hála Istennek – mindig jelentős számú versmondó ifjú sorakozik fel és száll versenybe, illetve itt külföldi és belföldi költők, írók egyaránt megvitathatják gondolataikat.

Mitől válik vonzóvá a néptánc a mai fiatalok körében?

– Folyamatosan épül ennek a hagyománya térségünkben. Szilágy és Szatmár megye számos településére eljártunk, megismertettük a helybéliekkel a táncrendeket, oktatókat neveltünk ki, akik saját környezetükben fenntarthatják a néptáncot mint kikapcsolódási és életformát. Örvendetes, hogy tíz év alatt 17 amatőr tánccsoport jött létre Szilágy megyében. Az a célunk, hogy néptáncoktatókat neveljünk ki, akik tovább vihetik ezt a hagyományt. A Zsibai Néptánctábor, amelyet idén 18. alkalommal szervezünk meg, kiváló alkalom a táncoktatásra. A tábor neve is arra utal, hogy a legényest, a zsibai legényest „megmentsük”. A táborban tövisháti és Kraszna–Berettyó menti táncerndet tanulhatnak a résztvevők, illetve egy harmadik, közösen kért táncrend oktatására is sor kerül az egyhetes program alatt. Semmi sem bizonyítja jobban azt, hogy igény van erre, mint az a tény, hogy szinte két évtizede sikerül e tábort megszervezni: mind a megye, mind a tágabb térség, erdélyi, magyarországi és az óceánon túli fiatalokat is ide vonzani.

Ennyi ifjú mellett van remény az utánpótlásra?

– Szeretnék egy ugyanolyan következő generációt felépíteni, amilyenek mi voltunk. Szeretném azt tudni, hogy ha már mi kiöregedünk, lesz, aki lelkiismeretesen továbbvigye azt, amit mi elkezdtünk.

Nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy ha Szőke Anna neve felmerül, a szilágysági kulturális élettel asszociálnak a legtöbben...

– Valóban gyakran előfordul, hogy csak azért keresnek fel, mert épp adatközlőkre vagy néptáncviseletre van szüksége valakinek. Máskor Szilágy megyei kulturális rendezvény megszervezéséért hívnak fel. Szinte bármilyen kulturális vonatkozásúért. De az is megtörtént, hogy idős személyek utazását szerveztük egy rendezvényre, és a toborzás közben egy kedves személy így fogalmazott: „Ani, ha maga jön, mi megyünk!”

A Mutass jó példát! program utolsó fordulójában ön kapta a legtöbb jelölést. Ez biztató!

– Bevallom, meglepett ez a hír. Igazán elismerő számomra a bizalom, amit kaptam az emberektől. Jólesik tudni azt, hogy nem dolgozom hiába, hogy értékelik a munkámat, és azt, amit képviselek. Ezúton köszönöm mindenkinek a bizalmat. Szerintem az lehet példakép, aki nemcsak a maga érdekeit nézi, hanem a körülötte levő emberekét is. Én mindig azért dolgoztam, hogy másnak is jó legyen. Követendő példa az, ha tiszteljük, segítjük a körülöttünk lévőket, nyelvtől, nemzetiségtől és anyagi helyzettől függetlenül mindenki egy célért küzdjön, hogy a gyerekeinknek mindig csak jobb legyen.

És ön kit tekint a példaképének?

– Erről az jut eszembe, amikor a táncművészeti egyetemen tanuló lányomnak ugyanezt a kérdést feltették. Válasza meglepte a kérdezőket, mert a testvérét nevezte meg példaképének. Én sem adhatok sokkal eltérőbb választ, hiszen családtagjaimat tekintem annak: nagyapámat, akinek köszönhetően a mese világában nőttem fel, és szüleimet, akik a táncot belém nevelték. Mindemellett engem a közösségem éltet, alakít, példát mutat. Érte teszem mindezt, nem saját magamért.

Szőke Anna elismerései a magyar közösségtől

2009: EMKE-díj

2011: Petri Mór-díj

2012 és 2014: becsületbeli oklevél

2016: Radnóti-díj

A jelölők véleményéből:

„Megjelenése, személyisége erős, határozott, rátermett. Úgy gondolom, ezek a jellemvonások igen pozitívak, és ezen a területen hasznosnak mondhatók. Lakhelyén, Szilágycsehben szokták nyaranta megrendezni a népzene-néptánc tábort. (…)  Igyekszik mindent megtenni a táborozók jóléte érdekében. Ő maga is táncpedagógus. Általa indult meg az egész néptáncmozgalom Szilágy megyében. Csoportok alakultak a keze alatt, amelyek ma is remekül működnek. Szerintem ez már önmagában is nagy sikernek tudható be, és büszke lehet magára. A táborokon felül még kulturális programokat szervez, szavaló-versmondó versenyek lebonyolítását vállalja, emellett zsűriként is helytáll. Versenyek tekintetében felmerül még a diákszínjátszók találkozója is.”

„Tevékenysége több területet érint. Gazdag ismereteivel, kultúrával kapcsolatos műveltségével, lelkes és odaadó személyiségével nagyon sokat tud adni az embereknek.”

A zsűri értékeléséből:

„Neki köszönhetően sokan megismerkedhettek és ismerkednek továbbra is a néptánc szépségével. Ez is egy módja a közösségformálásnak. Példaértékű, annál is inkább, hogy tovább bővíti a lehetőségeket más kulturális területekkel is.”

„Lelkes, odaadó, a kulturális életet szervező, azt meghatározó, tevékeny emberekből mindenhol szükség van, Szilágycseh szerencsés, hogy van egy Szőke Annája!”