ARCHÍV A csapattá válás útján – Teambuildingek kora

Egyre nő az igény mifelénk is, hogy a munkatársakból igazi csapat váljon, egy olyan közösség, amely jelentősen hozzájárul(hat) a cég, az intézmény hatékonyabb működéséhez. Mert a csapat több, mint az egyének összessége. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Hirdetés

A teambuilding a multinacionális vállalatok elterjedésével vált szükségletté, és több mint divat, magyarázza Dr. Bakó Rozália, a Sapientia EMTE oktatója, aki 1998 óta tart csapatépítő tréningeket. Mint mondja, a szervezetek tanulnak egymástól, átvesznek egymástól innovációkat, tehát a divatelem is működik, de valójában attól lett szükségünk a csapatépítőkre, hogy egyre több és gyorsan változó dinamikájú csoportok alakultak ki Erdély-szerte is, illetve annyiféle feladatra kell ráhangolódnunk, hogy ez szakértői támogatás nélkül, spontánul csak hosszú idő alatt alakulna ki.

Hol találták ki?

Természetesen van pszichológiai alapja is a csapatépítésnek (forming-storming-norming-performing, B. W. Tuckman), miszerint négyszakaszos csoportfejlődési stádiumon megy keresztül egy közösség, melynek tagjai valamilyen cél érdekében együtt kell működjenek. Nem véletlen, mutat rá Bakó Rozália, hogy a II. világháború után bontakozott ki ez a jelenség, ugyanis a haditechnika fejlődésén túl

a háborúnak volt egy olyan hozadéka is, hogy a humánerőforrás-gazdálkodásban kulcsfontosságúvá vált, hogy összehangolt csapatokban dolgozzanak az emberek.

Az amerikai hadsereg rengeteg ilyen kutatást finanszírozott (lásd: csoportelméletek). A hetvenes-nyolcvanas évektől tőlünk nyugatabbra, illetve a kilencvenes-kétezres években mifelénk is megnőtt az emberek mobilitása, eljártak más országokba dolgozni, eljöttek hozzánk máshonnan dolgozni, kialakultak a nemzetközi és virtuális csoportok, óhatatlanul össze kellett valahogy ismerkedni.

Dr. Bakó Rozália. a Sapientia EMTE oktatója

A csoportműködéssel kapcsolatban sok teória és tréninggyakorlat született, tehát egy reális szükséglet hívta életre a csapatépítő képzéseket és foglalkozásokat, mondta Bakó Rozália.

És nálunk?

A csapatépítési láz összességében a kilencvenes években, a piacgazdaságra való áttérés korszakában kezdődött Erdélyben. Kezdetben a multinacionális cégek helyi kirendeltségeinél működtek ilyen foglalkozások, ma már széleskörűen elterjedt a tevékenység.

A cégek azok, amelyek inkább áldoznak erre, mert működésük teljesítményközpontú.

A kétezres években kezdett megjelenni a teambuilding a nonprofit szférában is: Erdélyben magyarországi guruk építették a közösségi szellemet, román körökben pedig Phare-finanszírozású vagy amerikai alapból létrejött projektekben fejlesztettek csapatot.

Miről is van szó?

A cégvezető, projektvezető elmondja, hogy mit szeretne elérni a csapatában (pl. jobb kommunikációt a csapattagok között, hatékonyságot a munkában az együttműködés révén, hogy elfogadják egymást az alkalmazottak, negatív normák megszüntetését a munkahelyen, pozitív normák bevezetését, stb.), mi pedig kidolgozunk egy programot, amivel ezt elérhetjük, magyarázza a megkeresések első mozzanatait Péter Attila, a Kaland Tréning trénere.

A program játékos tevékenységeken alapszik. Ezalatt a résztvevőket olyan helyzetbe igyekszünk hozni, amik kimozdítják a komfortzónájukból. Nem vagyok előadó, nem magyarázom el, mit hogyan kell csinálni, hangsúlyozza Péter Attila. Hozom a játékot, az eszközöket, megteremtem a körülményeket, és irányítom a folyamatokat.

Akkor érem el a célom, ha a résztvevő olyan felismerésre jut, amely cselekvésre bírja és változtat

(pl. egy rossz szokásán, másokkal szembeni magatartásán, viszonyán, önértékelésén, a jövőbeni kihívások elfogadásán stb.). Az egyéni fejlődés szükségszerű, mondja, és törekszünk arra, hogy a csapattagok rejtett erősségeit is hozzuk felszínre.

És ha nem akarom?

A csapatépítőt megelőzően fel kell mérni, hogy milyen veszélyek jöhetnek számításba, erre fel kell készülni. Különösképpen az érzelmi biztonság megtartására kell vigyázni, világít rá a tréner munkájának egyik fontos aspektusára. Hogy csapaton belül lesz-e minőségi változás, függ a céloktól és a program időtartamától.

A röpke három órás programnak is lehet haszna, ha például az a cél, hogy a résztvevők nyitottabbakká váljanak egymással szemben.

Viszont a nagyobb hatékonysághoz legalább 2-3 nap szükséges. Annak pedig még a gondolata is hajmeresztő, figyelmeztet Péter Attila, hogy ha valaki nem szeretne résztvenni a gyakorlatokban, mégis kötelezzük rá.

Péter Attila, a Kaland Tréning trénere

Ám lehet bátorítani, motiválni. Ha valaki mégsem akar bekapcsolódni, akkor annak oka van (pl. egészségügyi). Ilyenkor arra kérem őt, hogy a tevékenység alatt maradjon a csoport mellett, kövesse közelről azt, ami történik – így a többiek is érzik, hogy velük van, és ő sem távolodik el a társaitól – mondja.

Csak nagyoknak jár?

A csapatépítő tréningek ismertebbek, elterjedtebbek, mint például a vezetői hatékonyságot célzó tréningek, bár már ezek is kezdtek népszerűek lenni. Ez annak is köszönhető, hogy frissül,

fiatalodik a vállalkozói réteg, képzési programok jöttek be európai uniós támogatásokkal, s az is fontos elem, hogy a humánerőforrás menedzsment terén működő szervezetek, cégek, tréningvállalkozások születtek,

vagy hogy nálunk is indult ilyen irányú szak, mondja Bakó Rozália egyetemi oktató, tréner. Ez annak a jele, hogy ezeknek a fajta képzéseknek jövőjük van. Vannak start up-ok, inkubátorházak, s ezek mind arról szólnak, hogy ne csak a nagy szervezetekhez – ahol kicsit felülről irányítottan megkapják az alkalmazottak ezeket a fejlesztési programokat, a beilleszkedési segítséget, képzéseket – jusson el a lehetőség, hanem legyen elérhető ez a fajta tudás a kisvállalkozók számára is.

De miért kell?

Azért is szükség van ezekre a csapatösszerázókra, tréningekre, mert az iskolarendszer nálunk még nagyon individualista, nagyon is az egyéni teljesítményt méri, fejleszti és értékeli.

Nem is tudom, hogy miből gondolják, hogy ha az egyéni kiválóságra képezik a fiatalokat, akkor valami csoda folytán egyszer csak megtanul csapatban dolgozni?! – teszi fel jogosan a kérdést Bakó Rozália.

Van itt egy hiátus, az egyetem próbálja ezt valamilyen módon áthidalni, igyekszünk projektszerű feladatot adni a hallgatóknak, a csapatszellemet erősíteni.

Természetesen, ha nem is a formális és kompetenciafejlesztés szintjén, de benne van az életünkben az együttműködési készség, tapasztalat, mert a jó osztályfőnökök elvitték eddig is a diákjaikat osztálykirándulásra, foglalkoztak az osztályközösséggel – vagyis nem tettek mást, mint csapatot építettek. Nagyon meglátszott és látható, ha egy osztályközösséggel foglalkoznak vagy nem, mondja az egyetemi tanár. Ugyanezt teszi egyébként egyetemeken a hallgatói önkormányzat, mikor gólyabált szervez stb. Annyira tehát nem távoli és új, de a csapatépítés sokkal célorientáltabb és sokkal több technika és szaktudás van beleépítve, egész arzenállal rendelkeznek a trénerek e tekintetben.

A sörözés is az, nem?

A csapatépítés sokak szemében jó buli, hétvégi szórakozás, vagy amolyan menő dolog, másoknak pedig teher és nyűg. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt egy cégen, intézményen belül: pedig

ha motivált és elkötelezett az alkalmazott, akkor lelkesen részt vesz egy teambuildingen, de ha túlterhelt és kiégett, akkor a háta közepére kívánja hétvégén a kollégáit, főnökét, és csak a pihenés vagy épp a családja jár a fejében.

Összességében a profi trénerek határozottan kiállnak amellett, hogy a jó csapatépítő több mint egy péntek esti sörözés, több mint egy panziós-sütögetős-dézsázós hétvége. Túl kell mutatnia ezen, a résztvevőket el kell juttatnia oda, ahol már a csajozós, pasizós sztorikon, a gyermekbetegségeken túl lehetőség nyílik egymás gondolkodásának és működésének megismerésére – oly módon, hogy az hasznosítható legyen a munkahelyen is.

A humán erőforrást mifelénk még nem mindenhol értékelik eléggé. Pedig

ma már bizonyított, hogy nem elég, ha vannak szakértő és felkészült alkalmazottak, mert ha nincs együttműködés közöttük, csak rivalizálás vagy széthúzás, az a hatékonyság rovására megy.

Klasszikus mondat, hogy a jó csapat több mint az azt alkotó emberek összessége, hiszen a jó, összehangolt, támogató és kreatív hangulatban a hatékonyság megsokszorozódik. Egyszóval egy jó csapat sokat lendíthet egy vállalkozás sikerességén.

Sarlatánok kíméljenek!

Ha a jó csapat kincset ér, ez még inkább igaz az igazán jó trénerekre – ha már egy cég teambuildingre adja a fejét. Bakó Rozália sajnos azt mondja, hogy a kóklereket nehéz kiszűrni, mert a silány árut is szépen be lehet csomagolni. Azért vannak mégis módszerek, amelyeket szem előtt lehet tartani: egy komoly tréning-cégnek komoly portfóliója is van, előtörténete, neves kliensei, ajánlásai. Vagy tegyük azt, mint minden új dologgal:

kérdezzünk körbe ismerős szakembereket, válasszunk az ajánlatok között, és próbáljuk ki.

Ha beválik, akkor jöhet a repeta – fogalmaz a szakember. „Amatőrökkel tilos szóba állni. Nem csak vállak, lábak törhetnek, főleg és elsősorban lelkek” – olvastam valahol egy ismert magyarországi tréner szállóigének is beváló mondatát. Ez így igaz. Éppen ezért, ha csapatot építeni hívnak, de menet közben úgy érezzük, hogy sérül a biztonságunk, integritásunk, mert pl. kezd valaminek szégyenítés íze lenni, nyugodtan mondhatunk nemet.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Értékrend és identitás: közösségek formáló ereje

Hirdetés