Nagyi szemszögéből a világ – Mi leszel, ha nagy leszel?

Nagyinak mindenről van véleménye, nagyi egy másik világba született. Nagyi sok mindent nem ért, de mindig jót akar. Nagymama kalauzol ismét a generációs különbségeink nyomába.

Ó, de kedves vagy, Angyalom! Hoztál virágot a névnapomra? Igaz, nem ezt a Margitot tartom, de immár mindegy. Hogy anyád juttatta eszedbe? Ő se tudta megjegyezni ennyi év alatt. Jaj, vagy úgy! Szóval azért köszöntötök most, mert több a virág, mint januárban. Végülis, igaz. Ebben a családban úgyis mindenki azt csinál, amit akar. 

Jó is, hogy jöttél, mert beszélni akarok veled. Mi ez a nagy ijedtség? Hogyhogy miről? Arra lennék kíváncsi, hogy mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

Né, ide figyelj: arra gondoltam, hogy

tanulhatnál varrónőnek vagy fodrásznak, azokra mindig szükség lesz. Olyan szakmát kell választani ebben a változó világban, amivel 20 év múlva is el tudsz helyezkedni.

Nehogy aztán egy szép nap arra ébredj, hogy leépítés van a munkahelyeden. 

Jaj, te egyetemre akarsz menni? Ne becsüld le a kétkezi munkát, Henikém, nem rossz az! A munka nem szégyen. Mi lenne a világgal, ha mindenki csak pötyögtetni akarna egy irodában? S akkor milyen egyetemre? Közgáz? Jaj, az Isten megfizeti, a gázzal ne foglalkozz, Angyalom! Az veszélyes, fel tud robbanni, s akkor aztán megnézheted magad. Látod, mindegyre felrobban valami – hol itt, hol ott.

Valami nyugodtabb állás kell neked: lehetnél például tanár vagy tanítónő, az legalább egy rendes szakma. Tisztelik s becsülik az embert.

Ráadásul neked még jó beszélőkéd is van. Mit mondasz? Hogy akkor inkább a gáz s a robbanás? Hogy mondhatsz ilyent, Henikém? Tudod, egy állami munkahely még mindig biztos, nincs az a nagy jövés-menés, mint a magánoknál. Nem kell minden patronnak az ándungjait elviselni. Dolgozhatnál valamelyik hivatalban. Nálunk, itt a Néptanácsnál jövőre megy nyugdíjba Esztike, az ő helyére is mehetnél, látod-e? Mi az, hogy porfészek? Ez egy szép, tiszta, rendezett falu. S nincs is messze a várostól, naponta ingázhatnál, de mikor nem lenne kedved hazamenni, nálam is tudnál aludni. Milyen jó is volna! Legalább nem lennék egyedül. Hogyhogy lapozzunk? Nincsen könyv a kezemben.

Kitaláltam!

Doktor is lehetnél, csak épp ne a sebészetre menj! Ott örökké folyik a vér. Nem fehérnépnek való munka az, fiam!

Nem akarok én erőszakoskodni, de valakivel neked is meg kell beszélni ezeket a dolgokat. Apádéknak sosincs idejük veled leülni s beszélgetni a fontos dolgokról, hát kell valaki, akinek van egy kicsi tapasztalata, s el tudja mondani a véleményét. Én pedig megértem már ezt-azt.

És mi érdekel még? Milyen túra? Architektúra? Az meg mi a franckarika? Én a munkát kérdem, nem a szórakozást. Hogyhogy ez egy foglalkozás? Állandóan nem kirándulgathat az ember. Agyon fárasztod magad vele. S különben is, hogy lehet abból megélni?

Bezzeg a mi időnkben nem volt ennyi összevissza szakma. Tudtuk, hogy mit csinál a cukrász, az asztalos, a cipész. Mind benne volt a nevében. Ma a fene se tudja egy foglalkozás nevéből megfejteni, hogy ott mit csinál az ember.
Hirdetés

A múltkor hallottam valamit, várjál, mindjárt eszembe jut, valamilyen ing. Az, az: marketing! Annak ugyanbiza mi köze az inghez? S az idegenvezető? Az meg mit vezet? S mitől hívják idegennek? A tegnap is nézem a TV-ben: ilyen tanácsadó, olyan tanácsadó. Hát ennyire tanácstalanok lettek az emberek, hogy már van, akinek ez a munkája, hogy tanácsokat osztogat? Én is ugyanazt csinálom, mint azok a tanácsadók, csak még pénzt se kérek érte. De hogy lehet tanácsadó egy huszonéves? 

Látom a TV-ben azokat az irodákat, ahol mindenki ül egy számítógép előtt, s állítólag dolgozik. Az ég szerelmére, az meg milyen munka? Hogy mondod? Hogy sokat keresnek? Na, én nem tudom, de annyit biztos nem, mint apád, amikor szekció főnök volt a bútorgyárban. Annak a munkának legalább volt látszatja.

Ha egy lábat kihagytál a székből, azt rögtön észre lehetett venni. Persze, tudom, a fizetés is fontos, valamiből meg kell élni, de nem nézheti egyedül azt az ember.

Én nem tudom, Angyalom, mi van ezzel a világgal, de sokan úgy meg vannak indulva a pénz után, hogy egyfeszt dolgoznak, ha kell, ha nem, sosincsenek otthon.

Mit szeretnél? Hómofiszt? Az is milyen bolondéria? Né, ide figyelj! Én nem bánom, mit csinálsz, csak éppen külföldre ne menj! Itthon is vannak iskolák s egyetemek. Mit nem lehet megtanulni itthon? Szomszéd Erzsinek az egyik unokája kint van Spanyolban, egy szállodában ilyen… hogy is hívják? Az, szobalány. Hát, Angyalom, az se élet:  mindenkinek a mocskát összeszedni s kitakarítani. Na, mondjuk, az a leányka iskolát főleg kívülről látott. De te ügyes, okos vagy, tőled többre telik. 

Én amondó vagyok, hogy olyan munkát ne végezz, ahol nagy a felelősség, s rajtad múlik másoknak az élete. Apádnak is annak idején ezt mondtam: építész, buszsofőr, tűzoltó, mentős ne legyen soha! S a másik dolog, hogy

lehetőleg olyan foglalkozást válassz, amiben ki tudsz tartani. Nekem ne szökdössél jobbra-balra!

Állj csak meg, mert mutatok én neked valamit, csak kapjam meg a munkakönyvemet. Meg is van, né, apádnak a katonakönyve alatt. Na, ide nézz, Henikém! Ilyent még ejsze, nem is láttál. A konfekcióban húztam le 40 évet. Én erre büszke vagyok, hogy végetes végig egy helyen dolgoztam, alapember voltam, tudták, hogy rám lehet számítani. Mi lett, Angyalom? Úgy megszeppentél, rossz rád nézni. Mit mondasz? Hogy nem akarsz lúzer lenni? Az meg mi a bánat? Olyan, amivel az állatorvosunknak is a szemét műtötték? 

Egy dolgot jegyezz meg: a munkát mindenütt el kell végezni. Most meg hova nyüsletsz? Maradj még egy kicsinég! Legalább az esti öntözésbe segítsél. Jaj, kell menjél? Ej, örökké csak ez a sietség! Várjál, van egy kicsi zserbóm, azt legalább felpakolom.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock