ARCHÍV Állatfarm a „világ végén”: Mátray László lovas birtoka

Laci a járványidőszakot is Szörcsén, állatai körében töltötte

Bármilyen idillinek is tűnjön első látásra a környezet, szakmájából adódóan, valamint „kultúremberként” gyakran vannak dilemmái a falusi léttel kapcsolatban, hiszen bár kap egy olyan „ingercsomagot”, amit városon nem kapna meg, van egy olyan csomag is, ami nagyon hiányzik – magyarázza elöljáróban a színész. Sepsiszentgyörgyön van egy szolgálati lakása, de az állatok Szörcséhez kötik.

A mindennapos ingázás, a napi több mint száz kilométer vezetés – általában napi kétszer megy be Sepsiszentgyörgyre: a délelőtti próbára és az esti próbára vagy előadásra – hosszú távon fárasztó, ugyanakkor néha pedig le kell mondania egy-egy bemutató utáni buliról is, hiszen éhesen várják otthon az állatok.

A világ zajától távol

A ház családi örökség, Laci nagyapjáé volt – pontosabban két szomszédos telken két ház volt a családé, amelyből az egyiket le kellett bontani. Amelyben ma a színész lakik, eredetileg a tisztaház volt, amit az évek során két testvérével együtt alakítottak át úgy, hogy otthonosabb, kicsit modernebb és lakhatóbb legyen. Egyfajta hétvégi háza volt a családnak addig, amíg egy nyáron a színész át nem lovagolt a közeli Bodokról Szörcsére. Elmondása szerint csodálatos volt az a nyár, és akkor született meg benne a gondolat, hogy ki is lehetne költözni. A lónak istállót építettek, majd jött az első csikó, később a második és szép lassan a többi állat is.

A lovak szeretete lépten-nyomon visszaköszön

Mint meséli vendéglátónk, nem viszonyult elég tudatosan az állattartáshoz, tulajdonképpen, ha valaki jött egy ötlettel, hogy vegyen ezt vagy azt, akkor ő megvette, így lettek kacsái, juhai is. Mátray Laci élvezi ugyan, hogy az állatok szabadon kószálnak az udvaron, ám megvannak a hátrányai is: nem lehet virágokat ültetni, veteményezni, és bizony kosszal is jár. Ugyanakkor a vidéki lét sok mindenre megtanította – volt, hogy tíz kakas jött-ment az udvaron, és egy adott ponton le is kellett őket vágni. „Az első tyúkot telefonos segítséggel, édesanyám utasításait követve vágtam le, kopasztottam meg és dolgoztam fel” – idézi fel nevetve. Ugyanakkor tudja, hogy ezek is az állattartó életforma részei, ám úgy érzi, hogy az állatok levágása messze áll tőle, inkább gyönyörködni szeret bennük. Jelenleg egy részüktől – például a juhoktól – megválna, mert a munkája ismét egyre gyakrabban kezdi elszólítani Szörcséről.

Minden kicsi állat gyönyörű

„Egy érdekes világ nyílt meg számomra Szörcsén a színház mellett, amely lenyűgöző azáltal, hogy folyamatosan van új élet, születnek az állatok. A kiscsikók, kiskutyák és kiskacsák, minden, ami kicsi, hordoz valamiféle gyönyörűséget. Már csak az, hogy nézed őket, ad egy pozitív löketet” – magyarázza Laci szemében a falusi emberek állatszeretetével. 

Erjed a pálinkaalap

„Bár sok nehézséggel is jár a sok állat, valamint az udvar rendben tartása, de nagy örömet jelent, ha az embert a saját tyúkjainak a tojásait eheti, a saját szilvájából főzethet pálinkát” – teszi hozzá.

Laci kedvenc helyei, ahonnan bámészkodni lehet

Innen jól láthatók a csillagok

A színművész kedvenc helyei a lakásban azok, ahonnan látni lehet az udvart, az állatokat, a gyümölcsfákat: nyáron a tornácon szeret ülni, akár késő este is egy üveg borral, a csillagokat figyelve, télen pedig a nagy ablakos konyha-nappaliban, ahonnan az egész környék jól látható.

A konyha-nappali ötvözi a rusztikust és a modernt

A ház öt szobája közül hármat használ, az emeleti szobák mondhatni vendégszobák a családtagoknak, ha kilátogatnak Szörcsére. Mivel közösen újították fel és használták a házat, Laci sokáig nem lakta be a teret, nem formálta a saját ízlésére, csak egy ideje kezdte alakítgatni, de még sok terve van vele. 

Laci nem szeretné kidobni a nagyszüleitől örökölt tárgyakat

Itt bizony egy lovas lakik

A régi bútorokat, amelyek a házzal együtt az örökség részei, nem tudja kidobni vagy eladni, kötődik hozzájuk. Megvan még a nagyapja egykori ágya, és az elektromos fűtés mellett megőrizték a régi kályhákat is.

Lovak mindenütt

Ugyanakkor lépten-nyomon visszaköszön a lakásban vendéglátónk hobbija, a lovaglás: fényképeken, apró tárgyakon láthatunk lovakat, míg a házhoz tartozó épületekben, a fészerben lószerszámok, nyergek, sisakok által válik nyilvánvalóvá, hogy itt bizony egy lovas lakik.

Minden van, amire egy lovasnak szüksége lehet

Bár Mátray elvonult a csendes faluba, az otthonát gyakran jellemzi nyüzsgés és gyerekzsivaj, kollégáival és családjával is sokat buliznak Szörcsén: van, hogy „tokányolnak”, máskor lovagolnak, de az is megesett, hogy a házigazda berbécset vágott. 

Nem könnyű színházi- és filmszínészként egy „világvégi” faluban lakni, vendéglátónk azonban nagyon szereti az itteni nyugalmat. Mint magyarázza, reményei szerint, ha valamivel kevesebb állata lesz, és talál az ellátásukhoz segítséget, talán össze tudja egyeztetni az élete különböző részeit.

Fotók: Ürmösi Levente Mihály

korábban írtuk

Kézművesek otthona: nemcsak a kezük nyoma, de a lelkük is benne van

Kolozsi Ildi és férje, Kolozsi Attila mindketten kézművesek. Míg Attila kályhákat rak, fazekal, izgalmasabbnál izgalmasabb alkotásokat hoz létre agyagból, Ildi – bár szívesen segít férjének is a kerámiatárgyak díszítésénél – gyapjúból készít puha, színes, dísz- és használati nemeztárgyakat. A házaspár a sepsikőröspataki otthonában mutatta meg, hogy milyen, amikor egy házon látható a lakóinak keze nyoma, sőt a lelkük is benne van. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)