Bent vagyunk. Mármint, itt lakunk, ide jövünk haza!

Az egy hónapig tartó csomagolás - szelektálás - sírva kidobás - nosztalgiázást követően a cuccokat behordtuk barátokkal a félig kész házba. Én azzal a meggyőződéssel cuccoltam, cipekedtem és szerveztem mindent, hogy én tényleg itt is fogok lakni ezután, az építés alatt levő házban. Abszolút mindenki komplett eszementnek mondott, és meg kell hagyni, kis távolságot tartva, hogy nagyjából igazuk volt – Zsuzsa házépítésének befejező része.

Szóval, becuccoltunk ide, ami azt jelenti értelemszerűen, hogy mindenem itt van, valahol. Mi pedig beköltöztünk a fiúkkal az édesanyám háromszobás lakásába. Ennek minden veszélyével együtt. Ameddig a lakás olyan állapotba nem kerül, hogy használni lehet. Ez nagyjából másfél hónapig tartott. 

Talán kíváncsiak vagytok, mi történik a hajrában, másfél hónap alatt, amikor mindenki siet, és fogytán, vészesen fogytán a pénz? Minden egyszerre! Kint és bent, és fent és lent, és a fürdőben és a szobában, a vezetéknél és a csapoknál, kapkodod a fejed, folyton szól a telefon, egy ugrálás az egész nap, minden barkácsbolt minden részlegén az áru ismerős, most már az árak összehasonlítása is megy. 

Ugrásszerűen megnőtt a noteszeim száma, a telefonba is kerültek listáim, könyvelős füzet, célok-füzet, megvenni-füzet, adósságok-füzet. Ebben a forgatagban épp a kencés-receptes-füzet az, ami végképp elkallódott (szerzőnk kozmetikumok készítésével is foglalkozik – szerk. megj.). 

Érdekes érzés új házba költözni, ebben rendezgetni. Semmi közöm ezekhez a szagokhoz – még egyáltalán nem otthonos. És hát nekem végtelenül fontosak a szagok. 

Inkább idegen, rideg néha a ház. Úgy képzeld el, mint egy buta filmben, melyben minden reggel ugyanarra a jelenetre ébredsz, plusz spékeld meg azzal, amikor totál másnaposan kibotorkálsz a szobából, egy idegen lakásban, és nézed, hogy hol vagy. 

Minden reggel újratanulom, hogy hol a kapcsoló, merre keressem a konnektort, merre nyílik az ajtó, hol van a kávé. 

Na, a kávé után már elönt egy boldog hullám, végigfut rajtam, és képzeld el, minden nap többször is örülök annak, hogy ez valóban az én házam. Hogy van egy házam! Teljesen az enyém!

Ez sem egészen pontos így, ugyanis a fiúk jelenléte nagyon erős: nekik van a legtöbb cuccuk, a legtöbb rigolyájuk, és csak úgy pattogtatnak, hogy gyorsabban keressem elő, alakítsam ki az ő lakóterüket. A cirkuszok elkerülése érdekében ezek persze előnyt élveznek. 

Hirdetés

Ezzel egyidőben azonban az én türelmem, problémamegoldó készségem rohamosan fogy, már nem tudok kedvesen viszonyulni az emberekhez, egyre nyűgösebb vagyok, és már alig várom, hogy a fiúk iskolába menjenek. 

A házunk építési folymatának tanulsága lehet ez is: 1. Mindent meg lehet tanulni; 2. Mindent meg lehet oldani – valahogy; 3. Nem minden lesz tökéletes, és úgy is rendben van; 4. A kis részletek nagy méreggel járnak, egy-egy helyzetben nagyolni nem akkora bűn

De a fiúk nem mennek iskolába! Hanem kétféle feladatsort kell mindennap elvégezni! Világvége lett közben! Kész őrület. Ezek szerint a pihenést odázhatom. De ha egyszer szabadságra tudok menni, akkor az olyan lesz, hogy…!

Bútoraink nincsenek, és a festést is saját kezűleg, egymás után beosztva a tereket fogom megoldani. Emiatt még dobozos lesz egy ideig az ittlétünk, egyik szobát kiűrítem, áthordok, onnan visszahordok, máshová cipelek, felteszem a padlásra. (Oda nem merek felmenni még, mert félek attól, ami ott szembenézne velem).

De már ide járunk haza, szokjuk az útvonalakat, és szokjuk a megnagyobbodott, saját ízlés alapján kialakított tereket is. Azzal vigasztalnak, hogy egyszer csak megszokja az ember a saját házát is!

Néhány pontba összeszedtem azokat a tanácsokat, amikre ti esetleg majd jobban figyeljetek oda, ha házépítésbe kezdtek. Nem biztos, hogy ebbe valóban bele kell őrülni. De – ahogy a barátnőm mondta a minap – vagyok én annyira vakmerő, hogy ülök a repülőn, és közben összeszerelem. 

Summa summarum: könnyebb lesz házat építeni, ha:

  • Tökjó a terveződ, és a helyes kérdéseket teszi fel neked, sőt, lehet ezt azzal fokozni, hogy virtuálisan körbejárod a lakást – ej, mennyivel könnyebb lett volna így!Elég jól ismered a te és a családtagjaid igényeit, szokásait, és a következő életszakaszban megjelenő szokásait is.
  • Rugalmas munkaidőben dolgozol, és akármikor ott tudsz lenni, ahol épp lenni kell – ezt napi 8 órás meló mellett megoldani egyszerűen képtelenség.
  • Nem zavar, hogy pórázon rángat egyszerre legalább öt ember, tehát elég rugalmas vagy, akkor amolyan mátrixosan ki tudsz térni a gyilkos golyó elől.
  • Gyorsan tudsz dönteni, és aránylag jól is, és az sem árt, ha tudsz folyamatokban gondolkodni – hatványozottan szükség volt a higgadt újratervezésre (na jó, sokszor nem sikerült nekem ez a higgadt dolog). 
  • Van kéznél egy hivatkozásra alkalmas férfi, csomó lenyelendő sértést meg lehet úszni.
  • Hasonló szakirányok valamelyikében dolgozol, vagy erősséged a műszaki gondolkodás – elég nehéz pár hónap alatt bölcsészből átvedleni műszakiba, de sikerült! 

Kiemelt kép: Shuterstock