Család, varázslat – karácsony

,,Ő úgy szeret, hogy gondoskodik rólunk, ez a szeretetnyelve: megetet, kávét készít, sütit varázsol elő. Segíteni nem tudsz, nem lehet, mert ez az ő konyhája, itt mindennek sajátos, egyedi és utánozhatatlan készítési módja van, ezért haszontalan minden próbálkozás, amely ezt imitálná” – a karácsony nem csak egy nap, és nem is három, a karácsony gondoskodás, család, szeretet.

08:25 Kedd. Már kedd van, hála Istennek, mert a kedd mindig jobb, mint a hétfő.

09:12 December. Még egy esztendő. Amikor ezt hallom vagy mondom, a semmiből cikáznak elő képek az idei évből: nem számított tér, nem számított idő. Tudják, mire gondolok… Táj, kép, dal, ember vagy csak egy fénycsóva.

09:14 Egyre többet gondolok a karácsonyra. Listát írok: nevek, mellettük ajándékötletek. Van, ki könnyű, van, ki lehetetlen, mert mindene megvan.

10:12 Az időről olvasok: megállíthatatlan, mintha egyre gyorsabban „ketyegő” folyamat (ráncok, derékfájás, migrén) vagy csupán körkörösen ismétlődő időintervallumok összessége lenne: tél-nyár, nappal-éjszaka, karácsony, karácsony után…

15:41 Még mindig kedd. Ugyanaz a kedd, keddi lapzárta. Ahghrvhthcohfiú – de nehéz írni, ha semmi sem tűnik fontosnak. Csak el kell kezdeni – visszhangzik a fejemben.

A kávé karácsonykor is ugyanolyan forró és fekete. Meg sem várja a vacsora végét, édesanyám már a második fogás végén felteszi a kávét főni. Kérjük, ne ugorjon fel, egyen nyugodtan, ráérünk, maradunk sokat, mindig maradunk, de most még többet, becsszó, mert hiszen karácsony van.

Ő, válasz gyanánt: Ki hogyan issza a kávét? Mindig ugyanúgy – mondjuk kórusban. Bosszant, hogy kérdezi, mintha nem figyelne, de a végtelen számú sikertelen átnevelési próbálkozás után diktáljuk: tejjel, mami, cukor nélkül. Akkor csak tejjel? Ő úgy szeret, hogy gondoskodik rólunk, ez a szeretetnyelve: megetet, kávét készít, sütit varázsol elő. Segíteni nem tudsz, nem lehet, mert ez az ő konyhája, itt mindennek sajátos, egyedi és utánozhatatlan készítési módja van, ezért haszontalan minden próbálkozás, amely ezt imitálná.

16:32 Karácsony. Család. Nélkülük elképzelhetetlen.

Édesapám rendszeresen új házipapucsot kap: puhát, bundásat, melegebbet, mint a régi, de évekig nem látjuk viszont a lábán. A régit szereti: szakadt, de megvarrja. Az újat kíméli.
Karácsonykor nem civódunk. Kerülünk minden olyan témát, ami a felnőttéletünk része és konfliktus forrása lehet: politika, gazdasági helyzet, örökség, feleségek, kinek sikerült jobban a bejgli, és megtört-e a teteje. Ugyanis a bejgli tetejének nem szabad megtörnie. A bátyám néhányszor saját recept szerint diósat készített, mert bár ez volt a kedvencünk gyermekkorunkban, édesanyám sosem tett épp annyi diót bele, amennyit szerettünk volna. Anyu a bejgli margójára mindig elmeséli a sorban állást és a kenyérbont: lehetőség volt, de sosem garancia. Semmi nem volt az üzletekben, fiam.

Hirdetés

19:20 Karácsony. Három éve új taggal bővült a családunk. Istenem, milyen pici volt, csak a barna szeme volt nagy, azokkal bámult ránk a pólyából! Tavalyelőtt kíváncsian forgatta élete első, kétéltű könyvét – fürdővízben is kiválóan túlélt. Kedvence Á-Á volt, a szamár. Tavaly? Tüllszoknya, maximális elegancia, csomagosztás – vagyis ő döntötte el, kinek melyik ajándékot kell kapnia. Úgy „aludt el”, hogy minden mese végén egyetlen szót skandált: méééééég! Azóta kisöccse született: puha, babaillatú pici lény. Idén ő is jobban érti majd a fényeket.

Velük más lett a karácsony: miattuk – érettük? – mi is másak lettünk. Örömük semmivel nem ér fel. Ölelni úgy, nézni úgy soha egyikünket sem láttam azelőtt.

22:06 – kedd, kedd, kedd.
Karácsony. Néhány éve lopózott be, de remélem, marad a hosszú, együtt töltött karácsonyeste: az éjszakába nyúló borozás és társasjátékozás. Leginkább mi, (nagy) gyerekek játszunk, a szülők csak néznek bennünket – nézik az önfeledtséget, mosolyognak, és azt hiszem, ilyenkor büszkék ránk. Karácsonykor nem létezik ember, akinek a társaságára jobban vágyom.

23:01 Hát itt van, itt van újra…

23:10 Méghogy az idő „körkörös”, méghogy az idő különböző intervallumok ciklikus ismétlődése! Sosem ugyanaz! Egyetlen pillanat sem, egyetlen karácsony sem. Hogy is volna?

23:51 Talán a hála. Talán a hála az egyetlen, ami évről évre ugyanaz. Nem tudom pontosan, csak érzem, hogy csenddel telnek meg a percek, és közben rájuk gondolok, hogy ők vannak. Hogy vannak ők.

És még valami: az a zöldes árnyalatú, csúnyácska gömbdísz, amiről gyermekkoromban először értettem meg a legfontosabbat: a karácsonyt a családom varázsolta oda.

Kiemelt kép: Shutterstock