Olyannyira kényes téma volt a szex odahaza, hogy ha csak a tévé képernyőjén csókolóztak a színészek, akkor is zavartan feszengett mindenki. Valaki pont ekkor kért egy vajas kenyeret, valakire nyomban ekkor jött rá a krónikus köhögés. Ha több puszilkodós, ölelkezős jelenettel volt megtűzdelve a film, a sok izgés-mozgás oda vezetett, hogy előbb-utóbb egyik felnőtt elkapcsolt más csatornára, hogy na, ez is micsoda ócskaság…
Visszanézve ezt a zsánert, eléggé vicces, ugyanakkor szomorú is. Ahogy cseperedtem, az intimitás, a szexualitás témája jóformán kimerült abban, hogy ha buliba indultam a „Vigyázz-magadra”-intéssel engedtek el. Aztán ha sikerült gyanús dologba keverednem – mert nyilván sikerült – akkor jött a nevetséges magyarázkodás, na meg a bűntudat. Hogy rosszat tettem, mocskos és aljas vagyok. Hogy vétettem ellenük, a szülők ellen. És persze magam ellen is, mert biztosan valaki elpletykálja, mit csinált ez a leányka, szégyent hozok a családra… Ez borzasztó volt.
Azóta fordult egyet a világ, a szexuális nevelés órákat immár a szülők beleegyezésével lehet megszervezni az iskolákban
– jó is, meg rossz is ez, hiszen a szülő mondhatja, hogy az ő kamaszát már igazán meg ne bolondítsa egy liberális szemléletű, pedagógusnak mondott romlott felnőtt! És jó, mert dönthet úgy a szülő, hogy átengedi ezt a területet egy szakembernek, mert ő anyaként, apaként, nehezen beszél a szexről, valaki tehát levesz most a válláról egy igen nagy terhet. Az Egyensúlyban ezt vizsgáljuk, szülők segítségével (is).
Vannak még nehéz dolgok: például ha nincs és nem jön a gyerek – s bár ez a társadalmat összességében nem zavarja, sokan vannak, akiknek elfogy a cérnájuk ebben a harcban. Úgy érezzük, erről beszélnünk kell.
Augusztusi magazinunkban a napi valóság mellett teret engedtünk ismét az édes nosztalgiázásnak: rockerekről, rockerségről szólunk, hogy miként képes többmilliós közösséget kovácsolni ez a sokak szemében még ma is „vad” zene. A tehetség és kitartás nagyszerű példájaként Nadia Comăneci egykori tornász is itt van velünk, nem véletlen hát a korszakos mottónk, a Csillagos tízes!
Miután pedig nézőpontokat cseréltünk beszédpartnereinkkel, ettünk, olvastunk, filmet néztünk és kacagtunk, elutazna a család: külföldre továbbra sincs túlzott bátorságunk menni, ezért barangolni itthon fogunk – nagy pozitívuma ez a mostani időknek, amiért tényleg hálásak vagyunk.
