Az igazi férfi

Kijárási tilalom van. Összezárva ülünk a négy fal között, ha tetszik, ha nem. Mondhatnánk – és olvasom is mindenhol –, hogy szuper, együtt lehet a család, most aztán nagyon-nagyon fogjuk szeretni egymást, még jobban, mint karácsonykor és különben is. Ez a dolgunk.

Hogy a jóégbe nem kerülik el a közhelyek az élet semmilyen vetületét, nehéz megértenem. Csak úgy röpködnek, sőt, süvítenek a fejed fölött, ha kinyitod a Pofakönyvet. Okoskodnak. Hogyan kellene élni a jelenlegi helyzetben. Mert milyen szuper az, amikor nem jutsz el a barátnőkkel kávézni, a fájó hátadat nem viheted masszíroztatni, nem sétálhatsz a Matyi téren a tavaszi napsütésben, nem érnek ingerek, cserébe viszont nézheted a családtagok fejét naphosszat.

Férjjel négy hét alatt már mindent (is) megbeszéltetek. Gondolatban teljesen felújítottátok a lakást és még egy nyaralót is megépítettetek.

Minden nap egyformán zajlik, fogalmad nincs, hol lehet a kocsikulcs, mert te ülsz a gyerekekkel, ő jár kaját vásárolni. Nem sminkeltél egy hónapja és nem láttál embert a környéken a futáron kívül, gyereket etetsz és altatsz naphosszat. Gyűl a feszkó a fejekben, mint a kotyogós kávéfőzőben, és egyszer csak robban. Férj, mint mindig, úgy vezeti le a gőzt, hogy hosszú órákra, sőt félnapokra vonul el a szomszéd agglegényhez kártyázni, aki amúgy is naphosszat noszogatja ez ügyben. A gőz a te fejedben még ott van, a barátnők messze laknak, és különben is kijárási tilalom van.

Levezetésképpen beszólsz sms-ben a rossz arc szomszédnak, hogy keressen barátnőt magának, és legyen szíves ne lefoglalni az emberedet esténként, altatási időben. Érkezik a non plus ultra válasz:

„Örülj, hogy nem jár klubokba és nőkhöz, mint a férfiak általában. Ilyenek a férfiak.” Jujuj, uraim, mondok magamnak, mennyire régen nincs már rendben ez a gondolat. Mennyire nagyon idejétmúlt.

Tudom, hogy sokszor és sokat hallottuk, meg karantén, meg közhelyek, de akkor is régen kiment divatból. A környezetemben azt látom, hogy a pasik odateszik magukat, gyereket nevelnek, altatnak-etetnek, babáznak és gügyögnek. Ez így van nagyon jól. Ahány idősebb férfival beszélek erről, mind bánja, hogy nem tette, amíg otthon éltek a gyerekek. A válóperes ügyvédet alakító friss Oscar-díjas Laura Dern mondja, és jól mondja a Házassági történet-ben, hogy az apa mint fogalom csak pár évtizede jelent meg. Azelőtt az volt a jó apa, aki minél többet volt távol a családtól és nem sok vizet zavart.

Én azt mondom, hogy aki babázik, odateszi a csontot a családi életben, mos-főz-takarít, ugyanúgy, mint a társa, megjavítja az elromlott szekrényajtót, munkaidőt, neadjisten énidőt hagyva a nőnek, ő a férfi.
Hirdetés

Meg is írtam az agglegénynek, mint egy igazi seggfej szomszédasszony: Apukám, lejárt lemez vagy. Írd újra a track-et. A férfi, akiről állítod, hogy olyannyira gyakori: már nem kell senkinek.

Kiemelt kép: Shutterstock