A társadalom krémje

Három ujjal fogja kristálypoharának talpát, társaságban rá szegeződik minden tekintet. „Érzed ezt a kerek savasságot a bor utóízében? Enyhe mandulás felhanggal, ugyanakkor felfedezhetőek benne a bogyós gyümölcsök zamatos aromái, de a koraőszi naplementék illata is”. Ellentmondást nem tűrően mesél legújabb film-, koncert- vagy színházélményeiről, az ő ízlése, világlátása a trendi. Ha valakinek nem tetszik az adott alkotás vagy szerző, rejtett gúnnyal jegyzi meg: „ehhez bizony, fel kell nőni”. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)

Messziről hivalkodik a márkás cipője, a drága órája, szemet szúr a gravírozott mandzsetta, de még a nőjét is kérkedően viseli. Ha megdicséred valamelyik eszközét, „ennyi pénzért el is várom, hogy jó legyen” – magyarázza, arcára laza nagyvonalúságot erőltetve. A feleség is a büszkülési eszköztár része: nagyon mutatós vagy jó család hangzatos nevű örököse. „Tudod te, hogy kinek a lánya a feleségem?” Prémium minőség – ahogyan a sznob teljes élete. 

„Nem mondod, hogy Thaiföldre mentek! Az rég lefutott, most Zanzibárra/Bora Borára kell menni! Tudok ott egy olyan hotelt…” „Á, ne dicsérje nekem senki ezt vagy azt az autót. A BMW-t (Audit, Lexust stb.) egyetlen autógyártó sem fogja soha utolérni! Nekem elhiheted!” „Használtruha-kereskedés?? Elkergetném otthonról az Ildit, ha turkálóból öltözne!”

Mintegy véletlenül ejti el, hogy kivel jár nyaralni. Ó, azzal a tévésztárral/miniszterrel?! De a Michelin csillagos szakács, a népszerű gróf és a nem túl ismert, de Nyugat-Európában már a legmenőbbnek számító filmrendező is gyakran vele együtt edz.

„Tulajdonképpen egy adriai vitorlázáson ismerkedtünk meg” – teszi hozzá, korántsem szerényen. Hallgatóságként, ha nem esünk hasra eléggé a nevektől, lekicsinylő reakció várható cserébe. „Értem én, hogy ti itt lent, ezen az elzárt vidéken, nem vagytok képben az aktuális közélettel”. 

Hirdetés

És akkor a lovak. A kettes számú szenvedély, a vitorlázás mellett. „Tudod, mennyit költöttem rájuk? Jobb nem számolni, de nem keveset, elhiheted. De hát lovas nemzet vagyunk, benne van az ereinkben.” Rácsodálkozol a nappalijában egy festményre? „Ó, ez semmiség, látnod kellene az irodai gyűjteményem! Nem dicsekvésképpen mondom, de a belvárosi tárgyalónkban egymás hegyén-hátán lógnak a legnagyobb művészek: Csontváry, Rippl-Rónai, Aba-Novák – és még titok, de most licitálok Munkácsynak egy száz éve eltűnt, Amerikából hazakerült képére”. 

Nincsen baj a prémium kategóriás fogyasztással, imidzzsel és életvitellel! Csak kicsikét visszás, ha kéretlenül dörgölik az orrunk alá. Pláne olyan ember, aki, mint legtöbbünk, maga is proli gyerekként nőtt fel, a lakótelepi ötven négyzetméteren.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: