A kitüntetés

Amikor kislányt vagy kisfiút nevelünk, tapasztalhatjuk, hogy milyen rejtélyes, feltartóztathatatlan, már foganásuk pillanatában kódolt erők törnek felszínre érdeklődési körük kialakulásában, játékaikban. Hogy a környezet ebbe milyen szinten tud beleszólni, azt még a tudomány is csak saccperkábé szinten tudja megállapítani, jelenleg a gének javára. Ezért tartottam először nevetségesnek, mostanra pedig már egyenesen ijesztőnek a nyugati gyermekidomítás-trendek közt egyre inkább eluralkodó, uniformizáló törekvéseket, az egyre rögeszmésebb fiú- lány közti egyformásdit.

Amikor kislányt vagy kisfiút nevelünk, tapasztalhatjuk, hogy milyen rejtélyes, feltartóztathatatlan, már foganásuk pillanatában kódolt erők törnek felszínre érdeklődési körük kialakulásában, játékaikban. Hogy a környezet ebbe milyen szinten tud beleszólni, azt még a tudomány is csak saccperkábé szinten tudja megállapítani, jelenleg a gének javára. Ezért tartottam először nevetségesnek, mostanra pedig már egyenesen ijesztőnek a nyugati gyermekidomítás-trendek közt egyre inkább eluralkodó, uniformizáló törekvéseket, az egyre rögeszmésebb fiú- lány közti egyformásdit.

{hirdetes}

A kislányommal három évig a rózsaszín korszakunkat éltük. Éltem volna, szívem szerint, inkább a pirosat vagy zöldet, de az üzletekben található kislányruhák színválasztéka a rózsaszín különböző árnyalataiban kimerül. Hercegnők, pillangók, pónik lepték el a lakást, Hófehérkével keltünk, Ariellel fürödtünk, Csipkerózsikával merültünk 8 órás álomba. Dramatizálás folyt minden rokonsági szinten, a hozzánk látogató vendégek már a küszöbünk átlépésekor megkapták kijelölt meseszerepüket, és megelevenedett a rózsaillatú tündérvilág.

Aztán színre lépett a Férfi. Első évben a csecsemőszerep bizonyult testhezállóbbnak számára, aztán egyre inkább kibontakozott a kocsimániás tipegő szerepben. Örs fiam magával hozta mindazt, ami fényévekre állt tőlem: a műszaki és autós világot. Minden kétséget kizáróan tudomásunkra hozta, hogy az ő szeretetnyelve a kocsi.

Ha valaki betoppan hozzánk, és ajándékba neki nem autót hoz, akkor majdnem olyan, mintha semmit nem hozna. Ilyenkor a szája szélén a csalódás horgonyait leereszti, és felszegett fejjel tüntetően bevonul a szobájába. Ha a lelkébe a sértettség mellett a dühmanó is befurakodik, akkor határozott ajtórittyegtetéssel nyomatékosít egyet a dolgon. Ha viszont nagy nehezen kitalálják a vendégek, hogy mi vágyainak tárgya, akkor ő maga a boldogság. Gyorsan kibontja, hasra vágja magát, és meditatív kocsikázásba kezd. Ez abban áll, hogy hason fekve, arcától arasznyi távolságra tologatja az autót, belemerülve a kerék-mandalák lassú körforgásába.

Hirdetés

És így rövid idő alatt elözönlötték lakásunkat a kocsikák. Nagyon vigyáz rájuk, nem szedi szét, nem rongálja, aki figyelmetlenség miatt kárt tesz bennük, az én vagyok, amikor a kocsitengerben a 40-es hernyótalpaimmal utat török magamnak a konyháig. Egy este úgy alakult, hogy vacsoraként két kedvence került az asztalra, a saláta és a virsli. A korgó pocija kirángatta őt a játék bűvöletéből, rápillantva az asztalra a meglepettség kiált fel benne:

– Virsli és saláta?! Anya, te profi vagy!… Te egy kocsi vagy!

Ha díszpolgárrá avatnának, vagy nekem ítélnék a város kulcsát, mindez messze eltörpülne attól a megtisztelő fokozattól, amellyel kitüntetett. Engem, akinek 16 éves autóvezetői jogosítvánnyal az irattartójában még mindig el kell magyarázni, melyik a fék és a kuplung. Az autóvezetők megnyugtatása érdekében elárulom, hogy nem vezetek.

 Végül is nincs már rá szükségem…

 Mert én már kocsi vagyok!