Rövid, de annál kacskaringósabb úton jutottunk el Rugonfalváról ebbe a falucskába, Kiskedébe, hogy megcsodáljuk az igényesen felújított házat. Megállunk az első faragott székelykapu előtt, s ahogy beleszippantunk a levegőbe és körbetekintünk, máris tudjuk: időutazás kezdődik. Dobos Albert fogad, aki 15 évvel ezelőtt vásárolta meg a házat, de gyorsan leszögezi, a székelykapu nem az eredeti.
A faluban inkább egyszerű kapukat készítettek, a legtöbbre csupán egy kis tulipánt, egy szál virágot faragtak, és nem kőből készült ráklábra (a kapuzábé csapos-csapfészkes szerkezeti kötése, beton megerősítés) tették a kapukat, mert itt kő nem nagyon akad.
Cél, hogy minden romlásnak indult kiskedei ház olyan gazdára leljen, aki ízlésesen újítja fel.
A felújítás alatt szerezte be a ráklábakat és a székelykaput is. Ez is egyfajta értékmentés, mondja, mert a kaput egy malomfalvi áradásból mentette meg. „Minden spontán indult. Csupán annyi vízióm volt, hogy ha ezt a házat valaki megveszi, le is bontja. Ezt én nem akartam. Szóval megvásároltam, hogy ne tegyék tönkre.
Úgy éreztem, mintha valami csúszna be a szakadékba, és el akarom kapni, megmenteni, hisz láttam azt a tendenciát, hogy megveszik a régi házakat, de nem újítják fel, mert úgy érzik, nem éri meg, inkább lebontják, és építenek helyette egy nem odaillő, legalábbis az én esztétikai értékemet bántó, tájidegen házat.
És akkor az egész falu sérül, hiszen pici faluról van szó, a világ végén van. Egy kis ékszerdoboz, ahogy szokták mondani.”
Újítani úgy, ahogy nagyapáink építkeztek
A másik veszély Albert szerint az, ha nem bontják le déd- vagy nagyszüleink házait, de nem is megfelelő módon újítják fel. Olyan anyagokat használnak, hogy elveszítik szépségüket, egyediségüket ezek a régi otthonok. Annak idején bezzeg nem engedte meg a falu közössége, hogy egy ház kilógjon a sorból, ne olyan legyen, mint a többi – sopánkodott Albert, aki éppen ezért úgy döntött, időt szán a felújításra. Hisz őseink idejében pénz kevesebb, de idő több kellett, mert a faanyagot a környékbeli erdőkből hozták, az agyagot, földet a közeli domboldalról, trágya pedig volt bőven a tapasztáshoz.
A ház megőrizte régi szépségét, bútorait. Az egyik lócában még aludni is lehet.
Az első évben csak a tetőt rakta rendbe. Később jött a külső-belső rendbetétel. A külső falat is lebontotta az alsó rétegekig, majd újratapasztotta. A ház színe is maradt, hisz nem hiába festették kékre, ez a szín elriasztja a legyeket, szúnyogokat. Kihívás volt számára, hogy legyen olyan a ház, ahogy ma szeretjük, tiszta, szép, de maradjon meg réginek.
Így bent felszedte a több mint százéves padlót, alóla a földet kipucolta, helyére új, friss földet tettek, és rá az újracsiszolt régi padlót. Megmaradtak a régi ágyak, bár picit hozzá kellett toldani, mert a mai, magasabbra nőtt emberek nem férnek el már kényelmesen benne. Lecsiszolta az ablakokat, ajtókat, régi szekrényeket, tálalókat.
Ezek helyébe sem kellett más, jó volt a régi, pici gondozás után. Néhány új bútorra azért még szükség volt, de azok is passzolnak a többi berendezéshez, anyagában, hangulatában is. Bekerült például egy deszkából készült franciaágy az egyik szobába. Albert maga készítette, illetve a barátjával „dobtak össze” egy plusz alkalmatosságot a konyhába a mosogató alá. Az is egy óra alatt kész volt.
Az egyetlen modern hely a házban a fürdőszoba. „Sokáig vödörrel húztuk a vizet, mosdótálban mosdottunk, de mégis úgy döntöttem, jó lenne egy fürdő. Konzultáltam a testvéremmel, aki építész, és a konyhából vettünk el egy részt, oda alakítottuk ki a mosdót tusolóval, vécével, kagylóval. Modern lett, de mégis illeszkedik a házhoz.”
Bár egyre gyakrabban jár ide Albert lányaival, szeretnék másokkal is megosztani a meseház adta örömöt, és kulcsosházként kiadni.
A jó példa ugye ragadós?
Albert lelkesedésével és munkájával másokat is megfertőzött. Ennek köszönhetően vásárolta meg például egyik barátja a szemközti házat, de sikerült a falu közösségének és lelkészének bevonásával a kultúrotthont is újjáépíteni.
A művelődési házat a falu lakói közösen újították fel. A székelykapu replikája a szentendrei skanzenben is látható.
Tervei közt szerepel a templom és az iskola renoválása is. Albert szerint a lényeg az, hogy ha valami felújításra kerül, annak funkciója is legyen, másképp újra az enyészeté lesz. Kiskedében 50 ház van, teljesen magára hagyva talán egy-kettő, de egyre több kerül eladásra. Albert vágya, hogy ne menjenek tönkre azok a házak sem, és ha valaki megveszi, szívét-lelkét odaadva újítsa fel. „Szeretnék jó példát mutatni, mert az ugye ragadós.”
Cikkünk a Nőileg magazin 2020. októberi számában jelent meg.
Kiemelt képen Albert a két lányával / Fotó: Veres Nándor
korábban írtuk
A tulipános ház – István Ildikó és Mihály Pál otthonában jártunk
Ennek a háznak egyedi stílusú kapuja van, nem szokványos székely motívummal: első tartóoszlopán az asszony a tulipánnal, a másodikon a férj a hegedűjével, a harmadikon pedig a ló. Jól szimbolizálják mindazt, amit István Ildikó és Mihály Pál, a sepsiszentkirályi művészházaspár képviselnek. Óhatatlanul feltevődik bennünk a kérdés: milyen lehet az a ház belülről, melynek portája ily díszes. (Cikkük a 2020-as Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)
