– Eddig a téli hónapokat, amikor a zenekarnak is több szabadideje van a pihenésre, kikapcsolódásra itthon, Gyergyószentmiklóson töltöttétek családjaitok körében. Most viszont Magyarországra tevődött át a fő bázis – ezt az interjút is e-mailben tudtuk elkészíteni –, mi változott?
– Igen, a téli időszak mindig csendesebb a koncertek számát tekintve, viszont ilyenkor is rengeteg a teendő, ekkor tudunk igazán foglalkozni a zenekar ügyeivel, terveivel és azok megvalósításával, de ez csak kevés esetben helyszínhez kötött. Öcsém és én most már több időt töltünk Magyarországon. Ő több zenekarnak is besegít hangfelvételek készítésében, én pedig a banda ügyeit képviselem. A többiek szinte heti rendszerességgel ingáznak.
– A zenekar több szakmai elismerést begyűjtött az elmúlt időszakban, jelöltek a Petőfi Zenei Díjra, illetve Fonogram-díjra, évente 70–80 koncertetek van, számos interjú készült veletek. Nagy lépés ez az első saját dalotok megjelenéséhez képest, mi változott benned ez idő alatt?
– Mondanám, hogy ugyanaz a srác vagyok, aki voltam öt-hat évvel ezelőtt, de valószínűleg nem lenne igaz – ahogy más, úgy én is változom. Rengeteg impulzus és hatás ér minket, ezek nyomot hagynak bennünk, de hiszem, hogy tapasztalatainkból erőt merítünk, és a legjobbat hozzuk ki magunkból. Nagyon hálás közönségünk van. A zenekar a megalakulása óta tudatosan tervezi az útját, segítjük, ott vagyunk egymásnak, mint egy család, aminek jó a része lenni. Azt hiszem, hogy a magánéletem összefonódott a zenekaréval.
– Egy interjúban azt mondtad, „két ember elég gyorsan össze tud jönni, aztán egy rövid ideig gond nélkül együtt lenni, de hogy hosszú ideig megtartsák egymást, ahhoz folyamatosan dolgozni kell”. Sikerül a gyakorlatban is érvényesíteni ezt a gondolatot?
– Tényleg ezt mondtam. Az biztos, hogy ha az ember el szeretne érni valamit, azért tennie kell, és nem szabad túl hamar feladni, de talán az sem jó, ha görcsösen ragaszkodunk hozzá. Mi a zenekarban folyamatosan ott vagyunk egymásnak, rengeteg élményen vagyunk túl, jón és rosszon egyaránt.
